311 A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: „Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” 22 Az asszony így válaszolt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. 33 Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.” 44 Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: „Semmi esetre sem fogtok meghalni. 55 Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.” 66 Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. 77 Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefaleveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak. 88 Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. 99 De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: „Hol vagy?” 1010 Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem.” 1111 De ő így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?” 1212 Az ember így válaszolt: „Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem.” 1313 Az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó vezetett félre, azért ettem.” 1414 Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. 1515 Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” 1616 Az asszonyhoz pedig így szólt: „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.” 1717 Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. 1818 Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. 1919 Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.” 2020 Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja. 2121 Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket. 2222 Azután így szólt az Úristen: „Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!” 2323 Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. 2424 Amikor az embert elűzte, az Éden kertjétől keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Kain és Ábel.
411 Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: „Isten segítségével embert hoztam a világra.” 22 Aztán újra szült: Ábelt, a testvérét. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves. 33 Bizonyos idő elteltével történt, hogy Kain a föld terméséből áldozatot mutatott be az Úrnak. 44 Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára, 55 Kainra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Kain nagyon haragos lett, és lehorgasztotta fejét. 66 Az Úr szólt Kainhoz: „Miért vagy haragos, és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed? 77 De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar keríteni, s amelyen uralkodnod kell? 88 Kain közben így szólt testvéréhez, Ábelhez: „Menjünk a mezőre!” Amikor pedig a mezőn voltak, Kain rátámadt testvérére, Ábelre, és agyonütötte. 99 Ekkor az Úr megkérdezte Kaint: „Hol van a testvéred, Ábel?” Ő így válaszolt: „Nem tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?” 1010 Erre ő ezt mondta: „Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről. 1111 Ezért átkozott leszel, bujdosni fogsz a földön, amely megnyitotta száját, hogy beigya kezedből testvéred vérét. 1212 Ha műveled a földet, nem ad neked termést. Hontalan és bujdosó leszel a földön.” 1313 Kain így szólt az Úrhoz: „Túl nagy a büntetésem ahhoz, hogy el tudjam viselni. 1414 Lám, ma elűztél a föld színéről, és el kell rejtőznöm előled, hontalan és bujdosó leszek a földön, s bárki, aki rám talál, megölhet.” 1515 Az Úr azt válaszolta: Semmi esetre. Aki Kaint megöli, annak hétszeresen kell lakolnia. Az Úr jelet tett Kainra, hogy senki, aki találkozik vele, meg ne ölje. 1616 Kain azonban elbujdosott az Úr színe elől, és Nod földjén, Édentől keletre telepedett le. Kain utódai. 1717 Kain megismerte feleségét, az fogant, és Hénochot szülte. Várost épített, és azt fiáról Hénochnak nevezte. 1818 Hénoch fia Irád lett. Irád fia Mechujael, Mechujael fia Metusael, Metusael fia pedig Lámech. 1919 Lámech két feleséget vett. Az egyiknek Ada volt a neve, a másiké Cilla. 2020 Ada a világra hozta Jabalt; ő lett az ősatyja azoknak, akik sátrakban laknak nyájaikkal. 2121 Testvérét Jubalnak hívták, ő lett az ősatyja azoknak, akik gitáron és fuvolán játszanak. 2222 Cilla Tubalkainnak adott életet; ő az őse a bronzés vaskovácsoknak. Tubalkain húga Naama volt. 2323 Lámech így szólt feleségeihez: „Ada és Cilla, halljátok szavamat, Lámech feleségei figyeljetek szavamra: Leütöttem egy embert sebemért, egy ifjút sebhelyemért. 2424 Ha Kaint hétszer bosszulják meg, Lámechet hetvenhétszer.” Szet és utódai. 2525 Ádám megismerte feleségét, és az fiút szült neki, akit Szetnek nevezett, „mert – úgymond – Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt.” 2626 Szetnek is fia született, akit Enosnak nevezett. Ő volt az első, aki Isten nevét segítségül hívta.
104 (103). ZSOLTÁR. A TEREMTÉS HIMNUSZA
10411 Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, 22 a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort, 33 lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova. 44 A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá. 55 A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán. 66 Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították. 77 De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra. 88 A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál. 99 Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet. 1010 Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek. 1111 Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük. 1212 Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük. 1313 A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod. 1414 Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen, 1515 a szívét meg borral vidíthassa hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki. 1616 Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett. 1717 A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik. 1818 A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtőzik. 1919 Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le. 2020 Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak. 2121 Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől követelik táplálékukat. 2222 De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban. 2323 Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig. 2424 Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele. 2525 Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege. 2626 Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetőzzék. 2727 Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben. 2828 Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal. 2929 De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek. 3030 Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét. 3131 Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek! 3232 Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek. 3333 Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok. 3434 Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm.
105 (104). ZSOLTÁR
3535 A bűnösök tűnjenek el a földről, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat!