911 (A karvezetőnek, oboára és hárfára – Dávid zsoltára.) 22 Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet. 33 Ujjongok és benned van örömöm, s magasztalom neved, ó Fölséges. 44 Mert ellenségeim meghátráltak, elestek és eltűntek színed előtt. 55 Magadévá tetted igazságomat és ügyemet, mint igazságos bíró ültél trónodra. 66 A népeket megfenyítetted, a gonoszokat megsemmisítetted, s örökre eltörölted a nevüket. 77 Eltűnt az ellenség, végleg megsemmisült, feldúltad városait, még emlékük sem maradt. De lám, 88 az Úr mindörökké trónol, bírói széke ítéletre készen áll. 99 Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, a népek fölött törvény szerint tart ítéletet. 1010 Az elnyomottnak az Úr lesz menedéke, a szükség napjaiban egyetlen mentsége. 1111 Akik ismerik nevedet, reménykednek benned, Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket, 1212 Dicsőítsétek az Urat, aki Sionban lakik, hirdessétek nagy tetteit a népek között! 1313 Mert mint a vér bosszulója gondolt rájuk, nem feledkezett el a szegények sóhajáról. 1414 Könyörülj rajtam, Uram, lásd meg szorultságom, a halál kapujából szabadíts ki engem! 1515 Hadd hirdessem dicsőségedet Sion leányának kapuiban, és örüljek, hogy megsegítettél! 1616 A népek a maguk ásta verembe estek, s a hálóba, amelyet vetettek, az ő lábuk botlott. 1717 Az Úr hírt adott magáról az ítéleten, s a gonoszt önkeze művével kötötte meg. 1818 Tűnjenek el a holtak világába az álnokok, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent! 1919 De ő nem feledkezik meg soha a szegényről, s aki bajban is remél, nem csalódik soha. 2020 Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, szólítsd ítéletre a népeket magad elé! 2121 Uram, töltsd el őket rettegéssel, tudják meg a népek, hogy ők is csak emberek!
(10.)
1011 Uram, miért vagy oly messze? Miért rejtőzöl el a szükség idején? 22 A gonosz hetvenkedik, a szegény meg retteg, rászedve a cseltől, amit az kieszelt. 33 A bűnös dicsekszik kedvteléseivel, a rabló káromkodik, az istentelen semmibe veszi az Urat: 44 „Haragja fenn a magasban, bosszút nem áll, Isten nincs!” – ez minden gondolata. 55 Mivel útjai mindig sikeresek, s ítéleteid túl messzinek tűnnek neki, gúnyolja összes ellenfelét. 66 Így beszél szívében: „Nemzedékeken át nem ingok meg soha.” 77 Átkot szór és nem éri baj, szája álnoksággal és hazugsággal tele, nyelve alatt romlás és gazság rejtőzik. 88 A nádba bújva les, hogy az ártatlant orvul megölje, szeme a szegényt fürkészi. 99 Úgy bújik meg a lesen, mint az oroszlán a sűrűben: várja, hogy ráronthasson a védtelenre, megragadja és hálójába húzza a szegényt. 1010 Figyel, rejtőzik, a földre lapul, s a gyenge áldozatul esik hatalmának. 1111 Ezt mondja szívében: „Isten elfelejtett, elfordította tekintetét, nem látja, mit teszek.” 1212 Kelj fel, Uram, ó Istenem, emeld föl kezed, ne feledd el a szenvedőt! 1313 Miért vetheti meg a gonosz az Istent? Miért mondogatja szívében: „Úgysem áll bosszút!”? 1414 De te látsz, ismersz jajszót és szükséget, és mindent a kezedben tartasz. A szegény rád bízza magát, az árvának te vagy gyámola. 1515 Törd el a bűnösnek, az álnoknak karját, torold meg gonoszságát, hadd szűnjön meg élni! 1616 Az Úr király örökre. Országából eltűntek a pogányok. 1717 A szegények kívánságát meghallgattad, Uram, megerősítetted szívüket. Figyelmedet feléjük fordítottad. 1818 Az árvának és elnyomottnak igazságot szerzel, hogy az ember, a földből alkotott, ne rettegjen többé soha.
11 (10). ZSOLTÁR. AZ IGAZ BIZALMA
1111 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Az Úrnál keresek menedéket. Miért mondjátok: „Menekülj a hegyekbe, mint a madár!”? 22 Lám, a bűnösök feszítik íjukat, nyilat helyeznek a húrra, hogy az igaz szívűeket a sötétben leterítsék. 33 Ha az alapfalak leomlanak, mit tegyen az igaz? 44 Az Úr szent hajlékában lakik, az Úr az égben trónol. Szeme látja a világot, pillantása szemügyre veszi az emberek fiait. 55 Az Úr megvizsgálja az igazat éppúgy, mint a gonoszt, s aki a gonoszságot kedveli, azt gyűlöli lelke. 66 Kénes esőt és égő parazsat hullat a bűnösökre, s perzselő szél lesz kelyhük osztályrésze. 77 Mert az Úr igazságos és az igazságot szereti, az igazak látják majd meg arcát.