Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve.
Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni.
Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján,
majd leheveredtek, és őrizték.
Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: „Ez Jézus, a zsidók királya.”
Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról.
Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva
mondogatták: „Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!”
Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is:
„Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki.
Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.”
Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.