Imádság a reggeli áldozat idején
5 1A karvezetőnek. Fuvolára. Dávid zsoltára.
Figyelj szavamra, Uram,
halld meg panaszomat!
Méltasd figyelmedre kiáltásomat,
én királyom és én Istenem!
Mert hozzád intézem imádságomat,
Uram, halld meg hajnalban szavamat,
korán reggel eléd állok és rád vetem pillantásom.
5 Bizony, Istenem, te nem kedveled a gonoszságot;
Gonosz ember melletted nem marad meg,
a hamisak nem állhatnak meg szemed előtt.
Gyűlölöd valamennyi gonosztevőt,
a hazudozókat mind elpusztítod.
Utálja az Úr a vérontó s álnok embert.
Én azonban nagy irgalmadban bízva,
bemegyek hajlékodba;
Irántad való félelemmel leborulok szent templomod előtt.
Uram, vezess engem igazságodban, ha rám tör ellenségem,
tedd egyenessé előttem utadat.
Mert szájukban nincs igazság,
a szívük hiábavalóság,
a torkuk nyitott sír, nyelvük járása álnok.
Isten, mondd ki fölöttük ítéletedet,
saját terveikben bukjanak meg!
Sok istentelenségük miatt űzd el őket,
mert haragra ingereltek téged, Uram.
De örvendezzenek azok, akik benned bíznak,
oltalmazd őket és megdicsőülnek benned,
akik szeretik neved.
Mert te, Uram, az igazakat megáldod,
jóakaratodat pajzsként borítod rájuk.
Bűnbánati ima halálveszélyben
6 1A karvezetőnek. Hárfára. Dávid zsoltára.
2 Uram, ne feddj meg bosszúságodban,
és ne fenyíts meg engem haragodban.
Könyörülj rajtam, Uram, mert erőtlen vagyok,
gyógyíts meg, Uram, mert csontjaim remegnek.
Lelkem teljesen összezavarodott,
Uram, meddig késlekedsz még?
Fordulj felém, Uram és ments meg engem,
szabadíts meg irgalmadban engem!
Hisz a halál honában senki sem emlékezik meg rólad,
s az alvilágban ki dicsér téged?
Kimerültem a sóhajtozásban,
éjjelenként megfürösztöm ágyamat,
könnyeimmel öntözöm nyugvóhelyemet.
Szememet a bánat homályossá tette,
aggá lettem sok ellenségem miatt.
El tőlem mind, ti gonosztevők,
mert az Úr meghallgatta sírásom szavát!
Az Úr meghallgatta könyörgésemet,
az Úr figyelembe vette imádságomat.
Valljon szégyent és zavarodjon össze
minden ellenségem,
távozzon mind és valljon szégyent.
Imádság üldözés idején
7 1Dávid panasza, amelyet az Úrnak énekelt Kúsinak, Jemini fiának beszéde miatt.
2 Uram, én Istenem, benned remélek!
Ments meg minden üldözőmtől
és szabadíts meg engem,
hogy mint az oroszlán, ellenségem szét ne tépjen,
mert nincsen, aki megmentene!
Uram, én Istenem, ha elkövettem azt,
ha gonoszság tapad kezemhez,
ha megfizettem annak, aki bántott,
s ha kiraboltam ellenségemet és kisemmiztem,
üldözzön az ellenség és hadd érjen utol,
életemet tiporja földre,
tegye porrá dicsőségemet.
Kelj föl, Uram, haragodban,
kelj föl ellenségeim bősz dühe ellen,
kelj föl, Uram, én Istenem,
Tégy ítéletet törvényed szerint!
Gyűljön köréd a népek serege,
és foglald el fölöttük magas helyed:
az Úr megítéli a népeket!
Ítélj meg, Uram, igazságom szerint,
s ártatlanságom szerint mondj ítéletet fölöttem.
Szűnjék meg az istentelenek gonoszsága,
és erősítsd meg az igazat.
Igazságos Isten, a szívek és vesék vizsgálója!
Segítségem az Úrtól jön,
aki megmenti az igazszívűeket.
Isten igazságos bíró,
erős ő, mindennap fellobban haragja.
Nemde ismét kivonta kardját,
íját kifeszítette és készen tartja?
Elkészítette halálos fegyverét,
nyilait tüzesekké tette.
Íme, ez igaztalanságot vajúdott:
fájdalmat fogant, és gonoszságot szült.
Vermet nyitott és mélyre kiásta,
s beleesett a maga ásta gödörbe.
Saját fejére hullik vissza bűne,
és gonoszsága visszaszáll önnön fejére.
Magasztalom az Urat igazságosságáért,
s zsoltárral dicsérem a fölséges Úr nevét.
A teremtő dicsősége – Az ember méltósága
8 1A karvezetőnek. A »Szőlőprések« dallama szerint. Dávid zsoltára.
Uram, mi Urunk,
Milyen csodálatos neved szerte a világon!
Hisz az egeknél fenségesebb dicsőséged.
Kisdedek és csecsemők szájával
hirdetteted dicséretedet ellenségeid előtt,
hogy tönkretedd az ellenséget s a bosszúra kelőt.
Hiszen ha nézem az eget, kezed művét,
a holdat és a csillagokat, amelyeket alkottál,
mi az ember, hogy figyelemre méltatod,
és mi az emberfia, hogy meglátogatod?
6 Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál,
dicsőséggel és tisztelettel koronáztad,
és kezed művei fölé állítottad.
Lába alá vetettél mindent:
minden juhot és marhát,
és hozzá a mezei vadakat,
az ég madarait s a tengeri halat,
mindazt, ami a tenger ösvényein jár.
Jegyzetek
5,1 Egyéni panaszdal a babiloni fogság utáni időkből. A reggeli áldozatnál a templomban egy üldözött elpanaszolja esetét Isten előtt. Rövid, türelmetlen, Istenhez intézett szavakkal kezdődik, akit ő – és ezt külön hangsúlyozza – már reggel felkeres.
5,5 Isten előtt csak az igaz ember állhat meg.
6,1 Ez az első a hét, ún. bűnbánati zsoltár közül.
6,2 A betegség és a büntetés közti ok- és okozati összefüggés gyakran tükröződik a Szentírásban. (vö. Óz 6-7.fej.; Iz 38,16-17; Sír 38,15; Jn 9,2-3). A betegséget nemcsak orvosi értelemben, hanem általában, mint az erőtlenség, a kiszolgáltatottság állapotát érti.
7,1 Egyéni panaszdal a fogság előtti időkből. Végleges formáját későbbi átdolgozás során nyerte el.
7,2 Istennél csak az kereshet és találhat oltalmat, aki kész arra, hogy feltétel nélkül rábízza magát. A becsületes ember, aki Isten ítéletét keresi, biztos lehet abban, hogy Isten igazságos lesz hozzá.
8,1 Himnusz, valószínűleg a fogság előtti időkből. Istent dicséri és a teremtés nagyságáról beszél.
8,6 A görög, a szír és a Vulgáta itt az „angyal” helyett „Istent” fordít. Ezt a helyet a Zsid 2,6-8 idézi; a levél szerzője ott még jobban kiemeli az ember méltóságát: az Emberfiára és annak üdvözítő művére vonatkoztatja.