1311 Amikor Efraim szólt, félelem támadt; nagy tekintélye volt Izraelben, de vétkezett Baállal, és elpusztult. 22 S még mindig tovább vétkeznek: öntött szobrot készítenek maguknak ezüstjükből a bálványok mintájára – kézművesek alkotása! Így szólnak hozzájuk: „Áldozzatok nekik!” Borjakat csókolgatnak az emberek. 33 Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, amely hamar tovatűnik. Mint a szérűről tovasodort pelyva, és mint a kéményből kiáramló füst.
A hálátlanság büntetése
44 Én vagyok az Úr, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét; rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz, nincs kívülem más Szabadító. 55 Én tápláltalak a pusztában, az aszú földön. 66 Tápláltam őket, és jóllaktak, jóllaktak, és szívük felfuvalkodott, úgyhogy megfeledkeztek rólam. 77 Ezért olyan leszek hozzájuk, mint az oroszlán, mint a párduc, leselkedem az út mentén. 88 Rájuk vetem magam, mint a medve, amelytől elragadták kölykeit. Eltépem szívük kötelékét, kutyák falják fel húsukat, a mező vadjai tépik szét őket.
A királyság pusztulása
99 Elpusztítlak, Izrael; ki segíthet rajtad? 1010 Hol a királyod, hogy megszabadítson? Vezetőid, hogy megoltalmazzanak? Azt mondtad: „Adj nekem királyt és fejedelmeket!” 1111 Adtam neked királyt haragomban, de elveszem indulatomban.
A pusztulás elkerülhetetlen
1212 Fel van fűzve Efraim bűne, jól el van téve gonoszsága. 1313 Vajúdás fájdalmai lepik meg, de nem okos a gyermek: bár itt az ideje, mégsem hagyja el anyjának méhét. 1414 Kiszabadítom őket az alvilág torkából, megmentem őket a haláltól. Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod? Elrejtőzött a részvét szemem elől. 1515 Efraim növekedni fog a testvérek között, de jön a keleti szél: feltámad az Úr szele a pusztában, kiszárítja ereit és kiapasztja forrásait, elpusztítja földjét és minden drága kincsét.