Kis türelmet
IX. A ZSÁKMÁNY ÉS AZ OSZTOZKODÁS
Háború Midián ellen.
31 Így szólt az Úr Mózeshez: „Állj bosszút a midiánitákon Izrael fiaiért! Aztán meg kell térned törzsed tagjaihoz.” Mózes tehát így szólt a néphez: „Néhányan közületek fegyverkezzenek föl, hogy hadba szálljanak a midiániták ellen, s így az Úr bosszúja utolérje a midiánitákat. Izrael fiainak minden törzséből egy ezrednek kell hadba vonulnia.” Így Izrael ezreiből tizenkétezer harcost állítottak ki, minden törzsből egy ezredet. S Mózes hadba küldte őket – minden törzsből ezret –, őket és Pinchászt, Eleazár fiát; ő vitte magával a szent edényeket és a harsonákat. Így kivonultak Midián ellen, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, és minden férfit megöltek. A legyőzöttek közt megölték Midián királyait is, Evit, Rekemet, Curt, Hurt és Rebát, Midián öt királyát, sőt még Bileámot, Beor fiát is kardélre hányták. Akkor Izrael fiai fogságba hurcolták Midián asszonyait és gyermekeit, elhajtották barmaikat, nyájaikat, s elvitték mindenüket zsákmányul; városaikat és sátortáboraikat mind felgyújtották. Összeszedték az összes szerzett holmit, a zsákmányul ejtett embereket és állatokat és a foglyokat meg a szerzett holmit, s a zsákmányt Mózes elé és Eleazár pap, valamint Izrael fiainak közössége elé vitték Moáb pusztájára, a táborba, Jerikó közelébe a Jordán mellé.
Az asszonyok sorsa és a zsákmány megtisztítása.
Mózes és Eleazár pap, valamint a törzsek fejei eléjük mentek a táboron kívülre. Mózes haragra gerjedt a sereg vezérei és az ezredek és századok hadból hazatérő parancsnokai ellen. Mózes rájuk förmedt: „Csakugyan életben hagytatok minden asszonyt? Épp ők voltak azok, akik Bileám biztatására arra csábították Izrael fiait, hogy Peor kedvéért hűtlenül elhagyják az Urat, azért érte utol a vész az Úr közösségét. Tüstént öljétek meg az összes fiúgyermeket, s ugyanígy öljétek meg az összes olyan asszonyt is, aki már volt együtt férfival. De a fiatal lányokat, akik még nem voltak együtt férfival, hagyjátok magatoknak életben. Most hét napig itt maradtok a táboron kívül! Mindnyájatoknak, akik embert öltetek vagy halotthoz értetek, meg kell a harmadik és a hetedik napon tisztulnotok. Ruhadarabjaitokat is tisztítsátok meg, s minden bőrből vagy kecskeszőrből készült holmitokat meg fából való tárgyatokat!” Eleazár pap pedig így beszélt a harcosokhoz, akik harcba vonultak: „Ez a törvény, amit az Úr Mózesnek szabott: Az összes aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, ónt és ólmot, tehát mindent, ami kibírja a tüzet, tűzbe kell tartanotok, hogy tiszta legyen, majd tisztítóvízzel is meg kell tisztítanotok. Minden egyebet azonban, ami nem állja a tüzet, öblítsétek le vízzel. Ha a hetedik nap kimossátok ruhátokat, tiszták lesztek, s bevonulhattok a táborba.”
A zsákmány elosztása.
Azt mondta az Úr Mózesnek: „Vedd számba te és Eleazár pap, valamint a közösség törzseinek a fejei, amit emberben és állatban zsákmányul ejtettek, azután fele-fele arányban oszd szét azok közt, akik hadba vonultak s harcoltak, és az egész közösség között. A hadba vonult harcostól kérj ajándékot az Úrnak (adják oda) minden ötszázadik emberből, baromból, szamárból, juhból, kecskéből egyaránt. A nekik jutó részből vedd el, s add át Eleazár papnak, mint az Úrnak felajánlott adományt. Abból a részből azonban, amely Izrael fiainak jut, minden ötvenediket vedd el emberből, marhából, szamárból, juhból, kecskéből, azaz mindenféle állatból egyaránt, s az legyen a levitáké, akik az Úr hajlékának szolgálatát ellátják.” Mózes és Eleazár pap úgy tettek, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta. A zsákmány, ami maradt abból, amit a harcosok szereztek, 675 000 juhot, kecskét, 72 000 marhát és 61 000 szamarat tett ki; az emberek közül azoknak a lányoknak a száma, akik még nem voltak együtt férfival, összesen 32 000 lelket tett ki. A fele rész azoknak jutott, akik hadba vonultak; szám szerint 337 500 juh és kecske – az Urat megillető adomány 675-öt tett ki –, 36 000 marha – ebből az Urat megillető adomány 72 –, 30 500 szamár – belőle ajándék az Úrnak 61 –, és 16 000 ember – közülük az Úrnak ajándékképpen 32 lélek. És Mózes az Urat megillető adományt Eleazár papra bízta, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta. Az Izrael fiaira eső rész, amelyet Mózes elkülönített a harcosok részétől, tehát a közösség része 337 500 juhot, kecskét, 36 000 marhát, 30 500 szamarat és 16 000 embert tett ki. Az Izrael fiainak jutó részből Mózes kiemelte minden ötvenediket, az emberek közül éppúgy, mint az állatok közül, s átadta – ahogy az Úr Mózesnek parancsolta – a levitáknak, akik ellátták az Úr hajlékának szolgálatát.
