2011 Volt ott egy semmirekellő ember, Sebának hívták, s a Benjamin fiai közé tartozó Bichrinek volt a fia. Ez megfújta a harsonát és kihirdette: „Nincs közünk Dávidhoz, semmi közünk Izáj fiához! Ki-ki vissza a sátrába, Izrael!” 22 Erre Izrael fiai mind elfordultak Dávidtól, és Sebát követték, Bichri fiát. A júdeaiak azonban a Jordántól egészen Jeruzsálemig kísérték a királyt. 33 Amikor Dávid Jeruzsálemben a királyi palotába ért, Dávid fogta tíz ágyasát, akiket a palota őrizetére ott hagyott, és egy külön házba vitette őket. Gondoskodott róluk, de többé nem közeledett hozzájuk. Így éltek haláluk napjáig bezárva, egész életükön át özvegyen.
Amaza megölése.
44 Akkor a király megparancsolta Amazának: „Hívd össze nekem a júdeaiakat; adok három napot, akkorra légy itt!” 55 Amaza elment, hogy összehívja a júdeaiakat. De tovább maradt a Dávid által megszabott időnél. 66 Erre Dávid így szólt Abisájhoz: „Bichri fia, Seba még nagyobb bajt hoz ránk, mint Absalom. Vedd hát magad mellé urad embereit és vedd üldözőbe, nehogy elérje valamelyik megerősített várost és megmeneküljön előlünk.” 77 Így kivonultak Abisáj vezérletével Joáb, a kereták és a peleták, meg az összes bajnok. Kivonultak Jeruzsálemből, hogy üldözőbe vegyék Bichri fiát, Sebát. 88 Amikor Gibeon határában a nagy kőnél megálltak, szembejött velük Amaza. Joáb azt a köntösét viselte, amelyet hadakozáshoz szokott; erre föl volt csatolva a kardja, a derekán összefűzve a hüvelyével, de kicsúszott belőle és leesett. 99 Joáb megkérdezte Amazától: „Jól vagy, testvérem?” Közben Joáb a jobb kezével megfogta Amazát a szakállánál fogva, mintha meg akarná ölelni. 1010 Amaza azonban nem vetett ügyet Joáb kezében a kardra. Így ez beledöfte, úgyhogy a belső része kifordult a földre. Meghalt, a második szúrásra már nem volt szükség. Ezután Joáb és testvére, Abisáj folytatták Bichri fiának, Sebának az üldözését. 1111 Joáb egyik embere Amaza mellett maradt és kihirdette: „Aki Joábot kedveli, s aki Dáviddal tart, az kövesse Joábot!” 1212 Amaza ott feküdt vérében az út közepén. Amikor azonban az ember észrevette, hogy mindenki megáll, letolta az útról a mezőre Amazát, és rávetett egy köntöst, mert aki csak a közelébe ért, az mind látni akarta és megállt. 1313 Amikor azonban eltávolította az útról, az emberek mind követték Joábot, s üldözték Bichri fiát, Sebát.
A lázadás vége.
1414 Ez sorra járta Izraelnek minden törzsét egészen Abel Bet-Maacháig, és a Bichri nemzetségből valók is mind összegyűltek és követték őt. 1515 De amazok Abel Bet-Maachában körülzárták, és töltést is emeltek a várossal szemben, amely a külső falig ért. Aztán az egész sereg, amely Joábbal volt, nekiállt árkokat ásni, hogy a fal leomoljon. 1616 De egy okos asszony, aki az előfalon tartózkodott, lekiáltott a városból: „Hallgassatok ide! Hallgassatok ide! Mondjátok meg Joábnak: Gyere ide, beszédem volna veled!” 1717 Oda is ment hozzá és az asszony megkérdezte: „Joáb vagy?” „Igen” – felelte. Erre azt mondta neki: „Hallgassd meg szolgálód szavait!” „Hallgatom” – válaszolta. 1818 Erre így folytatta: „Valamikor azt mondták: Kérdezzétek meg Abelben és Dánban, vajon véget ért-e, 1919 amit Izrael hűséges fiai elhatároztak. Te mégis azon vagy, hogy Izrael egyik ősi városát lerombold. Miért pusztítod el az Úr örökrészét?” 2020 Joáb ezt válaszolta: „Távol, távol legyen tőlem! Nem akarok semmit sem elpusztítani, sem megsemmisíteni. 2121 Nem így áll a dolog! Hanem egy Efraim hegyére való, Seba nevű ember, Bichrinek a fia fölemelte a kezét a király, Dávid ellen. Szolgáltassátok ki, őt egyedül, akkor elvonulok a város alól.” Az asszony ezt felelte Joábnak: „A falon át kidobjuk neked a fejét!” 2222 Ezzel az asszony visszatért a városba és addig beszélt az egész néppel, ahogy az okossága sugallta neki, míg le nem vágták Bichri fiának, Sebának a fejét, és oda nem dobták Joábnak. Erre az megfuvatta a kürtöket, aztán elvonultak a város alól, ki-ki a sátorába. Joáb meg visszament Jeruzsálembe, a királyhoz.
