Izráel bosszút áll Midjánon
31 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon, azután elődeid mellé kerülsz. Azután így beszélt Mózes a néphez: Fegyverezzetek föl magatok közül férfiakat a harcra, és támadják meg Midjánt, hogy bosszút álljanak Midjánon az ÚRért. Ezret küldjetek egy-egy törzsből, Izráel mindegyik törzséből a harcba. Kivezényeltek tehát Izráel soraiból törzsenként ezret: tizenkétezer harcra fölfegyverzett embert. Azután csatába küldte őket Mózes, törzsenként ezret; velük együtt csatába küldte Fineást, Eleázár pap fiát is, mert ő kezelte a szent eszközöket és a riadót jelző harsonákat.Csatába is szálltak Midján ellen, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR, és megöltek minden férfit. Midján királyait is megölték azokkal, akiket lemészároltak: Evít, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát: Midján öt királyát. Megölték fegyverrel Bálámot, Beór fiát is. Midján asszonyait és gyermekeit azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és elvitték zsákmányként minden állatukat, jószágukat és egész vagyonukat. Fölperzseltek lakóhelyükön minden várost és sátortábort. Azután fogták az egész zsákmányt és az összes megszerzett embert és állatot, és odavitték Mózeshez, Eleázár paphoz és Izráel fiai közösségéhez a foglyokat és a megszerzett zsákmányt a táborba, Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.
Mózes, Eleázár pap és a közösség összes fejedelme kivonult eléjük a táboron kívülre. De Mózes megharagudott a hadsereg vezetőire, az ezredesekre és a századosokra, akik hazatértek a megvívott harcból. Ezt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az egész asszonynépet?! Hiszen ők csábították hűtlenségre az ÚR ellen Izráel fiait Bálám tanácsa szerint Peór kedvéért! Ezért érte csapás az ÚR közösségét. Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket, és öljetek meg minden nőt is, akinek már volt dolga férfival úgy, hogy vele hált. De hagyjatok életben magatoknak minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást. Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig. Mindaz, aki megölt valakit, vagy megérintett egy elesettet, tisztítsa meg magát a harmadik napon és a hetedik napon: ti is, meg a foglyaitok is. Tisztítsatok meg minden ruhát, bőrholmit, kecskeszőrkészítményt és minden faeszközt.
Eleázár pap pedig ezt mondta a katonáknak, akik megjárták a háborút: Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt Mózesnek az ÚR: Az arany-, ezüst-, réz-, meg a vas-, ón- és ólomholmit, mindazt, ami tűzálló, tartsátok tűzbe, hogy megtisztuljon, de még tisztítóvízzel is tisztítsátok meg. Ami pedig nem tűzálló, azt merítsétek vízbe! Ruhátokat is mossátok ki a hetedik napon, hogy tiszták legyetek. Azután bejöhettek a táborba.
Azután ezt mondta Mózesnek az ÚR: Számold össze a foglyokat, az elfogott embereket és állatokat, Eleázár pappal és a közösség családfőivel együtt. Felezd meg a zsákmányt a hadba vonult harcosok és az egész közösség között. Végy el egy részt az ÚRnak a hadba vonult harcosoktól, ötszázból egyet: embert, marhát, szamarat és juhot egyaránt. Abból a feléből vegyétek el, ami nekik jutott, és add azt Eleázár papnak az ÚRnak szóló felajánlásként. Az Izráel fiainak jutott feléből pedig végy el ötvenenként egyet: embert és marhát, szamarat meg juhot, mindenféle állatot. Add azokat a lévitáknak, akik az ÚR hajlékánál végzik a tennivalókat. Mózes és Eleázár pap úgy járt el, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
Ez volt az, ami a megszerzett zsákmányból megmaradt; abból, amit zsákmányolt a hadinép: hatszázhetvenötezer juh, hetvenkétezer marha, hatvanegyezer szamár és harminckétezer ember: azok a nők, akik nem ismerték a férfival való hálást.