Az áldozati adományok.
Akkor a seregek vezérei, az ezredek és századok parancsnokai Mózes elé járultak. Így szóltak Mózeshez: „Szolgáid számba vették a hatalmuk alá tartozott harcosokat; közülük egyetlen ember sem hiányzik. Ezért ajándékul hozzuk az Úrnak, hogy az Úr előtt tisztává váljunk, amit arany ékszerben zsákmányoltunk: karpereceket, karkötőket, gyűrűket, fülbevalókat és nyakláncokat.” Mózes és Eleazár pap átvették az aranyat és a művészien megmunkált tárgyakat. Az arany, amit az ezredek és századok parancsnokai ajándékul átadtak az Úrnak, összesen 16 750 sékelt tett ki. A közkatonák zsákmányoltak maguknak. Mózes és Eleazár pap tehát átvették az ezredek és századok parancsnokaitól az aranyat, és a megnyilatkozás sátorába vitték, hogy az Úr mindig emlékezzék Izrael fiaira.
A Jordánon túli terület felosztása.
32 Ruben fiainak és Gád fiainak nagy és értékes állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jazer vidéke és Gileád földje milyen alkalmas állattartásra, Ruben fiai és Gád fiai odamentek Mózeshez, Eleazár paphoz és a közösség vezetőihez és így szóltak: „Atarot, Dibon, Jazer, Nimra, Hesbon, Eleale, Szebam, Nebo és Meon, az a föld, amelyet az Úr Izrael közösségének szerzett, alkalmas állattartásra, s szolgáidnak nyájaik vannak.” Majd folytatták: „Ha tetszésre találtunk szemetekben, akkor adjátok ezeket a földeket szolgáitoknak tulajdonul. Ne vezessetek bennünket a Jordánon túlra!” Mózes azonban így válaszolt Ruben és Gád fiainak: „Testvéreitek hadba vonulnak, és ti itt akartok maradni? Miért veszitek el Izrael fiainak a kedvét, hogy arra a földre vonuljon, amelyet az Úr adott neki? Már atyáitok is így tettek, amikor Kádes-Barneából előre küldtem őket az országot szemügyre venni! Az Eskol völgyéig fölmentek, megnézték a földet, aztán elvették Izrael fiainak a kedvét, úgyhogy nem akartak bevonulni abba az országba, amelyet az Úr adott nekik. De az Úr haragja fölgerjedt azon a napon, s megesküdött: „Azok közül a férfiak közül, akik Egyiptomból kivonultak, húsz évtől fölfelé egy se látja meg azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígértem, mert nem követtek egészen hűségesen, kivéve a kenezita Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát, mivel ők egészen hűségesek voltak.” Az Úr haragja fölgerjedt Izrael ellen, s így negyven évig bolyongtak a pusztában, míg az az egész nemzedék, amely olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, ki nem pusztult. S lám, most ti – a gonoszok ivadékai – atyáitok nyomdokaiba léptek, hogy fokozzátok az Úr haragját Izrael ellen. Ha elfordultok tőle, még tovább fog tartani a pusztában való bolyongás. Rosszat tesztek az egész népnek.” Mózeshez fordultak és folytatták: „Aklokat szeretnénk itt építeni nyájainknak, s városokat családjainknak. De Izrael fiainak az élén fegyvert ragadunk, míg a nekik szánt