Eljutottak arra a helyre, melynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve.
Ott epével kevert bort adtak neki inni.
De mikor megízlelte nem akarta meginni. Azután keresztre feszítették és sorsvetéssel megosztoztak ruháin. (Így beteljesedett, amit a próféta jövendölt: „Elosztották ruháimat maguk között és sorsot vetettek köntösöm fölött.”)
Aztán leheveredtek és őrizték őt.
Feje fölé tették az elitélésének okát jelző táblát: „Ez Jézus, a zsidók királya.”
Vele együtt két rablót is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról.
Az arra járók káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták:
„Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!”
Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és vénekkel együtt a főpapok is:
„Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. (Ha) Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki.
Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedve telik benne. Hiszen azt mondta: Isten fia vagyok.”
Ugyanígy szidalmazták őt a vele együtt megfeszített rablók is.