Az illatáldozat oltára.
30 Csinálj egy oltárt, hogy azon illatozzék a tömjén. Akácfából készítsd el. Hossza egy könyök, szélessége is egy könyök, négyszögletes és két könyök magas legyen. Szarvai legyenek vele egy darabból. Borítsd be az egészet arannyal: a lapját, körül az oldalait és a szarvait, csinálj rá körös-körül pártázatot, s a pártázat alatt mindkét oldalára készíts két aranykarikát, és erősítsd rá a két oldalra. Ezekbe dugják be a hordozórudakat, hogy vinni lehessen. A rudakat készítsd akácfából és vond be arannyal. Állítsd a bizonyság ládája előtt levő függöny elé, szembe az engesztelés táblájával, amely a bizonyságot takarja, ahonnan majd szólok hozzád. Áron égessen rajta jó illatú fűszereket. Reggelenként égesse el, amikor a mécseseket rendbe teszi, s amikor Áron este meggyújtja a mécseseket, újra égesse el. Legyen ez állandó illatáldozatotok nemzedékről nemzedékre. Idegen illatszert, égőáldozatot, ételáldozatot nem mutathattok be rajta, italáldozatot sem önthettek rá. Áronnak évenként egyszer a szarvain el kell végeznie az engesztelés szertartását. A bűn engesztelésére felajánlott áldozat vérével kell évenként egyszer elvégeznie az engesztelés szertartását nemzedékről nemzedékre. Ez az oltár nagyon szent, az Úr számára van fölszentelve.”A fejadó.
Az Úr így szólt Mózeshez: „Amikor majd az összeírásnál számba veszed Izrael fiait, mindenki adjon az Úrnak váltságdíjat életéért, hogy az összeírásnál ne érje csapás őket. Mindenkinek, akire az összeírás vonatkozik, egy fél sékelt kell fizetnie, a szentély mértéke szerint, amely húsz gerát ér. Ez a fél sékel az Urat megillető fejadó. Akire az összeírás vonatkozik, vagyis húsz évtől fölfelé, annak meg kell fizetnie a fejadót az Úrnak. A gazdagnak nem kell többet, a szegénynek nem kell kevesebbet adnia, mint fél sékelt, amikor az Úrnak járó fejadót, mint az életért járó váltságdíjat fizetik. Fogadd el a pénzt Izrael fiaitól és fordítsd a találkozás sátorának szolgálatára. Ez kieszközli, hogy az Úr megemlékezzék Izrael fiairól, és egyben váltságul szolgál életetekért.”A medence.
Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „Készíts bronzból egy mosdómedencét talapzattal. Állítsd a találkozás sátra és az oltár közé, tölts bele vizet, hogy Áron és fiai megmoshassák kezüket és lábukat. Mielőtt belépnek a találkozás sátorába, le kell mosni magukat vízzel, nehogy meghaljanak. Hasonlóképpen akkor is, ha az oltárhoz lépnek, hogy a szolgálatot elvégezzék, vagyis az égőáldozatot elégessék az oltáron. Meg kell mosniuk kezüket és lábukat, nehogy meghaljanak. Örök előírás ez az ő számára, és utódai számára, nemzedékről nemzedékre.”A fölkenéshez használt olaj.
Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „Végy finom fűszereket: 500 sékel finom mirhát, feleannyi, vagyis 250 sékel jó szagú fahéjat, 250 sékel illatos nádat, 500 sékel kassziát – a szentély súlymértéke szerint –, hozzá egy hin olívaolajat, s csinálj belőle szent olajat, illatos kenetet, ahogy a kenetkészítők csinálják. Ezt a kenetet kell felszenteléshez használni. Ezzel kell felszentelni a találkozás sátorát, a bizonyság ládáját, az asztalt minden felszerelésével, a mécstartót minden felszerelésével, az illatoltárt, az égőáldozat oltárát minden felszerelésével és a medencét talapzatával együtt. Így kell megszentelni őket, hogy szentek legyenek: aki megérinti, szentté válik. Áront és fiait is ezzel kell felkenni és felszentelni, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Parancsold meg tehát Izrael fiainak: legyen ez számotokra szent kenetolaj nemzedékről nemzedékre. Ember testére nem szabad ráönteni, és más hasonló összetételűt se készítsetek, mivel ez szent, és ti is tartsátok szentnek. Aki ilyen keveréket csinál, mint ez, és vele egy világi embert fölken, azt ki kell irtani népéből.”Az illatszer.
