511 (A karvezetőnek, fuvolára – Dávid zsoltára.) 22 Hallgasd meg szavamat, Uram, figyelj esdeklésemre! 33 Hangos imádságom jusson eléd, Királyom és Istenem! Hiszen hozzád könyörgök, 44 Uram, virradatkor már hallod kiáltozásomat, már reggel eléd tárom kérésemet és várok. 55 Te nem olyan Isten vagy, akinek az álnokság tetszik. A rossznak nincs maradása előtted, 66 az elvakultak nem állhatnak meg színed előtt. A gonosztevőket gyűlölöd mind, 77 és megsemmisíted a képmutatókat. A véres kezű, az álnok ember irtózatos az Úr szemében. 88 De én kegyelmed bőségéből házadba léphetek, és szent templomod előtt leborulhatok félelmeddel telve. 99 Uram, te igaz vagy, vezess hát, ellenségeim ellenére is, s tedd járhatóvá előttem ösvényedet! 1010 Szájukban nincs igazság, szívükben gonoszat forralnak. Torkuk nyitott sír, nyelvük hízelgésre hajlik. 1111 Büntesd meg őket érte, Istenem, hadd essenek saját csapdájukba! Számtalan gonoszságuk miatt taszítsd el őket, mivel ellened szegültek. 1212 De örüljenek azok, akik hozzád menekülnek, ujjongjanak mindörökké! Oltalmazd őket s add, hogy benned leljék örömüket, akik tisztelik nevedet! 1313 Hiszen te megáldod, Uram, az igazat, kegyelmed pajzsként borul föléje.
6. ZSOLTÁR. KÖNYÖRGÉS
611 (A karvezetőnek, húros hangszerre [8 hangon?] – Dávid zsoltára.) 22 Ne fenyíts haragodban, Uram, ne büntess neheztelésedben! 33 Könyörülj rajtam, Uram, mert gyönge vagyok, gyógyíts meg, hisz reszket minden tagom! 44 A lelkem mélyen megrendült. Uram, meddig késlekedel? 55 Fordulj felém, Uram, s mentsd meg életemet, irgalmasságodban szabadíts meg! 66 Hiszen a holtak közül ki gondol még rád, a holtak országában ki dicsőít téged? 77 Elfáradtam a sóhajtozásban, éjjelente sírástól nyirkos az ágyam, fekvőhelyem könnyel áztatom. 88 Szememet a gond homályosítja, s sok ellenségem miatt őszülök. 99 Távozzatok mind, ti ámítók, mert az Úr meghallotta hangos sírásomat, 1010 az Úr meghallgatta kérésemet, az Úr elfogadta imádságomat. 1111 Félelem szállja meg minden ellenségem, szégyenüljenek meg és meneküljenek, tüstént érje őket megszégyenülés!
7. ZSOLTÁR. AZ ÜLDÖZÖTT IGAZ IMÁJA
711 (Dávid gyászéneke, amelyet az Úrnak énekelt a benjaminita Kus felett.) 22 Uram, Istenem, hozzád menekülök, ments meg minden üldözőmtől és szabadíts meg! 33 Nehogy mint oroszlán, valaki elkapjon és szétszaggasson. Hiszen senki sincs, aki megmentene. 44 Uram, Istenem, ha olyasmit tettem… ha kezemhez jogtalanság tapad, 55 ha gonoszul bántam barátommal, ha kegyelmeztem az igazságtalan elnyomónak, 66 akkor üldözzön és fogjon el ellenségem! Tapossa el életem a földön és tiporja bensőmet a porba! 77 Kelj fel, Uram, haragodban, ébredj fel, Istenem! Szállj szembe ellenségeim dühével te, aki szereted az ítéletet! 88 Gyűljenek köréd a nemzetek, előttük állítsd fel ítélőszéked. 99 [Az Úr a népek bírája.] Szolgáltass nekem igazságot, Uram, jogom és ártatlanságom szerint! 1010 Legyen vége a galádok gazságának, tedd erőssé az igazat! Igaz Isten vagy, a szívek és vesék vizsgálója. 1111 Isten az én védőpajzsom. Ő menti meg az igaz szívűeket. 1212 Igazságos bíró az Isten. Fékezi haragját, de bosszúja bármely nap fellobbanhat, 1313 ha meg nem tér az ember. Bárhogy élezi kardját az ellenség, bárhogy feszíti íját és céloz: 1414 maga ellen irányítja a halált hozó fegyvert, és nyilai tüzes büntetéssé válnak. 1515 Nézd, a gonosz fogant, tele van álnoksággal, s amit világra hoz, veszedelem. 1616 Gödröt ásott, kimélyítette, de ő esett a maga ásta verembe. 1717 Gonoszsága visszahull saját fejére, álnoksága fejének tetejére. 1818 De én dicsőítem az Urat, aki igazságban honol. A Magasságbeli nevének szól énekem.
8. ZSOLTÁR. A TEREMTŐ DICSÉRETE
811 (A karvezetőnek, Gát szerint – Dávid zsoltára.) 22 Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Dicsőséged az egekig magasztalja 33 a gyermekek és a kicsinyek ajka. Védőbástyát emeltél elleneid ellen, hogy elhallgattasd az ellenszegülőt és a lázadót. 44 Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. 55 Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? 66 Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. 77 Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába alá vetettél: 88 minden juhot és barmot, a mezők vadjait, 99 az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering,
9–10. ZSOLTÁR
1010 Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!