A midiánita háború 31
1Majd így szólt az Úr Mózeshez:
»Állj bosszút előbb Izrael fiaiért a mádiánitákon, aztán megtérsz népedhez.«
Legott azt mondta Mózes: »Fegyverezzetek föl magatok közül férfiakat a hadra, hogy végrehajtsák az Úr bosszúját a mádiánitákon.
Ezer-ezer embert válasszatok ki és küldjetek hadba Izrael mindegyik törzséből.«
5Rendelkezésére is bocsátottak ezret-ezret mindegyik törzsből, vagyis tizenkétezer hadra felkészült embert.
Ezeket elküldte Mózes Fineesszel, valamint Eleazár pap fiát, akinek átadta a szent szereket s a riadótrombitákat is.
Miután ezek harcba szálltak a mádiánitákkal és győztek, megöltek minden férfit, 8királyaikkal, Evivel, Rekemmel, Szúrral, Húrral és Rebével, nemzetük öt királyával együtt; Bálámot, Beor fiát is megölték a karddal. Aztán foglyul ejtették asszonyaikat és gyermekeiket, elzsákmányolták minden jószágukat és minden holmijukat, amijük csak volt, és lángba borították városaikat, falvaikat s majorjaikat egyaránt. Majd fogták a zsákmányt s mindazt, amit az emberek s az állatok közül foglyul ejtettek és elvitték Mózeshez, Eleazár paphoz és Izrael fiainak egész sokaságához, a többi holmit pedig elvitték a táborba, amely Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben volt.
Ekkor kiment Mózes, Eleazár pap és a gyülekezet valamennyi fejedelme eléjük, a táboron kívülre. Ám Mózes megharagudott a sereg vezéreire, az ezredesekre meg a századosokra, akik megjöttek a hadból és azt mondta: »Miért hagytátok életben az asszonyokat? Nemde ezek azok, akik tőrbe csalták Izrael fiait Bálám tanácsára és hűtlenség elkövetésére vittek rá titeket az Úr ellen a Fogorral elkövetett bűn által, amiért csapás is zúdult a népre? Öljetek meg tehát a gyermekek közül is minden fiúgyermeket, s pusztítsatok el minden asszonyt, aki férfit ismert, s csak a leánykákat meg a szűz nőket hagyjátok meg magatoknak. Maradjatok továbbá hét napig a táboron kívül, s aki embert ölt vagy megöltet érintett, végezzen tisztulást a harmadik, s a hetedik napon és tisztítsatok meg minden zsákmányt is, akár ruha, akár edény, akár valami kecskebőrből vagy szőrből, vagy fából készült eszköz.«
Erre Eleazár pap így szólt a sereg hadat járt férfiaihoz: »A következő a törvény intézkedése, ezt parancsolta az Úr Mózesnek: Az aranyat, az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ólmot, az ónt és mindazt, ami átmehet tűzön, tűzzel kell megtisztítani; mindazt pedig, ami nem állja a tüzet, a tisztítóvízzel kell megszentelni. Mossátok ki továbbá ruháitokat a hetedik napon, s akkor tiszták lesztek, s aztán bemehettek a táborba.«
25Majd azt mondta az Úr Mózesnek: »Állapítsd meg Eleazár pappal és a nép fejeivel együtt a foglyul ejtett emberek és állatok számát és felezd el a zsákmányt azok között, akik harcoltak és kimentek a hadba, meg az egész egyéb sokaság között. Végy el azonban azoktól, akik harcoltak és hadban voltak, egyet-egyet minden ötszáz ember, marha, szamár és juh közül részesedésül az Úrnak, és add oda Eleazár papnak adományul az Úrnak, az Izrael fiainak járó fél részből pedig végy el minden ötvenedik fejet emberből, marhából, szamárból, juhból, minden állatból, s add oda a levitáknak, akik az Úr hajlékának gondjait viselik.«
Úgy is tett Mózes és Eleazár, ahogy az Úr parancsolta. A zsákmány, amelyet a hadsereg ejtett, ez volt: hatszázhetvenötezer juh, hetvenkétezer marha, hatvanegyezer szamár, az emberekből pedig harminckétezer volt azoknak a hajadonoknak száma, akik férfit nem ismertek. Odaadták tehát azoknak, akik a hadban voltak, ennek a felét: háromszázharminchétezer-ötszáz juhot, de ebből az Úr részére levontak hatszázhetvenöt juhot, a harminchatezer marhából hetvenkét marhát, a harmincezer-ötszáz szamárból hatvanegy szamarat, míg a tizenhatezer emberből harminckét személy jutott az Úr részére. Aztán átadta Mózes az Úrnak járó adomány összességét Eleazár papnak, amint az Úr parancsolta neki, Izrael fiainak abból a fél részéből, amelyet azok számára különített el, akik a hadban voltak. Abból a fél részből pedig, amely a többi népnek jutott, vagyis a háromszázharminchétezer-ötszáz juhból, a harminchatezer marhából, a harmincezer-ötszáz szamárból, s a tizenhatezer emberből elvette Mózes minden ötvenedik fejet, s odaadta a levitáknak, akik az Úr hajlékának gondjait viselték, amint az Úr parancsolta.