Ennek az a fele, amely a hadba vonultak része volt, szám szerint a következő volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh, ebből az ÚRnak járó rész hatszázhetvenöt juh volt; harminchatezer marha, ebből az ÚRnak járó rész hetvenkettő volt; harmincezer-ötszáz szamár, ebből az ÚRnak járó rész hatvanegy volt; és tizenhatezer ember, közülük az ÚRnak járó rész harminckét lélek volt. Mózes átadta Eleázár papnak az ÚRnak felajánlott részt, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
Az Izráel fiainak jutott felerész, amelyet elvett Mózes a harcosoktól, tehát a közösségre eső felerész ennyi volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh, harminchatezer marha, harmincezer-ötszáz szamár és tizenhatezer ember. Az Izráel fiainak jutott felerészből elvett Mózes minden ötven emberből és állatból egyet, és odaadta azokat a lévitáknak, akik az ÚR hajlékánál végezték a tennivalóikat, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
Akkor odamentek Mózeshez a sereg egységeinek a parancsnokai, az ezredesek és a századosok, és ezt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid, összeszámoltuk a ránk bízott harcosokat, és senki sem hiányzik közülünk. Ezért elhoztuk mindnyájan az ÚRnak szóló áldozatul az arany ékszereket, ki-ki amit talált: a bokaláncokat és karpereceket, a gyűrűket, fülbevalókat és nyakláncokat, hogy engesztelést szerezzenek nekünk az ÚR előtt. Mózes és Eleázár pap átvette tőlük az aranyat, csupa mesterművet. Az összes arany, amelyet az ezredesek és századosok felajánlottak az ÚRnak, tizenhatezer-hétszázötven sekel súlyú volt; a katonáik pedig a saját zsákmányukat megtartották maguknak. Mózes és Eleázár pap átvették az aranyat az ezredesektől és századosoktól, és bevitték a kijelentés sátrába az ÚR elé, emlékeztetőül Izráel fiaira.
A Jordántól keletre eső országrész felosztása
32 Rúben és Gád fiainak igen sok jószága volt. Amikor látták, hogy Jazér és Gileád földje alkalmas hely a jószágtartásra, odamentek Gád és Rúben fiai Mózeshez és Eleázár paphoz meg a közösség fejedelmeihez, és ezt mondták: Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón, az a föld, amelyet megvert az ÚR Izráel közössége előtt, jószágtartásra való föld, szolgáidnak pedig jószágaik vannak. Ha jóindulattal vagy hozzánk – mondták –, hadd kapják meg szolgáid ezt a földet tulajdonul, és ne vigyél át bennünket a Jordánon! Mózes ezt felelte Gád és Rúben fiainak: Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?! Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet nekik adott az ÚR? Atyáitok is így cselekedtek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy megtekintsék az országot. Fölmentek az Eskól-völgyig, és megnézték az országot, de elvették Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy bemenjenek abba az országba, amelyet nekik adott az ÚR. Ezért fellángolt az ÚR haragja azon a napon, és ezt az esküt tette: Az Egyiptomból feljött férfiak, húszévestől fölfelé, nem látják meg azt a földet, amelyet esküvel ígértem oda Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mert nem követtek engem hűségesen, kivéve Kálébot, a kenizzi Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők hűségesen követték az URat. Fellángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és hagyta őket bolyongani a pusztában negyven évig, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely olyat követett el, ami nem tetszett az ÚRnak. És most ti, vétkesek fajzata, atyáitok nyomdokába léptek, hogy még növeljétek az ÚR Izráel ellen fellángolt haragját?! Ha elfordultok tőle, még tovább hagyja népét a pusztában, és ennek az egész népnek a vesztét okozzátok!Ekkor közelebb léptek hozzá, és ezt mondták: Csak juhaklokat építünk itt a jószágnak, meg városokat a családunknak, aztán mi magunk is fölfegyverkezünk, és megyünk Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket a területükre. De a családunk hadd maradjon megerősített városokban az ország lakosai miatt. Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét. Hiszen mi nem akarunk velük együtt örökséget kapni ott a Jordánon túl, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.
