1011 Ezért az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz. Én magam keményítettem meg a fáraónak és szolgáinak a szívét, hogy ezeket a csodajeleket véghezvigyem közöttük. 22 Elbeszélheted majd gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek, hogy mit tettem az egyiptomiakkal, milyen csodákat vittem végbe közöttük, így megtudhatjátok, hogy én vagyok az Úr.” 33 Mózes és Áron tehát elmentek a fáraóhoz és közölték vele: „Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: meddig húzódozol még attól, hogy engedelmeskedj nekem? Bocsásd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. 44 Ha nem engeded el népemet, akkor holnap sáskával árasztom el földedet. 55 Úgy ellepik majd a föld színét, hogy a földet nem láthatod, s felfalnak mindent, ami a jégeső után még megmaradt, s lerágnak minden fát, amely a mezőn áll. 66 Tömegestül zúdulnak be a házakba, szolgáid házába, és minden egyiptominak a házába. Olyan lesz ez, amilyet sem atyáitok, sem atyáitok atyái nem éltek át, amióta a földön laknak, mind a mai napig.” Erre megfordult és otthagyta a fáraót. 77 A fáraó szolgái így szóltak: „Meddig lesz még romlásunkra ez az ember? Bocsásd el azokat az embereket, hogy áldozatot mutassanak be Jahvénak, az Istenüknek. Nem látod, hogy Egyiptom elpusztul?” 88 Mózest és Áront visszavitték a fáraó elé, s az ezt mondta nekik: „Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak, az Isteneteknek. Kik azok, akik el akarnak menni?” 99 Mózes így válaszolt: „Gyermekeinkkel és öregjeinkkel, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és szarvasmarháinkkal együtt akarunk kivonulni, mivel ez az Úr ünnepe számunkra.” 1010 Erre ezt mondta: „Úgy legyen veletek az Úr, ahogy gyermekeitekkel együtt elbocsátlak benneteket! Ismerjétek be gonosz szándékotokat. 1111 Abból ugyan nem lesz semmi. Ti, férfiak elmehettek és áldozhattok az Úrnak, hiszen ez volt a kívánságotok.” Legott elkergették őket a fáraó elől. 1212 De az Úr így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki a kezed Egyiptom fölött, hogy sáskák árasszák el Egyiptomot, és felfaljanak minden növényt a mezőn, mindent, amit a jégeső meghagyott.” 1313 Mózes kinyújtotta botját Egyiptom fölé, erre az Úr egész nap és egész éjjel tartó keleti szelet támasztott a vidék felett. Reggelre a keleti szél elhozta a sáskákat. 1414 A sáskák rátámadtak egész Egyiptomra, és hatalmas tömegben ereszkedtek le az egyiptomi földekre. Soha azelőtt nem volt annyi sáska és ezután sem lesz. 1515 Egészen elborították és elhomályosították a föld felszínét, s felfaltak minden növényt a mezőn és minden gyümölcsöt, amit a jégeső megkímélt. Egész Egyiptomban semmi zöld nem maradt a fákon és semmi növény a mezőn. 1616 Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, s így szólt: „Vétettem az Úr ellen, Istenetek ellen és ellenetek. 1717 Bocsássátok meg még egyszer a bűnömet, s könyörögjetek értem az Úrhoz, Istenetekhez, hogy fordítsa el tőlem ezt a pusztító csapást.” 1818 Erre (Mózes) eljött a fáraótól és könyörgött az Úrhoz. 1919 Az Úr erős nyugati szelet támasztott, az magával vitte a sáskákat és besodorta a Sás-tengerbe. Egyetlen sáska sem maradt Egyiptom területén. 2020 De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, úgyhogy az nem bocsátotta el Izrael fiait.
A 9. csapás: a sötétség.
2121 Azután az Úr így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és olyan sötétség borítja el az egész országot, hogy meg lehet tapogatni.” 2222 Mózes erre kinyújtotta kezét az ég felé, és három napig sűrű sötétség szállt egész Egyiptomra. 2323 Senki sem láthatta a másikat, és három napig senki sem mozdulhatott a helyéről. Izrael fiainak területén azonban világos volt. 2424 Ekkor a fáraó hívatta Mózest, és így szólt hozzá: „Menjetek és áldozzatok az Úrnak. Csak juhaitok és szarvasmarháitok maradjanak itt, feleségeitek és gyermekeitek mehetnek veletek.” 2525 Mózes ezt válaszolta: „Ha adsz állatokat a véres és égő áldozathoz, akkor azokat áldozzuk fel az Úrnak, a mi Istenünknek. 2626 De állatainknak is velünk kell jönniük, egyetlen egy sem maradhat itt. Abból kell vennünk, hogy az Úrnak áldozzuk. Különben azt sem tudjuk, hogyan fejezzük ki hódolatunkat az Úrnak, amíg arra a helyre el nem érkezünk.” 2727 Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem bocsátotta el őket. 2828 A fáraó még ezt mondta: „Pusztulj innét, és ne kerülj többé szemem elé, mert amely napon idejössz, az halálodat jelenti.” 2929 Mózes megjegyezte: „Te magad jelentetted ki: többet nem lépek színed elé.”
Az elsőszülöttek megfenyegetése.
