1811 Dávid számba vette csapatát, és a százas, ezres csoportok élére parancsnokokat állított. 22 Aztán három részre osztotta a csapatot: egyharmadukat Joábnak, egyharmadukat Joáb testvérének, Ceruja fiának, Abisájnak és egyharmadukat a Gátból való Ittainak rendelte alá. Aztán azt mondta a király az embereinek: „Magam is kivonulok veletek.” 33 De az emberek azt mondták: „Nem szabad kivonulnod. Ha ugyanis menekülnünk kell, ránk nem vetnek ügyet. S ha a fele elesik közülünk, azzal sem fog senki törődni. De te tízezerrel fölérsz közülünk. Egyébként is jobb, ha itt maradsz tartaléknak, készen arra, hogy segítségünkre siess a városból.” 44 „Úgy teszek, amint jónak látjátok” – felelte a király. Míg az egész sereg ki nem vonult, százas és ezres csoportonként, a király ott állt a kapunál. 55 A király parancsba adta Joábnak, Abisájnak és Ittainak: „Bánjatok kímélettel a fiúval, Absalommal!” Mind hallották az emberek, amikor a király ezt a parancsot adta a vezéreknek Absalomot illetően. 66 Így vonult harcba a sereg Izrael ellen. Efraim erdeiben ütköztek meg. 77 Izrael fiai vereséget szenvedtek Dávidtól. Óriási veszteségük volt azon a napon: húszezer ember. 88 A harc az egész vidékre kiterjedt. S az erdő még több áldozatot szedett a seregből, mint a kard azon a napon.
Absalom halála.
99 Absalom véletlenül útjába került Dávid embereinek. Absalom ugyanis egy öszvéren ült, és az öszvér egy nagy tölgyfa koronája alá tévedt. Absalom feje beleakadt a tölgyfába, s ott maradt ég és föld között himbálózva, az öszvér meg, amely alatta volt, továbbment. 1010 Egy ember meglátta és jelentette Joábnak: „Láttam Absalomot – mondta –, egy tölgyfán lógott.” 1111 Joáb így felelt az embernek, aki a hírt vitte neki: „Hogyan, hát ha láttad, akkor miért nem ölted meg ott helyben és fektetted a földre? Aztán az én dolgom lett volna, hogy adjak neked tíz ezüstöt meg egy övet.” 1212 De az ember ezt válaszolta Joábnak: „Ha ezer ezüst ütötte volna is a markomat, akkor sem merészeltem volna kezet vetni a király fiára. Hát nem parancsba adta neked, Abisájnak és Ittainak a fülünk hallatára a király: »Vigyázzatok nekem a fiúra, Absalomra!« 1313 Ha meg alattomban elbántam volna vele, akkor téged állított volna félre, hiszen a király előtt nem marad semmi titokban.” 1414 Joáb azt mondta rá: „Eh mit! Miért is töltöm tovább az időt veled?” Ezzel kezébe fogott három lándzsát, és Absalom mellébe döfte őket. Mivel azonban még élve lógott a tölgyfán, 1515 odalépett tíz ember, Joáb fegyverhordozói, és agyonütötték. 1616 Ekkor Joáb megfúvatta a kürtöket, és az emberek abbahagyták Izrael üldözését, hiszen Joáb megállást parancsolt a seregnek. 1717 Aztán fogták Absalomot, s az erdőben egy gödörbe dobták, és egy óriási kőhalmot raktak fölé. Közben egész Izrael menekült, ki-ki a maga sátorába. 1818 Absalom még életében szerzett magának egy emlékkövet, és felállította a Királyok völgyében. Azt mondta ugyanis: „Nincs fiam, aki fenntartaná emlékezetemet.” Így az emlékkövet nevezte el a nevéről. Mind a mai napig Absalom kövének hívják.
Dávidnak megviszik a gyászhírt.