Az Úr így beszélt tovább Mózeshez: „Vedd az illatszereket: a stóraxot, ónixot, galbanumot, a szagos füveket és tiszta tömjént – mind egyenlő arányban –, és készíts belőle illatáldozatot, illatos keveréket, amilyet a kenetkészítők csinálnak. Vegyíts hozzá sót, de legyen tiszta, amely megfelel a szent célnak. Egy részt törj belőle finom porrá, és tedd a találkozás sátorában a bizonyság elé, ahonnan szólok hozzád. Legyen az szent dolog előttetek. Ez a fűszerkeverék legyen az Úrnak készített szent dolog és hasonló keveréket ne állítsatok elő. Aki ugyanilyet csinál, hogy illatát élvezze, azt ki kell irtani népéből.”A szentély elkészítői.
31 Az Úr ezt mondta még Mózesnek: „Nézd, én név szerint meghívtam Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját, Júda törzséből, eltöltöttem Isten lelkével, hogy adjon neki ügyességet, értelmet és ismeretet minden mesterségre, hogy a munkát eltervezze és mindent kivitelezzen arannyal, ezüsttel és bronzzal; hogy a köveket tudja faragni és formálni, a fát metszeni, egyszóval mindenféle munkát el tudjon végezni. Segítőül adtam hozzá Oholiábot, Achizamach fiát, Dán törzséből, s megáldottam kellő hozzáértéssel, hogy mindent kivitelezzen, amit neked parancsoltam: a találkozás sátorát, a bizonyság ládáját, és rajta az engesztelés tábláját, s a sátor minden más berendezését, vagyis az asztalt felszerelésével, az arany mécstartót minden hozzávalójával, továbbá az illatáldozat oltárát, valamint az égőáldozat oltárát minden kellékével, a medencét talapzatával, a díszruhákat – azaz Áron főpap ruháit és fiainak a papi szolgálathoz ruháit –, a kenetet és az illatszert a szentély számára. Mindent úgy kell megcsinálni, ahogy neked megparancsoltam.”A szombati nyugalom.
Az Úr így szólt Mózeshez: „Parancsold meg Izrael fiainak: tartsátok meg szombatjaimat. Legyen az jel köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Erről ismerik meg, hogy én, az Úr szentellek meg titeket. Ezért tartsátok meg a szombatot, legyen az szent előttetek. Aki megszentségteleníti, az halállal lakoljon. Aki ezen a napon dolgozik, azt ki kell irtani népéből. Hat napig dolgozzatok, de a hetedik nap, a szombat, a pihenés napja, az Úrnak van szentelve. Mindenkit, aki szombaton dolgozik, halállal kell büntetni. Így kell Izrael fiainak a szombatot megülniük. Tartsák meg azt nemzedékről nemzedékre: megszeghetetlen szövetségnek. Örök időkre legyen ez jel köztem és Izrael fiai között. Mert hat nap alatt teremtette Isten az eget és a földet, a hetedik napon azonban megpihent és fellélegzett.”A törvény tábláinak átadása.
Miután befejezte szavait, amelyeket a Sínai-hegyen Mózeshez intézett, átadta neki a bizonyság két tábláját, a kőtáblákat, amelyekre Isten ujjai írtak.
22
Az Úr így szólt Mózeshez:
„Mondd meg Áronnak és fiainak: Szentelődjenek meg Izrael fiainak szent áldozata által, és ne szentségtelenítsék meg szent nevemet; rám való tekintettel tartsák szentnek. Én vagyok az Úr.
Ezt mondd nekik: Ha valaki utódaitok közül bármelyik nemzedékben tisztátalan állapotban közeledik a szent áldozatokhoz, amelyet Izrael fiai az Úrnak felajánlanak, az az ember vesszen el színem elől. Én vagyok az Úr.