földre nem vezetjük őket, csupán családjaink maradnak a megerősített városokban (védve) az ország lakói elől. Addig nem térünk vissza házunkba, míg Izraelnek minden fia meg nem kapja örökrészét. Sőt, nem akarunk örökrészt sem a Jordánon túl, nekünk akkorra már meglesz az örökrészünk keleten, a Jordánon innen.” Mózes ezt válaszolta nekik: „Ha csakugyan így akartok tenni, ha fölfegyverkeztek az Úr színe előtt a harcra, s mind átmentek – harcra készen – a Jordánon túlra az Úr színe előtt, amíg ő ki nem űzi minden ellenségét maga előtt, akkor legyetek az Úr és Izrael színe előtt mentesek (minden további kötelezettségtől), s legyen ez a föld a tiétek az Úr színe előtt. Ha azonban nem így jártok el, s ezáltal vétkeztek az Úr ellen, ti lássátok, milyen büntetés ér majd benneteket bűneitekért! Építsetek hát városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak! De úgy tegyetek, amint megígértétek!” Gád fiai és Ruben fiai erre így feleltek Mózesnek: „Szolgáid azt fogják tenni, urunk, amit te parancsolsz. Gyermekeink, asszonyaink, nyájaink és jószágaink itt maradnak Gileád városaiban, szolgáid ellenben hadba vonulnak, mind, aki alkalmas hadi szolgálatra, az Úr színe előtt, ahogy te, urunk, elrendelted.” Most Mózes kiadta rájuk vonatkozóan az utasításokat Eleazár papnak, Józsuénak, Nun fiának és Izrael törzsei fejeinek. Ezt mondta nekik Mózes: „Ha Gád fiai és Ruben fiai, mind, aki csak alkalmas fegyverforgatásra, hadba vonulnak veletek az Úr színe előtt a Jordánon túlra és megszerzik nektek az országot, adjátok nekik tulajdonul Gileád földjét. Ha azonban nem vonulnak veletek fölfegyverkezve a Jordánon túlra, Kánaán földjén, köztetek kapjanak örökrészt.” Gád fiai és Ruben fiai így válaszoltak: „Azt tesszük, amit az Úr parancsolt szolgáidnak! Fölfegyverkezve átvonulunk az Úr színe előtt Kánaán földjére, de örökrészünk maradjon a Jordánon innen!” Erre Mózes nekik adta – Gád fiainak és Ruben fiainak és József fia, Manassze törzse felének – az amoriták királyának, Szichonnak az országát, a földet és a városokat, beleértve a határmentét s a környékbeli városokat is. Gád fiai újra fölépítették Dibont, Atarotot, Aroert, Atrot-Sofant, Jazert, Jogbehát, Bet-Nimrát és Bet-Harant erős várossá, s hozzájuk aklokat is (építettek). Ruben fiai Hesbont, Elealét, Kirjatajimot, Nebót (más néven) Baál-Meont és Szibmát építették újjá, s a felépített városoknak nevet is adtak. Manassze fiának, Machirnak a fiai azonban Gileádba vonultak, meghódították és elűzték az ott lakó amoritákat. Mózes Machirnak, Manassze fiának adta Gileádot, s ez le is telepedett. Jair ellenben, Manassze fia kivonult, elfoglalta sátorfalvaikat, s elnevezte őket Jair sátorfalvainak. Ugyanígy Nobach is odavonult, meghódította Kenatot a hozzá tartozó helységekkel egyetemben, és elnevezte a saját nevéről Nobachnak.
Állomások a pusztában.