Dávid főemberei.
2323 Joáb állt az egész sereg élén. Jehojada fia, Benaja volt a kereták és peleták parancsnoka. 2424 Adoram felügyelt a munkára, Achilud fia, Jehosafát volt az udvarnagy, 2525 Susa volt az írnok. Cádok és Ebjatár voltak a papok, 2626 de rajtuk kívül még a jairita Ira is Dávid papja volt.
2511 Dávid és a sereg vezérei kijelölték Aszafnak, Jemánnak és Jedutunnak a fiait, a prófétákat, hogy citerán, hárfán és cimbalmon kísérjék az éneket. Az erre a szolgálatra rendelt férfiakat is összeírták. 22 Aszaf fiai közül: Zakkur, József, Netanja és Azareela. Aszaf fiai az atyjuktól függtek, aki a király útmutatása szerint lelkesen kísérte az énekeket. 33 Jedutun részéről: Jedutun fiai: Gedaljahu, Ceri, Jesajahu, Simi, Hasabjahu és Mattitjahu, hatan, atyjuknak, Jedutunnak a vezetésével, aki citerán játszott hála és dicsőítő éneket az Úrnak. 44 Heman részéről: Heman fiai: Bukkijahu, Mattanjahu, Uziel, Sebuel, Jerimot, Hananja, Hanani, Eliata, Giddalti, Romanti, Ezer, Josbekasa, Mallotti, Hotir, Machaziot. 55 Ezek mind Hemannak, a király látóemberének a fiai. Isten parancsa szerint a harsonákat fújták. Isten Hemannak tizennégy fiút és három leányt adott. 66 Ezeknek mind atyjuk volt a vezetőjük, amikor az Úr házának szolgálatában, a király útmutatása szerint cimbalommal, hárfával és citerával kísérték az éneket. Aszafot, Jedutunt és Hemant, 77 akik jártasak voltak az Úr előtti éneklésben, testvéreikkel együtt írták össze. Számuk 288-at tett ki. 88 Ők is sorsvetés útján léptek szolgálatba, mind a fiatal, mind az öreg, a mester a tanítvánnyal. 99 Az első sors az aszafita Józsefre esett, a második Gedaljahura, őrá magára, a testvéreire és a fiaira, tizenkettőjükre. 1010 A harmadik Zakkurra, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1111 A negyedik Jicrire, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1212 Az ötödik Netanjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1313 A hatodik Bukkijahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1414 A hetedik Jezareelára, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1515 A nyolcadik Jesajahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1616 A kilencedik Mattanjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1717 A tizedik Simire, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1818 A tizenegyedik Asareelre, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 1919 A tizenkettedik Hasabjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 2020 A tizenharmadik Subaelre, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 2121 A tizennegyedik Mattitjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 2222 A tizenötödik Jeremotra, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 2323 A tizenhatodik Hananjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 2424 A tizenhetedik Josbekasára, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 2525 A tizennyolcadik Hananira, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 2626 A tizenkilencedik Mallottira, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 2727 A huszadik Eljatára, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 2828 A huszonegyedik Hotirra, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 2929 A huszonkettedik Giddaltira, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 3030 A huszonharmadik Machaziotra, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre. 3131 A huszonnegyedik Romanti-Ezerre, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
3911 (A karvezetőnek Jedutuntól – Dávid zsoltára.) 22 Így szóltam: „Megmaradok utaimon, nehogy vétkezzem nyelvemmel. Csukva tartom számat, amíg előttem áll az istentelen.” 33 Csendes lettem, néma és hallgattam, szerencséje miatt sajgott bennem a szív. 44 A szívem égett bensőmben, lelkemen végigcsapott a láng; akkor megoldódott a nyelvem: 55 „Uram, add tudtomra végemet, napjaim számával ismertess meg, s tudni fogom, mily mulandó vagyok. 66 Lám, néhány arasznyira szabtad napjaimat, színed előtt életem a semmihez hasonlít. Minden ember olyan, mint a fuvallat, 77 az ember elenyészik, mint az árnyék. Olyan a vagyona is, amit gyűjtött, mint a fuvallat, s nem tudja, ki örökli majd.” 88 Most tehát mit várhatok, Uram? Reményem egyedül benned van. 99 Szabadíts meg minden bűnömtől, ne szolgáltass ki a gúnyolódó eszteleneknek! 1010 Most elhallgatok, többé ki nem nyitom számat, mert te akartad így. 1111 Vedd le rólam csapásaidat, mert elveszek kezed hatalmától. 1212 Te megrovod az embert, bünteted a bűnöst, ami kedves neki, azt elveszted, mintha a moly enné. Minden ember olyan, mint a fuvallat. 1313 Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgésemre, ne zárkózz el síró szavam elől! Előtted csak jövevény vagyok, zarándok, mint az őseim mind. 1414 Vedd le rólam szemedet, hogy egyszer még föllélegezzem, mielőtt elmegyek és többé nem leszek!