Ha valaki Áron nemzetségéből leprában vagy magfolyásban szenved, addig nem ehet a szent adományokból, amíg tiszta nem lesz. Ha pedig megérint olyan egyént, aki holttest érintése miatt tisztátalan vagy ha magömlése volt,
vagy ha csúszómászó állatot érint, amely tisztátalanná teszi, vagy olyan embert, aki által bármilyen módon tisztátalanná válik,
aki tehát ilyen dolgokat érint, az estig tisztátalan marad, és nem ehet a szent adományokból, amíg vízzel meg nem mosta a testét.
Napszállta után ismét tiszta, és ehet a szent adományokból, mert hisz az ő ételei.
Elhullott vagy széttépett állatból nem ehet, nehogy tisztátalanná tegye magát általa. Én vagyok az Úr. B) A világiak.
Tartsátok meg utasításaimat, és ne kövessetek el bűnt. A szent dolgok meggyalázásával kitennétek magatokat a halálnak. Én, az Úr szentelem meg őket.
A világiak közül senki sem ehet a szent dolgokból. A pap zsellére vagy napszámosa sem ehet megszentelt dolgot.
De ha a pap pénzen vásárol rabszolgát, az ehet belőle. Éppúgy ehetnek ételéből a házában született rabszolgák is.
Ha a papnak a lánya nem paphoz ment feleségül, nem ehet az áldozati adományokból.
De ha a pap lánya özvegy vagy elvált, és nincsenek gyermekei, akkor ha ismét visszatér apja házába, ehet apja ételéből éppúgy, mint fiatal korában. De kívülálló nem ehet belőle.
Ha valaki tévedésből megszentelt dolgot eszik, a szent dolgot toldja meg ötödével, és térítse meg a papnak.
Ne tegyétek közönségessé Izrael fiainak adományait, amelyeket az Úrnak felajánlanak. C) Az áldozati állatok.
Ha ennének belőlük, bűnnel terhelnék magukat, amely visszafizetésre kötelezi őket. Én, az Úr szenteltem meg adományaikat.”
Az Úr így szólt Mózeshez:
„Szólj Áronhoz, a fiaihoz és Izrael egész népéhez és mondd meg nekik: Ha Izrael fiai közül valaki, vagy pedig egy idegen, áldozatot mutat be, akár fogadalmi, akár olyan önkéntes adományt, amelyet az Úrnak be szoktak mutatni égőáldozatul,
annak hibátlan hím szarvasmarhának, juhnak vagy kecskének kell lennie, mert csak így lesz kedves.
Hibás állatot nem szabad feláldoznotok, mert az nem talál tetszésre.
Ha valaki szarvasmarhát vagy juhot fogadalomból vagy önkéntes adományként közösségi áldozatul akar bemutatni, akkor annak hibátlannak kell lennie, hogy tetszésre találjon. Nem szabad, hogy hibája legyen.
Vakot, törött lábút, megsebzettet, fekélyest, rühöst, sömöröst nem áldozhattok fel az Úrnak, és nem égethetitek el az oltáron az Úrnak.
A túl hosszú vagy túl rövid lábú marhát önkéntes adományként feláldozhatod, de fogadalom teljesítésére nem alkalmas.
Szétzúzott, összenyomott, kiszakított vagy kivágott heréjű állatot sem áldozhattok fel az Úrnak. Földeteken ne is tegyétek ilyenné az állatot,
és idegenből se vásároljátok meg (az ilyet), azért, hogy mint Istennek járó adományt feláldozzátok. Csonkaságuk valóban hiba, azért nem tesznek benneteket kedvessé.”
Az Úr így szólt Mózeshez:
„Az újszülött borjú, bárány vagy kecske hét napig maradjon az anyjával. A nyolcadik naptól kezdve már alkalmas rá, hogy áldozatul bemutassák az Úrnak.
De sem szarvasmarhát, sem juhot ne áldozzatok fel a kicsinyével együtt egy napon.
Ha hálaáldozatot mutattok be az Úrnak, úgy végezzétek, hogy kedves legyen: D) Befejező buzdítás.
még aznap meg kell enni, és semmit sem hagyhattok meg belőle másnap reggelre. Én vagyok az Úr.
Tartsátok meg parancsaimat és éljetek szerintük. Én vagyok az Úr.
Ne szentségtelenítsétek meg szent nevemet, hogy szentnek bizonyuljak Izrael fiai között, én az Úr, aki benneteket is megszentellek.
Én hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek: én vagyok az Úr.”