Mózes így felelt nekik: Ha ezt megteszitek, ha fölfegyverkeztek a harcra az ÚR színe előtt, és minden fegyveresetek átkel a Jordánon az ÚR színe előtt, amíg ki nem űzi ellenségeit maga elől, és ha akkor tértek vissza, miután meghódolt az a föld az ÚR előtt, akkor ártatlanok lesztek az ÚR és Izráel szemében, és birtokul kapjátok ezt a földet az ÚR előtt. De ha nem így tesztek, vétkeztek az ÚR ellen. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése. Építsetek hát városokat családotoknak és aklokat nyájaitoknak, de amit kimondtatok, azt tegyétek meg!
Akkor ezt mondták Gád és Rúben fiai Mózesnek: Úgy cselekszenek szolgáid, ahogyan te parancsolod, urunk! Gyermekeink, asszonyaink, jószágunk és az összes állatunk ott marad Gileád városaiban. Szolgáid pedig mindnyájan hadba szállnak az ÚR előtt, fölfegyverkezve a harcra, amint kívánod, uram.
Mózes ekkor parancsot adott Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, meg az izráeli törzsek családfőinek velük kapcsolatban. Ezt mondta nekik Mózes: Ha Gád és Rúben fiai átkelnek veletek a Jordánon, mindnyájan fölfegyverkezve a harcra az ÚR színe előtt, és ha majd meghódol előttetek az a föld, akkor adjátok nekik Gileád földjét birtokul. Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek, Kánaán földjén kapjanak birtokot. Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogyan az ÚR szolgáidnak megmondta. Mi átkelünk fegyveresen az ÚR színe előtt Kánaán földjére, de az örökségül kapott birtokunk legyen itt, a Jordánon innen.
Mózes tehát nekik, Gád és Rúben fiainak meg József fiai közül Manassé törzse felének adta Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a földet városaival és a városok körüli területekkel együtt. Gád fiai fölépítették Díbónt, Atárótot és Aróért, Atrót-Sófánt, Jazért és Jogbohát, Bét-Nimrát és Bét-Háránt, ezeket a megerősített városokat és a juhok aklait. Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét és Kirjátajimot, Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Így nevezték el azokat a városokat, amelyeket fölépítettek.
Manassé fiának, Mákírnak a fiai pedig Gileádba vonultak, elfoglalták azt, és kiűzték az ott lakó emóriakat. Mózes Manassé fiának, Mákírnak adta Gileádot, aki letelepedett ott. Manassé másik fia, Jáír fölvonult, és elfoglalta az emóriak sátorfalvait. Elnevezte azokat Jáír sátorfalvainak. Nóbah is fölvonult, elfoglalta Kenátot és falvait, és saját magáról Nóbahnak nevezte el.
Izráel táborhelyei a pusztában
33 Ezek Izráel fiainak a táborhelyei attól fogva, hogy seregeik Mózes és Áron vezetésével kivonultak Egyiptomból. Mózes ugyanis az ÚR parancsára mindig följegyezte, ha továbbindultak a táborhelyeikről. Ezek azok a táborhelyek, ahonnan elindultak:Elindultak Ramszeszből az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A páskát követő napon jöttek ki Izráel fiai az ÚR kezének oltalma alatt egész Egyiptom szeme láttára, miközben az egyiptomiak sorra temették mindazokat az elsőszülötteket, akiket megölt az ÚR, mert az ÚR ítéletet tartott isteneiken.