Ekkor Mózes elé járultak a hadsereg vezérei, az ezredesek és a századosok, s azt mondták: »Mi, szolgáid, megszámláltuk a harcosokat, akik a kezünk alatt voltak, s egy sem hiányzik közülük. Éppen azért valamennyien odaadjuk ajándékul az Úrnak az aranyat, amit a zsákmányban találtunk: karkötőt és karperecet, gyűrűt és karékességet meg nyakláncot, hogy esedezzél értünk az Úrnál.« Mózes és Eleazár pap át is vették a különféleképpen feldolgozott aranyat, amely összesen tizenhatezer-hétszázötven sékelt nyomott, az ezredesektől meg a századosoktól – amit ugyanis a közemberek zsákmányoltak, az az övék maradt –, s miután átvették, bevitték a bizonyság sátrába, hogy emlékeztesse az Urat Izrael fiaira.
Földosztás a Jordán túlpartján 32 Rúben és Gád fiainak pedig sok jószáguk és temérdek állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jázer és Gileád állatok tartására alkalmas föld, elmentek Mózeshez, Eleazár paphoz meg a közösség fejedelmeihez és azt mondták: »Atarót, Díbon, Jázer, Nemra, Hesebon, Elále, Szábán, Nébó és Beón, az a föld, amelyet megvert az Úr Izrael fiainak színe előtt, állatok tartására igen jó föld, nekünk pedig, szolgáidnak igen sok állatunk van. Kérünk tehát, ha kegyelmet találtunk előtted, azt add nekünk, szolgáidnak birtokul, s ne vigyél minket át a Jordánon.«
6Azt felelte nekik Mózes: »Talán bizony testvéreitek háborúba menjenek, ti meg itt majd ültök? Miért csüggesztitek el Izrael fiainak lelkét, hogy ne merjenek átmenni arra a földre, amelyet az Úr nekik fog adni? Nem így tettek-e atyáitok, amikor elküldtem őket Kádes-Barneából, hogy kémleljék ki a földet? Miután ugyanis felmentek a Szőlőfürt völgyéig és szemügyre vették az egész földet, elcsüggesztették Izrael fiainak szívét, hogy ne menjenek be arra a területre, amelyet az Úr nekik adott. Meg is haragudott érte az Úr és megesküdött, mondván: ‘Bizony azok közül, akik feljöttek Egyiptomból, egyetlen húszesztendős és annál idősebb ember sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mert nem akartak követni engem, kivéve a kenizita Kálebet, Jefóne fiát meg Józsuét, Nún fiát, akik teljesítették akaratomat.’ Ezért haragudott meg az Úr Izraelre, ezért barangoltatta őket negyven esztendeig a pusztában, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely azt tette, ami gonosz az ő színe előtt. És íme – folytatta –, ti támadtatok atyáitok helyett, ti vétkes emberek fajzatai és sarjai, hogy növeljétek az Úr haragját Izrael ellen! Hiszen ha nem akarjátok követni őt, akkor a pusztában hagyja a népet és ti lesztek az okai, hogy mindnyájan elvesznek.«
Erre azok közelebb járultak és azt mondták: »Csak aklokat akarunk építeni juhainknak, istállókat barmainknak, erős városokat gyermekeinknek, mi magunk azonban felfegyverkezve és harcra készen fogjuk járni a hadat Izrael fiainak élén, míg be nem visszük őket helyükre. Megerősített városokban csak gyermekeink lesznek, mindazzal együtt, amink van, a lakosok zaklatásai miatt. Mi nem térünk vissza házunkba, míg Izrael fiai el nem foglalják örökségüket, s nem kívánunk semmit sem a Jordánon túl, mert meglesz már birtokunk annak keleti vidékén.«
Azt mondta erre nekik Mózes: »Ha megteszitek, amit ígértek és harcra készen járjátok az Úr előtt a hadat, s átkel minden hadakozó, fegyveres férfiatok a Jordánon, míg az Úr el nem veszti ellenségeit, s meg nem hódol előtte az az egész föld, akkor vétek nélkül fogtok állni az Úr és Izrael előtt, s elnyeritek azt a földet, amelyet akartok, az Úr előtt. Ha azonban nem teszitek meg, amit mondtok, nincs kétség benne, vétkeztek az Úr ellen, s tudjátok meg, hogy bűnötök utolér titeket. Építsetek tehát városokat gyermekeiteknek, aklokat és istállókat juhaitoknak meg barmaitoknak, de amit ígértetek, teljesítsétek.«