1919 Cádok fia, Achimaac azt mondta: „Szaladok, és megviszem a királynak az örömhírt, hogy az Úr igazságot szolgáltatott neki és megmentette ellenségeitől.” 2020 De Joáb azt felelte neki: „Ma nem viszel örömhírt, majd máskor; ma nem viszel jó újságot, hiszen a király fia halott.” 2121 Aztán Joáb megbízta a kusitát: „Menj és jelentsd a királynak, amit láttál!” A kusita leborult Joáb előtt és elfutott. 2222 Cádok fia, Achimaac azonban újra azt mondta: „Történjék bármi, a kusita után futok!” Joáb megkérdezte: „De hát minek futnál? Neked nem jár érte jutalom.” De ő csak hajtotta: „Történjék bármi, utána futok.” 2323 Erre Joáb ráhagyta: „Fuss hát!” Achimaac a síkságon át vivő úton futott, és megelőzte a kusitát. 2424 Dávid a két kapu között ült. Az őrszem fölment a kapu tetejére. Amikor fölemelte tekintetét, azt látta, hogy egy ember fut felé. 2525 Az őrszem közölte a hírt a királlyal. A király azt mondta: „Ha egyedül van, jó hírt hoz a szája.” Amikor azonban az – tovább futva – közelebb ért, 2626 az őrszem egy másik embert is látott, amint utána futott. Az őrszem tehát leszólt a kapuba: „Még egy embert látok, egyedül fut.” A király azt mondta: „Az is jó hírt hoz.” 2727 Az őrszem újra jelentette: „Úgy látom, az első úgy fut, ahogy Cádok fia, Achimaac fut.” A király visszaszólt: „Az derék ember, biztosan jó hírrel jön.” 2828 Achimaac megérkezett és odakiáltotta a királynak: „Üdv!” Aztán arcra borult a földön a király előtt, és így szólt: „Legyen áldott az Úr, a te Istened, aki cserbenhagyta azokat az embereket, akik uram királyomra kezet emeltek!” 2929 A király megkérdezte: „Jól van a fiú, Absalom?” „Csak egy nagy zűrzavart láttam – válaszolta Achimaac –, amikor a király szolgája, Joáb elküldte szolgádat. Nem tudom, mi történt.” 3030 A király megparancsolta: „Állj félre és maradj ott!” S ő félreállt, és ott maradt. 3131 Most megérkezett a kusita is, és jelentette: „Örömhírt hall, uram és királyom! Az Úr ma igazságot szolgáltatott neked azokkal szemben, akik fellázadtak ellened.” 3232 A király azonban megkérdezte a kusitától: „Jól van a fiú, Absalom?” „Bárcsak az történne uram és királyom ellenségeivel és azokkal is mind, akik a vesztedre törnek, ami a fiatalemberrel!” – válaszolta a kusita.
2311 Amikor Dávid megöregedett és elege volt az életből, a fiát, Salamont, Izrael királyává tette. 22 Egybegyűjtötte Izrael tisztségviselőit, a papokat és a levitákat. 33 A levitákat harminc évtől fölfelé számba vették. Személyenként megszámolva 38 000-et tettek ki. 44 Ezek közül az Úr házánál végzendő munkálatok vezetésére 24 000-et szemeltek ki, 6 000-en hivatalnokok és bírák lettek, 55 4000-en kapuőrök és 4000-en az Urat dicsőítették olyan hangszerekkel, amelyeket Dávid készíttetett. 66 Dávid Lévi fiai: Gerson, Kehát és Merári után osztályokba sorolta őket. 77 A gersonitákhoz tartoztak: Ladan és Simi. 88 Ladan fiai: Jechiel, a fő, Szetam és Joel, hárman. 99 Simi fiai: Selomit, Haziel, Haan, hárman. Ezek Ladan családjának fejei. 1010 Simi fiai: Jachat, Ziza, Jeus és Beria. Ezek Simi fiai, négyen. 1111 Jachat lett a fő, Ziza a második, Jeusnak és Beriának nem volt sok gyermekük, így ők egy családot, egy hivatali osztályt alkottak. 1212 Kehát fiai: Amram, Jichar, Hebron és Uziel, négyen. 1313 Amram fiai: Áron és Mózes. Áront kiválasztották, hogy a szent dolgokat megszentelje. Neki és fiainak kellett mindenkor bemutatniuk az illatáldozatot az Úrnak, őt szolgálni és nevét áldani. 1414 Mózes az Isten embere volt, és fiait Lévi törzséhez számították. 1515 Mózes fiai: Gerson, és Eliezer. 1616 Gerson fia: Sebuel, a fő. 1717 Eliezer fia: Rechabja, a fő. Eliezernek nem volt több fia, Rechabjának ellenben sok fia volt. 1818 Jicchar fia: Selomit, a fő. 1919 Hebron fiai: Jerijahu volt az első, Amarja a második, Jachaziel a harmadik, Jekameam a negyedik. 2020 Uziel fiai: Micha, az első és Jiszchija, a második. 2121 Merári fiai: Machli és Musi. Machli fiai: Eleazár és Kis. 2222 Eleazár fiú nélkül halt meg, csak lányai voltak. Ezek testvéreikhez, Kisnek a fiaihoz mentek férjhez. 2323 Musi fiai: Machli, Eder és Jeremot, hárman. 2424 Ezek Lévi fiai családjaik szerint, a családfők és azok, akiket név szerint számba vettek, akik húsz évtől fölfelé az Úr templomában szolgálatot teljesítettek. 2525 Dávid így szólt: „Az Úr, Izrael Istene nyugalmat adott népének, és minden időkre lakást vett Jeruzsálemben. 2626 A levitáknak nem kell többé hordozniuk a hajlékot és a hozzá tartozó fölszerelést.” 2727 Dávid utolsó rendelkezése szerint Lévi fiait húsz évtől fölfelé kellett számba venni. 2828 Áron fiainak segítségére rendelte őket, hogy gondoskodjanak az Úr házáról, az udvarokról és helyiségekről, az egész szentély tisztán tartásáról nekik kellett szolgálatot teljesíteniük Isten templomában. 2929 Az ő feladatuk volt, hogy gondoskodjanak a kitett kenyerekről, továbbá az ételáldozathoz, a kovásztalan kenyerekhez, a serpenyőben készített és kevert lepényekhez szükséges lisztről, végül az összes űr és hosszmértékről. 3030 Minden reggel oda kellett állniuk, hogy áldják és dicsőítsék az Urat, s ugyanezt tették este is, 3131 továbbá szombaton, újholdkor és ünnepnapon az égőáldozat bemutatásakor, a törvényben előírt számuk szerint. Ez az állandó hivataluk az Úr előtt. 3232 Ők látták el a szolgálatot a megnyilatkozás sátora és a szentély körül, s ők segítették testvéreiket, Áron fiait az Úr házában való szolgálatukban.