Elindultak tehát Izráel fiai Ramszeszből, és tábort ütöttek Szukkótban. Elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. Elindultak Étámból, és Pí-Hahírót felé fordultak Baal-Cefónnal szemben, és tábort ütöttek Migdól előtt. Elindultak Pí-Hahírótból, és a tengeren átkelve elérkeztek a pusztába. Háromnapi utat tettek meg az Étám-pusztában, és tábort ütöttek Márában. Elindultak Márából, és eljutottak Élimbe. Élimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa. Tábort ütöttek ott. Elindultak Élimből, és tábort ütöttek a Vörös-tenger mellett. Elindultak a Vörös-tengertől, és tábort ütöttek a Szín-pusztában. Elindultak a Szín-pusztából, és tábort ütöttek Dofkában. Elindultak Dofkából, és tábort ütöttek Álúsban. Elindultak Álúsból, és tábort ütöttek Refídímben. Ott nem volt a népnek ivóvize. Elindultak Refídímből, és tábort ütöttek a Sínai-pusztában. Elindultak a Sínai-pusztából, és tábort ütöttek Kibrót-Taavában. Elindultak Kibrót-Taavából, és tábort ütöttek Hacérótban. Elindultak Hacérótból, és tábort ütöttek Ritmában. Elindultak Ritmából, és tábort ütöttek Rimmón-Pérecben. Elindultak Rimmón-Pérecből, és tábort ütöttek Libnában. Elindultak Libnából, és tábort ütöttek Risszában. Elindultak Risszából, és tábort ütöttek Kehélátában. Elindultak Kehélátából, és tábort ütöttek a Sefer-hegynél. Elindultak a Sefer-hegytől, és tábort ütöttek Harádában. Elindultak Harádából, és tábort ütöttek Makhélótban. Elindultak Makhélótból, és tábort ütöttek Tahatban. Elindultak Tahatból, és tábort ütöttek Terahban. Elindultak Terahból, és tábort ütöttek Mitkában. Elindultak Mitkából, és tábort ütöttek Hasmónában. Elindultak Hasmónából, és tábort ütöttek Mószérótban. Elindultak Mószérótból, és tábort ütöttek Bené-Jaakánban. Elindultak Bené-Jaakánból, és tábort ütöttek Hór-Haggidgádban. Elindultak Hór-Haggidgádból, és tábort ütöttek Jotbátában. Elindultak Jotbátából, és tábort ütöttek Abrónában. Elindultak Abrónából, és tábort ütöttek Ecjón-Geberben. Elindultak Ecjón-Geberből, és tábort ütöttek a Cin-pusztában levő Kádésban. Elindultak Kádésból, és tábort ütöttek a Hór-hegynél, Edóm országának a határán.
Ott Áron főpap fölment a Hór-hegyre az ÚR parancsa szerint, és meghalt a negyvenedik évben azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból az év ötödik hónapjában, a hónap első napján. Áron százhuszonhárom éves volt, amikor meghalt a Hór-hegyen.
Akkor hallotta meg a kánaáni Arád királya, aki Kánaán földjén, a Délvidéken lakott, hogy jönnek Izráel fiai. Ők pedig elindultak a Hór-hegytől, és tábort ütöttek Calmónában. Elindultak Calmónából, és tábort ütöttek Púnónban. Elindultak Púnónból, és tábort ütöttek Óbótban. Elindultak Óbótból, és tábort ütöttek Ijjé-Abárímban, Móáb határán. Elindultak Ijjé-Abárímból, és tábort ütöttek Díbón-Gádban. Elindultak Díbón-Gádból, és tábort ütöttek Almón-Diblátajimban. Elindultak Almón-Diblátajimból, és tábort ütöttek az Abárím-hegységnél Nebóval szemben. Elindultak az Abárím-hegységtől, és tábort ütöttek Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. Ott táboroztak a Jordán mentén Bét-Hajjesímóttól Ábél-Hassittímig Móáb síkságán.
Azután így beszélt Mózeshez az ÚR Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben: Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon Kánaán földjére, űzzétek ki magatok elől az ország minden lakosát, pusztítsátok el összes bálványukat, öntött bálványszobraikat is mind pusztítsátok el, és tegyétek tönkre valamennyi áldozóhalmukat! Vegyétek birtokba az országot, és lakjatok abban, mert nektek adtam azt a földet, hogy ti birtokoljátok. Sorsvetéssel osszátok fel örökségül az országot nemzetségeitek között. A nagyobbnak nagyobb örökséget adjatok, a kisebbnek pedig kisebb örökséget juttassatok. Mindenki azt kapja, ami a sorsvetéssel jut neki. Az ősi törzsek szerint osszátok szét az örökséget! De ha nem űzitek ki magatok elől az ország lakosait, akkor tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük, és szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen lakni fogtok, és majd veletek bánok el úgy, ahogyan ővelük akartam elbánni.