Azt mondták erre Gád és Rúben fiai Mózesnek: »Szolgáid vagyunk, megtesszük, amit urunk parancsol. Gyermekeinket, asszonyainkat, juhainkat s állatainkat Gileád városaiban hagyjuk, mi pedig, szolgáid valamennyien harcra készen fogjuk járni a hadat, amint te, uram, mondod.«
Parancsot adott tehát Mózes Eleazárnak, a papnak meg Józsuénak, Nún fiának, s az Izrael törzseiben levő nagycsaládok fejeinek és azt mondta nekik: »Ha átmennek Gád fiai s Rúben fiai veletek a Jordánon, hogy valamennyien felfegyverkezve harcoljanak az Úr előtt, s meghódol az a föld előttetek, akkor adjátok nekik Gileádot birtokul; ha azonban nem akarnak felfegyverkezve átmenni veletek Kánaán földjére, akkor közöttetek kapjanak lakóhelyet.« Azt felelték erre Gád fiai és Rúben fiai: »Ahogy az Úr szólott szolgáinak, úgy cselekszünk: felfegyverkezve átmegyünk az Úr előtt Kánaán földjére, de kijelentjük, hogy ezennel megkaptuk birtokunkat a Jordánon túl.«
Odaadta tehát Mózes Gád és Rúben fiainak meg Manassze, József fia fél törzsének Szihon, amorita király országát meg Óg básáni király országát: földjüket és városaikat körös-körül. Felépítették tehát Gád fiai Díbont, Atarótot, Ároert, Etrótot, Sófánt, Jázert, Jegbaát, Betnemrát és Betháránt, a megerősített városokat és juhaiknak az aklokat. Rúben fiai pedig felépítették Hesebont, Elálét, Kirjátaimot, Nábót, Baálmeont – nevüket megváltoztatva –, meg Szabámát és nevet adtak a városoknak, amelyeket építettek. Mákirnak, Manassze fiának fiai pedig elmentek Gileádba, s azt elpusztították, lakosait, az amoritákat pedig megölték. Odaadta tehát Mózes Gileád földjét Mákirnak, Manassze fiának, s az megtelepedett rajta. Jaír, Manassze fia pedig elment, s elfoglalta falvaikat, s elnevezte őket Hávót-Jaírnak, azaz Jaír falvainak. Nóbe pedig elment, s elfoglalta Kánátot leányvárosaival együtt, s elnevezte a maga nevéről Nóbénak.
A táborhelyek jegyzéke 33 1A következők voltak Izrael fiainak állomásai, amikor kivonultak Egyiptomból csapataik szerint, Mózes és Áron vezetése alatt, amint Mózes feljegyezte a tábornak az Úr parancsára váltogatott helyei szerint.
Izrael fiai elindultak tehát Ramesszeszből az első hónapban, az első hó tizenötödik napján, a pászka után való napon, hatalmas kéz által, az összes egyiptomi láttára, amikor ők azokat az elsőszülötteiket temették, akiket az Úr megölt – mert isteneiken is bosszút állt –, és tábort ütöttek Szukkótban. Szukkótból aztán eljutottak Etámba, amely a puszta határának szélén van. Aztán elindultak onnét és Fiháhirót felé tartottak, amely Beelszefonnal szemben van és tábort ütöttek Migdol előtt. Aztán elindultak Fiháhirótból, s átmentek a tenger közepén a pusztába, s három napig jártak a pusztában és tábort ütöttek Márában. Aztán elindultak Márából és eljutottak Elimbe, ahol tizenkét forrás és hetven pálmafa volt, s tábort ütöttek ott. Aztán elindultak onnét is és felütötték sátraikat a Vörös-tenger mellett. Aztán elindultak a Vörös-tengertől és tábort ütöttek a Szín-pusztában. Aztán elindultak onnét és eljutottak Dáfkába. Aztán elindultak Dáfkából és tábort ütöttek Álusban. Aztán elindultak Álusból, s felütötték sátraikat Rafidimban, ahol nem volt ivóvize a népnek. Aztán elindultak Rafidimból és tábort ütöttek a Sínai pusztájában.