33 Ezek azok a helyek, ahonnan Izrael fiai továbbindultak azután, hogy Mózes és Áron vezetésével Egyiptom földjéről csapatokba osztva kivonultak. Mózes ugyanis az Úr parancsára följegyezte azokat a helyeket, ahonnan mindig továbbvonultak, azokat a helységeket, ahonnan mindig útra keltek. Ezek hát azok a helyek, ahol mindig tábort bontottak, a helységek, ahonnan mindig továbbvonultak. Ramszesztől keltek útra az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A húsvét utáni napon vonultak ki Izrael fiai az egyiptomiak szeme láttára szilárd elhatározással, míg az egyiptomiak elsőszülötteiket temették, akikre az Úr lesújtott közülük – az Úr ítéletet tartott isteneik fölött. Izrael fiai tehát Ramszeszből keltek útra, és Szukkotban ütöttek tábort. Szukkotból továbbindultak és Etamban táboroztak le, a puszta szélén. Etamból elindultak, Pi-Hachirot felé vették útjukat, szemben Baál-Cefonnal, és Migdol előtt vertek tábort. Pi-Hachirotból útra keltek, és a tengeren át a pusztába vonultak. Három napig vándoroltak Etam pusztáján, azután letáboroztak Marában. Marából elindulva Elimbe értek. Elimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa, itt ütöttek hát tábort. Aztán útra keltek és a Sás-tengernél telepedtek le. A Sás-tengertől továbbmentek és Szin pusztájában vertek tábort. Szin pusztájából elindulva Dofkában táboroztak le. Dofkából útra keltek, és Alusban táboroztak le. Alusból elindultak, és Refidimben állapodtak meg. Itt nem volt a népnek ivóvize. Refidimből elindultak és a Sínai pusztában ütöttek tábort. A Sínai pusztából továbbvonultak, és Kibrot-Hattavában táboroztak le. Kibrot-Hattavában tábort bontottak, és Hacerotban állapodtak meg. Hacerotból elindultak, és Ritmában vertek tábort. Ritmából útra keltek, és Rimmon-Perecben telepedtek le. Rimmon-Perecben tábort bontottak, és Libnában állapodtak meg. Libnából elindultak, és Risszában táboroztak le. Risszából útra keltek, és Kehelatában állapodtak meg. Kehelatából útnak indultak, majd Sefer hegyénél táboroztak. Sefer hegyétől továbbmentek, és Haradában ütöttek tábort. Haradából elindultak, majd Makhelotban sátoroztak. Makhelotból továbbmentek, és Tachatban vertek tábort. Tachatból útra keltek, és Terachban táboroztak le. Terachból útnak indultak és Mitkában állapodtak meg. Mitkából továbbindultak, és Hasmonában táboroztak le. Hasmonából útnak indultak, és Moszerotban sátoroztak. Moszerotból elindultak, és Bene-Jaakánban telepedtek le. Bene-Jaakánból útra keltek, és Hor-Gidgadban táboroztak le. Hor-Gidgadban tábort bontottak, és Jotbatában telepedtek le. Jotbatából továbbindultak, és Abronában állapodtak meg. Abronából útnak indultak, és Ecjon-Geberben ütöttek tábort. Ecjon-Geberből továbbvonultak, és Cin pusztájában, Kádesben sátoroztak. Kádesből útra keltek, és Hor hegyénél, Edom országa határánál vertek tábort. Áron pap az Úr parancsára fölment Hor hegyére, és ott meghalt a 40. évben azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptom földjéről, az ötödik hónap első napján. Áron százhuszonhárom éves volt, amikor Hor hegyén meghalt. A kánaáni azonban, Arad királya, aki Kánaán országának déli részén székelt, tudomást szerzett Izrael fiainak előrenyomulásáról. Hor hegyétől továbbindultak, és Calmonában ütöttek tábort. Calmonából útra keltek, és Punonban táboroztak le. Punonból útnak indultak, majd Obotban sátoroztak. Obotból elindultak, és Ije-Habarimban, Moáb határánál állapodtak meg. Ijimből továbbindultak, és Dibon-Gadban vertek tábort. Dibon-Gadból továbbmentek, és Almon Diblatajimban telepedtek le. Almon Diblatajimból útra keltek, és az Abarim-hegységnél táboroztak le, a Nebóval szemben. Az Abarim-hegységtől továbbvonultak, és Moáb pusztájában ütöttek tábort, a Jordán mentén, Jerikó közelében. A Jordán mentén Bet-Jesimottól Abel-Sittimig táboroztak Moáb pusztájában.
Kánaán felosztása.
Az Úr Moáb pusztáján a Jordán mentén, Jerikó közelében ezt mondta Mózesnek: „Szólj Izrael fiaihoz, s mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon és Kánaán földjére értek, a föld lakóit mind űzzétek ki magatok elől. Minden bálványukat semmisítsétek meg, és öntött szobraikat is törjétek össze, sőt magaslati helyeiket is romboljátok le. Aztán vegyétek birtokba a földet, és lakjatok rajta. Mert nektek adom az országot, legyen a birtokotok. A földet sorsolással osszátok fel örökrészül a törzsek rendjében. Annak (a törzsnek), amelyik népesebb, nagyobb örökséget juttassatok, annak, amelyik kevésbé népes, kisebbet. Az legyen az övé, ami a sorsvetéskor jut neki. Atyáitok törzsei szerint osszátok fel örökségképpen. Ha azonban nem űzitek ki magatok elől a föld lakóit, mind, akiket meghagytok közülük, szálka lesznek a szemetekben és tüske az oldalatokban, szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen laktok majd, s én úgy bánok majd veletek, ahogy velük szándékoztam bánni.”

Minden fejezet...
1 0