Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.
(Mát 8,18-23)
Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
(Mát 20,25; Luk 22,25-27)
Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
(Mát 8,23-27; Luk 8,23-25)
Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
(Mát 16,6; Luk 12,1;Márk 3,6)
És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.
(Mát 4,11.13)
És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
(Márk 6,52)
És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?