Aztán elindultak a Sínai pusztájából is és eljutottak a Kibrót-Hattaavába. Aztán elindultak a Kívánság-sírjaitól és tábort ütöttek Hácerótban. Hácerótból aztán eljutottak Retmába. Aztán elindultak Retmából és tábort ütöttek Remmon-Fáreszben. Aztán elindultak onnét és eljutottak Libnába. Libna után tábort ütöttek Resszában. Aztán elindultak Resszából és eljutottak Keelátába. Aztán elindultak onnét és tábort ütöttek a Sefer hegynél. Aztán elindultak a Sefer hegytől és eljutottak Aráfába. Aztán elindultak innét és tábort ütöttek Makelótban. Aztán elindultak Makelótból és eljutottak Táhátba. Táhát után tábort ütöttek Táréban. Aztán elindultak onnét és felütötték sátraikat Metkában. Metka után tábort ütöttek Hesmonában. Aztán elindultak Hesmonából és eljutottak Mószerótba. Mószerót után tábort ütöttek Benéjaakánban. Aztán elindultak Benéjaakánból és eljutottak a Gidgád hegyéhez. Aztán elindultak innét és tábort ütöttek Jetebátában. Jetebáta után eljutottak Hebronába. Aztán elindultak Hebronából és tábort ütöttek Ecjon-Gáberben. Aztán elindultak innét, s eljutottak a Szín-pusztába, vagyis Kádesbe.
Aztán elindultak Kádesből és tábort ütöttek a Hór hegyénél, Edom földje határának szélén. Ekkor Áron pap felment az Úr parancsára a Hór hegyére, s ott meghalt, Izrael fiai Egyiptomból való kivonulásának negyvenedik esztendejében, az ötödik hónapban, a hó első napján, százhuszonhárom esztendős korában.
Aztán meghallotta Árád kánaáni király, aki a Délvidéken lakott, hogy odajöttek Izrael fiai, Kánaán földjére mentükben. Aztán elindultak a Hór hegyétől és tábort ütöttek Szálmonában. Aztán elindultak onnét, és eljutottak Fúnonba. Aztán elindultak Fúnonból és tábort ütöttek Obótban. Obót után eljutottak Ijeábarimba, amely a moabiták határán van. Aztán elindultak Ijeábarimból és felütötték sátraikat Díbon-Gádban. Aztán elindultak onnét és tábort ütöttek Helmon-Deblátaimban. Aztán elindultak Helmon-Deblátaimból és eljutottak az Abárim hegységhez, Nábóval szemben. Aztán elindultak az Abárim hegységtől, s átmentek Moáb mezőségére, a Jordán mellé, Jerikóval átellenben, s tábort ütöttek ott Betsimóttól Ábelsátimig, a moabiták sík térségein.
Utasítások a földosztáshoz 50Itt így szólt az Úr Mózeshez: »Parancsold meg Izrael fiainak, s mondd nekik: Ha majd átkeltek a Jordánon, s bementek Kánaán földjére, pusztítsátok el annak a földnek valamennyi lakóját, zúzzátok össze jelképeiket, törjétek össze bálványszobraikat, pusztítsátok el minden magaslatukat, s tisztítsátok meg azt a földet és telepedjetek meg rajta, mert nektek adtam én azt birtokul. Sors által osszátok szét magatok között: a nagyobb nemzetségnek nagyobb birtokot, a kisebbnek kisebbet adjatok; mindegyiknek azt kell örökségül juttatni, amire a sors esik; törzsek és nagycsaládok szerint kell kiosztani a birtokot. De ha nem akarjátok majd kipusztítani annak a földnek a lakóit, akkor azok, akik megmaradnak, szeggé lesznek szemetekben, s dárdává oldalatokban, s ellenségeskedni fognak veletek lakóföldeteken, s amit velük szándékoztam tenni, tiveletek teszem meg.«
Miután ezek harcba szálltak a mádiánitákkal és győztek, megöltek minden férfit, 8királyaikkal, Evivel, Rekemmel, Szúrral, Húrral és Rebével, nemzetük öt királyával együtt; Bálámot, Beor fiát is megölték a karddal. Aztán foglyul ejtették asszonyaikat és gyermekeiket, elzsákmányolták minden jószágukat és minden holmijukat, amijük csak volt, és lángba borították városaikat, falvaikat s majorjaikat egyaránt. Majd fogták a zsákmányt s mindazt, amit az emberek s az állatok közül foglyul ejtettek és elvitték Mózeshez, Eleazár paphoz és Izrael fiainak egész sokaságához, a többi holmit pedig elvitték a táborba, amely Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben volt.