3711 (Dávidtól.) Ne haragudj azokra, akik rosszat tesznek, ne irigyeld a gonosztevőket, 22 mert mint a fű, hamar elhervadnak, és elszáradnak, mint a zöldellő növény. 33 Remélj az Úrban és tedd a jót, akkor megmaradsz földeden és biztonságban élsz. 44 Az Úrban leld örömed, s ő betölti szíved vágyait. 55 Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd. 66 Becsületed felragyogtatja, mint a napot, igazságodat, mint a fényes nappalt. 77 Nyugodj meg az Úrban és remélj benne! Ne haragudj arra, kinek siker kíséri útját, az emberre, aki gonoszságot művel, hogy elpusztítsa a szegényt és a gyengét. 88 Hagyd el a haragot és ne méltatlankodj, föl ne gerjedj, nehogy te vétkezzél! 99 Nézd, a gonoszok eltűnnek, de akik az Úrban bíznak, birtokolják a földet. 1010 Egy kis idő még, s a gonosz nincs többé, keresed helyét, és sehol sem találod. 1111 A szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét. 1212 Az istentelen ártó tervet sző az igaz ellen, csikorgatja ellene a fogát. 1313 Az Úr azonban kineveti őt, mert látja már, amint napja kél. 1414 A bűnösök kardot rántanak s íjat feszítenek, hogy elpusztítsák azt, aki egyenes úton jár. 1515 De kardjuk saját szívükbe hatol, s nyilaikat széttördelik. 1616 Jobb a kevés, amit az igaz bír, mint a bűnös nagy gazdagsága. 1717 Mert a bűnös karja eltörik, ám az igazat az Úr támogatja. 1818 Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre. 1919 A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak. 2020 Ám a gonoszoknak el kell pusztulniuk, az Úr ellenségei, mint a mezők virága, elhervadnak, s eltűnnek, akár a füst. 2121 Az istentelen kölcsönkér s nem adja meg, a jó megértéssel telve ajándékoz. 2222 Akiket megáld az Úr, birtokolják a földet, s akiket megátkoz, azok megsemmisülnek. 2323 Az Úr biztosítja az ember lépteit, akinek útjában tetszését leli. 2424 Ha megbotlik is, de nem esik el, mert az Úr megfogja kezét. 2525 Fiatal voltam, most öreg vagyok, de sohase láttam, hogy elhagyott lett az igaz vagy hogy gyermekei kenyeret koldultak. 2626 Ő mindig megértő és kész kölcsönadni, ezért gyermekei áldásban részesülnek. 2727 Hagyd el a rosszat és tedd a jót, akkor megmaradsz mindörökre. 2828 Mert az Úr az igazságosságot szereti és nem hagyja el soha szentjeit. Az álnokok örökre megsemmisülnek, a gonoszok nemzetsége elpusztul. 2929 Ám az igazak birtokolják a földet, és ott laknak mindörökre. 3030 Az igaznak szája bölcsességet szól, nyelve azt hirdeti, ami helyes. 3131 Istennek törvényét a szívében hordozza, ezért lépései nem ingadozók. 3232 A gonosz leselkedik az igazra, s annak elvesztésén fáradozik. 3333 De az Úr nem adja kezére, s nem találja bűnösnek, ha majd ítélőszéke elé áll. 3434 Bízzál az Úrban és kövesd az útját, ő megőriz a gonosztól s ő felemel, hogy tiéd legyen a föld, és elégtétellel lásd a gonosz pusztulását. 3535 Láttam a bűnöst: büszkén fennhéjázott, mint a Libanon cédrusa, fenn hordta a fejét. 3636 Ám, amikor újra arra jártam, nem volt többé, kerestem, de sehol sem találtam. 3737 Nézd az ártatlant, tekints az igazra, a békesség emberének új nemzedéke támad! 3838 A bűnösök ellenben elpusztulnak, a gonoszok hada elenyészik. 3939 Az igazaknak az Úr ad szabadulást, ő a védelmük a szükség idején. 4040 Segítőjük az Úr és szabadítójuk, és fenntartja éltüket, mivel nála keresnek menedéket.