3535 Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Keljünk át a túlsó partra.” 3636 Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak. 3737 Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. 3838 Felkeltették: „Mester – kérdezték –, nem törődöl vele, hogy elveszünk?” 3939 Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: „Csendesedj! Némulj el!” A szél elült, s nagy nyugalom lett. 4040 Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?” 4141 Nagy félelem fogta el őket. „Ki ez – kérdezték egymástól –, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”