Ekkor kiment Mózes, Eleazár pap és a gyülekezet valamennyi fejedelme eléjük, a táboron kívülre. Ám Mózes megharagudott a sereg vezéreire, az ezredesekre meg a századosokra, akik megjöttek a hadból és azt mondta: »Miért hagytátok életben az asszonyokat? Nemde ezek azok, akik tőrbe csalták Izrael fiait Bálám tanácsára és hűtlenség elkövetésére vittek rá titeket az Úr ellen a Fogorral elkövetett bűn által, amiért csapás is zúdult a népre? Öljetek meg tehát a gyermekek közül is minden fiúgyermeket, s pusztítsatok el minden asszonyt, aki férfit ismert, s csak a leánykákat meg a szűz nőket hagyjátok meg magatoknak. Maradjatok továbbá hét napig a táboron kívül, s aki embert ölt vagy megöltet érintett, végezzen tisztulást a harmadik, s a hetedik napon és tisztítsatok meg minden zsákmányt is, akár ruha, akár edény, akár valami kecskebőrből vagy szőrből, vagy fából készült eszköz.«
Erre Eleazár pap így szólt a sereg hadat járt férfiaihoz: »A következő a törvény intézkedése, ezt parancsolta az Úr Mózesnek: Az aranyat, az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ólmot, az ónt és mindazt, ami átmehet tűzön, tűzzel kell megtisztítani; mindazt pedig, ami nem állja a tüzet, a tisztítóvízzel kell megszentelni. Mossátok ki továbbá ruháitokat a hetedik napon, s akkor tiszták lesztek, s aztán bemehettek a táborba.«
25Majd azt mondta az Úr Mózesnek: »Állapítsd meg Eleazár pappal és a nép fejeivel együtt a foglyul ejtett emberek és állatok számát és felezd el a zsákmányt azok között, akik harcoltak és kimentek a hadba, meg az egész egyéb sokaság között. Végy el azonban azoktól, akik harcoltak és hadban voltak, egyet-egyet minden ötszáz ember, marha, szamár és juh közül részesedésül az Úrnak, és add oda Eleazár papnak adományul az Úrnak, az Izrael fiainak járó fél részből pedig végy el minden ötvenedik fejet emberből, marhából, szamárból, juhból, minden állatból, s add oda a levitáknak, akik az Úr hajlékának gondjait viselik.«
Úgy is tett Mózes és Eleazár, ahogy az Úr parancsolta. A zsákmány, amelyet a hadsereg ejtett, ez volt: hatszázhetvenötezer juh, hetvenkétezer marha, hatvanegyezer szamár, az emberekből pedig harminckétezer volt azoknak a hajadonoknak száma, akik férfit nem ismertek. Odaadták tehát azoknak, akik a hadban voltak, ennek a felét: háromszázharminchétezer-ötszáz juhot, de ebből az Úr részére levontak hatszázhetvenöt juhot, a harminchatezer marhából hetvenkét marhát, a harmincezer-ötszáz szamárból hatvanegy szamarat, míg a tizenhatezer emberből harminckét személy jutott az Úr részére. Aztán átadta Mózes az Úrnak járó adomány összességét Eleazár papnak, amint az Úr parancsolta neki, Izrael fiainak abból a fél részéből, amelyet azok számára különített el, akik a hadban voltak. Abból a fél részből pedig, amely a többi népnek jutott, vagyis a háromszázharminchétezer-ötszáz juhból, a harminchatezer marhából, a harmincezer-ötszáz szamárból, s a tizenhatezer emberből elvette Mózes minden ötvenedik fejet, s odaadta a levitáknak, akik az Úr hajlékának gondjait viselték, amint az Úr parancsolta.
Ekkor Mózes elé járultak a hadsereg vezérei, az ezredesek és a századosok, s azt mondták: »Mi, szolgáid, megszámláltuk a harcosokat, akik a kezünk alatt voltak, s egy sem hiányzik közülük. Éppen azért valamennyien odaadjuk ajándékul az Úrnak az aranyat, amit a zsákmányban találtunk: karkötőt és karperecet, gyűrűt és karékességet meg nyakláncot, hogy esedezzél értünk az Úrnál.« Mózes és Eleazár pap át is vették a különféleképpen feldolgozott aranyat, amely összesen tizenhatezer-hétszázötven sékelt nyomott, az ezredesektől meg a századosoktól – amit ugyanis a közemberek zsákmányoltak, az az övék maradt –, s miután átvették, bevitték a bizonyság sátrába, hogy emlékeztesse az Urat Izrael fiaira.
