9
Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.
(2Sám 23,1)
Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
(Zsolt 138,1.2)
Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
(Zsolt 31,8.9)
Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
(2Sám 22,1-51)
Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
(Zsolt 7,9.12)
Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
(Zsolt 103,19)
És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
(1Móz 18,25; Zsolt 96,13)
És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
(Zsolt 37,39;46,2)
Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
(Zsolt 34,5.6;36,11)
Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
(1Kir 9,3; Zsolt 76,3;133,13.14)
Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
(Zsolt 34,18)
Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
(Zsolt 41,8.9)
Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
(Zsolt,9 25.;Zsolt 83,1.3)
Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
(Zsolt 16,17)
Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
(Zsolt 26,1.9)
Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.
(Zsolt,9 22. Zsolt. 41,6. 9.)
Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
(Luk 12,6.7)
Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.
(Zsolt 10,18)
10
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
(Zsolt 13,2)
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
(Zsolt 7,16; Jób 18,7)
Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
(5Móz 29,19.20)
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
(Zsolt 14,1)
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
(Mik 2,1)
Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
(Jel 18,7.8)
Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
(Róm 3,13-17)
Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
(Zsolt 57,2)
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
(Zsolt 37,32;9,19)
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
(Ján 1,4.9.10)
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
(Zsolt 94,7)
Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
(Zsolt 94,9.10;Zsolt 68,6)
Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
(Jób 38,15; Zsolt 104,35)
Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
(Zsolt 146,10;3Móz 25,23)
A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
(Zsolt 65,3)
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember. 11
Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!
(1Sám 16,19)
Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.
(Zsolt 37,14)
Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?
Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.
(Hab 2,20;Ésa 66,1)
Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.
(Zsolt 26,2.3;Zsolt 5,5)
Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!
(Ezék 38,22)
Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.
(5Móz 10,17;Zsolt 33,18)