Földosztás a Jordán túlpartján 32 Rúben és Gád fiainak pedig sok jószáguk és temérdek állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jázer és Gileád állatok tartására alkalmas föld, elmentek Mózeshez, Eleazár paphoz meg a közösség fejedelmeihez és azt mondták: »Atarót, Díbon, Jázer, Nemra, Hesebon, Elále, Szábán, Nébó és Beón, az a föld, amelyet megvert az Úr Izrael fiainak színe előtt, állatok tartására igen jó föld, nekünk pedig, szolgáidnak igen sok állatunk van. Kérünk tehát, ha kegyelmet találtunk előtted, azt add nekünk, szolgáidnak birtokul, s ne vigyél minket át a Jordánon.«
6Azt felelte nekik Mózes: »Talán bizony testvéreitek háborúba menjenek, ti meg itt majd ültök? Miért csüggesztitek el Izrael fiainak lelkét, hogy ne merjenek átmenni arra a földre, amelyet az Úr nekik fog adni? Nem így tettek-e atyáitok, amikor elküldtem őket Kádes-Barneából, hogy kémleljék ki a földet? Miután ugyanis felmentek a Szőlőfürt völgyéig és szemügyre vették az egész földet, elcsüggesztették Izrael fiainak szívét, hogy ne menjenek be arra a területre, amelyet az Úr nekik adott. Meg is haragudott érte az Úr és megesküdött, mondván: ‘Bizony azok közül, akik feljöttek Egyiptomból, egyetlen húszesztendős és annál idősebb ember sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mert nem akartak követni engem, kivéve a kenizita Kálebet, Jefóne fiát meg Józsuét, Nún fiát, akik teljesítették akaratomat.’ Ezért haragudott meg az Úr Izraelre, ezért barangoltatta őket negyven esztendeig a pusztában, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely azt tette, ami gonosz az ő színe előtt. És íme – folytatta –, ti támadtatok atyáitok helyett, ti vétkes emberek fajzatai és sarjai, hogy növeljétek az Úr haragját Izrael ellen! Hiszen ha nem akarjátok követni őt, akkor a pusztában hagyja a népet és ti lesztek az okai, hogy mindnyájan elvesznek.«
Erre azok közelebb járultak és azt mondták: »Csak aklokat akarunk építeni juhainknak, istállókat barmainknak, erős városokat gyermekeinknek, mi magunk azonban felfegyverkezve és harcra készen fogjuk járni a hadat Izrael fiainak élén, míg be nem visszük őket helyükre. Megerősített városokban csak gyermekeink lesznek, mindazzal együtt, amink van, a lakosok zaklatásai miatt. Mi nem térünk vissza házunkba, míg Izrael fiai el nem foglalják örökségüket, s nem kívánunk semmit sem a Jordánon túl, mert meglesz már birtokunk annak keleti vidékén.«
Azt mondta erre nekik Mózes: »Ha megteszitek, amit ígértek és harcra készen járjátok az Úr előtt a hadat, s átkel minden hadakozó, fegyveres férfiatok a Jordánon, míg az Úr el nem veszti ellenségeit, s meg nem hódol előtte az az egész föld, akkor vétek nélkül fogtok állni az Úr és Izrael előtt, s elnyeritek azt a földet, amelyet akartok, az Úr előtt. Ha azonban nem teszitek meg, amit mondtok, nincs kétség benne, vétkeztek az Úr ellen, s tudjátok meg, hogy bűnötök utolér titeket. Építsetek tehát városokat gyermekeiteknek, aklokat és istállókat juhaitoknak meg barmaitoknak, de amit ígértetek, teljesítsétek.«
Azt mondták erre Gád és Rúben fiai Mózesnek: »Szolgáid vagyunk, megtesszük, amit urunk parancsol. Gyermekeinket, asszonyainkat, juhainkat s állatainkat Gileád városaiban hagyjuk, mi pedig, szolgáid valamennyien harcra készen fogjuk járni a hadat, amint te, uram, mondod.«
Parancsot adott tehát Mózes Eleazárnak, a papnak meg Józsuénak, Nún fiának, s az Izrael törzseiben levő nagycsaládok fejeinek és azt mondta nekik: »Ha átmennek Gád fiai s Rúben fiai veletek a Jordánon, hogy valamennyien felfegyverkezve harcoljanak az Úr előtt, s meghódol az a föld előttetek, akkor adjátok nekik Gileádot birtokul; ha azonban nem akarnak felfegyverkezve átmenni veletek Kánaán földjére, akkor közöttetek kapjanak lakóhelyet.« Azt felelték erre Gád fiai és Rúben fiai: »Ahogy az Úr szólott szolgáinak, úgy cselekszünk: felfegyverkezve átmegyünk az Úr előtt Kánaán földjére, de kijelentjük, hogy ezennel megkaptuk birtokunkat a Jordánon túl.«
Odaadta tehát Mózes Gád és Rúben fiainak meg Manassze, József fia fél törzsének Szihon, amorita király országát meg Óg básáni király országát: földjüket és városaikat körös-körül. Felépítették tehát Gád fiai Díbont, Atarótot, Ároert, Etrótot, Sófánt, Jázert, Jegbaát, Betnemrát és Betháránt, a megerősített városokat és juhaiknak az aklokat. Rúben fiai pedig felépítették Hesebont, Elálét, Kirjátaimot, Nábót, Baálmeont – nevüket megváltoztatva –, meg Szabámát és nevet adtak a városoknak, amelyeket építettek. Mákirnak, Manassze fiának fiai pedig elmentek Gileádba, s azt elpusztították, lakosait, az amoritákat pedig megölték. Odaadta tehát Mózes Gileád földjét Mákirnak, Manassze fiának, s az megtelepedett rajta. Jaír, Manassze fia pedig elment, s elfoglalta falvaikat, s elnevezte őket Hávót-Jaírnak, azaz Jaír falvainak. Nóbe pedig elment, s elfoglalta Kánátot leányvárosaival együtt, s elnevezte a maga nevéről Nóbénak.
A táborhelyek jegyzéke 33 1A következők voltak Izrael fiainak állomásai, amikor kivonultak Egyiptomból csapataik szerint, Mózes és Áron vezetése alatt, amint Mózes feljegyezte a tábornak az Úr parancsára váltogatott helyei szerint.
Izrael fiai elindultak tehát Ramesszeszből az első hónapban, az első hó tizenötödik napján, a pászka után való napon, hatalmas kéz által, az összes egyiptomi láttára, amikor ők azokat az elsőszülötteiket temették, akiket az Úr megölt – mert isteneiken is bosszút állt –, és tábort ütöttek Szukkótban. Szukkótból aztán eljutottak Etámba, amely a puszta határának szélén van. Aztán elindultak onnét és Fiháhirót felé tartottak, amely Beelszefonnal szemben van és tábort ütöttek Migdol előtt. Aztán elindultak Fiháhirótból, s átmentek a tenger közepén a pusztába, s három napig jártak a pusztában és tábort ütöttek Márában. Aztán elindultak Márából és eljutottak Elimbe, ahol tizenkét forrás és hetven pálmafa volt, s tábort ütöttek ott. Aztán elindultak onnét is és felütötték sátraikat a Vörös-tenger mellett. Aztán elindultak a Vörös-tengertől és tábort ütöttek a Szín-pusztában. Aztán elindultak onnét és eljutottak Dáfkába. Aztán elindultak Dáfkából és tábort ütöttek Álusban. Aztán elindultak Álusból, s felütötték sátraikat Rafidimban, ahol nem volt ivóvize a népnek. Aztán elindultak Rafidimból és tábort ütöttek a Sínai pusztájában.
Aztán elindultak a Sínai pusztájából is és eljutottak a Kibrót-Hattaavába. Aztán elindultak a Kívánság-sírjaitól és tábort ütöttek Hácerótban. Hácerótból aztán eljutottak Retmába. Aztán elindultak Retmából és tábort ütöttek Remmon-Fáreszben. Aztán elindultak onnét és eljutottak Libnába. Libna után tábort ütöttek Resszában. Aztán elindultak Resszából és eljutottak Keelátába. Aztán elindultak onnét és tábort ütöttek a Sefer hegynél. Aztán elindultak a Sefer hegytől és eljutottak Aráfába. Aztán elindultak innét és tábort ütöttek Makelótban. Aztán elindultak Makelótból és eljutottak Táhátba. Táhát után tábort ütöttek Táréban. Aztán elindultak onnét és felütötték sátraikat Metkában. Metka után tábort ütöttek Hesmonában. Aztán elindultak Hesmonából és eljutottak Mószerótba. Mószerót után tábort ütöttek Benéjaakánban. Aztán elindultak Benéjaakánból és eljutottak a Gidgád hegyéhez. Aztán elindultak innét és tábort ütöttek Jetebátában. Jetebáta után eljutottak Hebronába. Aztán elindultak Hebronából és tábort ütöttek Ecjon-Gáberben. Aztán elindultak innét, s eljutottak a Szín-pusztába, vagyis Kádesbe.
Aztán elindultak Kádesből és tábort ütöttek a Hór hegyénél, Edom földje határának szélén. Ekkor Áron pap felment az Úr parancsára a Hór hegyére, s ott meghalt, Izrael fiai Egyiptomból való kivonulásának negyvenedik esztendejében, az ötödik hónapban, a hó első napján, százhuszonhárom esztendős korában.
Aztán meghallotta Árád kánaáni király, aki a Délvidéken lakott, hogy odajöttek Izrael fiai, Kánaán földjére mentükben. Aztán elindultak a Hór hegyétől és tábort ütöttek Szálmonában. Aztán elindultak onnét, és eljutottak Fúnonba. Aztán elindultak Fúnonból és tábort ütöttek Obótban. Obót után eljutottak Ijeábarimba, amely a moabiták határán van. Aztán elindultak Ijeábarimból és felütötték sátraikat Díbon-Gádban. Aztán elindultak onnét és tábort ütöttek Helmon-Deblátaimban. Aztán elindultak Helmon-Deblátaimból és eljutottak az Abárim hegységhez, Nábóval szemben. Aztán elindultak az Abárim hegységtől, s átmentek Moáb mezőségére, a Jordán mellé, Jerikóval átellenben, s tábort ütöttek ott Betsimóttól Ábelsátimig, a moabiták sík térségein.
Utasítások a földosztáshoz 50Itt így szólt az Úr Mózeshez: »Parancsold meg Izrael fiainak, s mondd nekik: Ha majd átkeltek a Jordánon, s bementek Kánaán földjére, pusztítsátok el annak a földnek valamennyi lakóját, zúzzátok össze jelképeiket, törjétek össze bálványszobraikat, pusztítsátok el minden magaslatukat, s tisztítsátok meg azt a földet és telepedjetek meg rajta, mert nektek adtam én azt birtokul. Sors által osszátok szét magatok között: a nagyobb nemzetségnek nagyobb birtokot, a kisebbnek kisebbet adjatok; mindegyiknek azt kell örökségül juttatni, amire a sors esik; törzsek és nagycsaládok szerint kell kiosztani a birtokot. De ha nem akarjátok majd kipusztítani annak a földnek a lakóit, akkor azok, akik megmaradnak, szeggé lesznek szemetekben, s dárdává oldalatokban, s ellenségeskedni fognak veletek lakóföldeteken, s amit velük szándékoztam tenni, tiveletek teszem meg.«
Jegyzetek
31,1 A midiániták elleni háború történetét az elbeszélő a szent háború mintapéldájává teszi. Midián később is veszélyes ellensége volt Izraelnek (Bír 6-8).
31,5 A 12000 harcos jelethet 12 harci egységet is; vö. Szám 1,1-19.
31,8 Bálám bálványimádásra csábította Izraelt a Baál Peorban (Szám 25,1-5), ezért lakol halállal. A Szám 22-24 sokkal pozitívabb fényben mutatja be ezt a pogány származású prófétát.
31,25 Az egész nép részesül a zsákmányból, nemcsak a harcosok, hiszen a győzelmet nem ők vívták ki, hanem Isten adta. A zsákmány nagysága a legyőzött ellenség hatalmát jelzi.
32,6 Mózes meglátja a törzsek kérésének igazi okát: nem akarnak résztvenni a honfoglalás harcaiban. Mózes óva int a felderítők példájának követésétől (vö. Szám 14,1-38).
33,1 A pusztai vándorlás korszakának lezárásául egy későbbi szerző megkísérelte az útvonal felvázolását. A lista a vándorlás 40 évének megfelelően 40 állomást nevez meg. A helynevek felsorolása egyben felhívás, hogy a későbbi nemzedékek is járjanak az Isten által kijelölt úton, még akkor is, ha az a pusztába vezet.
33,50 Az ország lakóinak kiirtása a bálványimádás kísértésének elkerülése érdekében szükséges (vö. Kiv 34,12-13).