1111 Az Úr így szólt Mózeshez: „Még egy csapást hozok a fáraóra és az egyiptomiakra, akkor majd elbocsát benneteket, sőt, maga fog elűzni. 22 Szólítsd fel tehát sürgősen a népet: a férfiak és a nők kérjenek szomszédaiktól és szomszédasszonyaiktól ezüst és aranydolgokat.” 33 Az Úr jóakaratra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt. Mózesnek is nagy tekintélye volt a fáraó hivatalnokai és népe előtt. 44 Mózes kijelentette: „Ezt mondja az Úr: éjfélkor végigvonulok Egyiptomon. 55 Minden elsőszülött meghal Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülötte is, akinek a trónján kellene ülnie, és a darálóhoz állított rabszolganő elsőszülötte is: azonkívül minden állat elsőszülötte. 66 Olyan sírás tör ki egész Egyiptomban, amilyen még nem volt és nem is lesz. 77 De Izrael fiai között egyetlen kutya sem mordul rá sem emberre, sem állatra. Ebből megtudjátok: az Úr különbséget tesz Egyiptom és Izrael között. 88 Akkor majd hivatalnokaid mind hozzám jönnek, leborulnak előttem és mondják: Vonuljatok ki, ti és az egész nép, amely téged követ. Akkor majd kivonulunk.” Ezután nagy haraggal távozott a fáraótól. 99 Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „A fáraó nem hallgat rátok, hogy csodajeleim sokszorozódjanak Egyiptom földjén.” 1010 Mózes és Áron véghezvitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt. Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem engedte el Izrael fiait országából.
II. A PAPOK BEIKTATÁSA
A fölkenés szertartása.
811 Az Úr így szólt Mózeshez: 22 „Vedd magadhoz Áront a fiaival együtt, továbbá a ruhákat, az olajat, a bűnért való áldozati bikát, a két kost és a kosár kovásztalan kenyeret. 33 Azután hívd össze az egész közösséget a megnyilatkozás sátorának bejáratához.” 44 Mózes teljesítette az Úr parancsát; a közösség egybegyűlt a megnyilatkozás sátorának bejáratánál, 55 és Mózes így szólt hozzájuk: „Nézzétek, az Úr parancsára ezt kell tennünk.” 66 Azután hívta Áront és fiait, és megmosta őket vízzel. 77 Ráadta az inget, átkötötte övvel, ráterítette a köntöst és ráadta az efodot, majd átvetette rajta az efod szalagját, és így megerősítette rajta, 88 azután ráerősítette a melltáskát, s beletette az urimot és a tummimot. 99 Fejét befödte turbánnal, s a turbán elejére tűzte az aranylemezt, a szent diadémot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. 1010 Ezután Mózes vette az olajat, és megkenéssel fölszentelte a hajlékot s mindazt, ami benne volt. 1111 Hétszer meghintette az oltárt, megkenéssel fölszentelte az oltárt és fölszerelését, a medencét és talapzatát. 1212 Olajat öntött Áron fejére, és a kenettel fölszentelte. 1313 Majd Mózes odahívta Áron fiait, rájuk adta az inget, átkötötte az övvel, fejükre tette a turbánt, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek. 1414 Azután odahozatta a bűnért való áldozatra szánt bikát. Áron és fiai kezüket az állat fejére tették, 1515 Mózes pedig feláldozta. Ujjával vett a vérből és rákente körös-körül az oltár szarvaira, hogy így megtisztítsa a bűntől. Ezután a vért az oltár lábához öntötte. Így szentelte föl az engesztelés szertartásának elvégzésével. 1616 Majd fogta az egész hájat, amely a beleket takarta, a májhoz tartozó zsiradékot, a két vesét a hájjal együtt, s elégette az oltáron. 1717 A bika bőrét, húsát és ürülékét a táboron kívül égette el, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek. 1818 Akkor előhozatta az égőáldozatra szánt kost. Áron fiai a kos fejére tették kezüket, 1919 Mózes pedig feláldozta. A vérét ráöntötte körös-körül az oltárra. 2020 A kost részekre vágta, s elégette a fejét, a részeket meg a hájat. 2121 Vízben megmosta a belső részeket és a lábakat, s elégette az oltáron az egész kost. Ez a megbékélés illatának égőáldozata volt, az Úrnak szánt eledel, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek. 2222 Előhozatta a második kost, a felavató áldozatra szánt kost. Áron és fiai a kos fejére tették kezüket, 2323 Mózes pedig feláldozta. Vett a vérből és rákente Áron jobb fülének lebenyére, jobb kezének hüvelykjére és jobb lábának nagyujjára. 2424 Majd odahívta Áron fiait, és kent a vérből jobb fülük lebenyére, jobb kezük hüvelykjére és jobb lábuk nagyujjára. A többi vért ráöntötte körös-körül az oltárra. 2525 Vette a hájat is: a farkát, a belekhez tartozó egész hájat, a májon levő hájat, a két vesét a hájjal együtt és a jobb lapockát. 2626 A kovásztalan kenyerek kosarából, amely az Úr előtt állt, kivett egy kovásztalan kalácsot, egy olajjal elkészített kalácsot és egy lepényt, s ezeket hozzátette a hájhoz meg a jobb lapockához. 2727 Az egészet Áronnak és fiainak kezébe adta, és elvégezte az Úrnak való bemutatás mozdulatát. 2828 Újra visszavette kezükből, és elégette az oltáron égőáldozatul. Ez volt a beiktatásnak a megbékélés illatával bemutatott áldozata, az Úrnak szánt eledel. 2929 Majd vette a szegyet, és elvégezte a bemutatást az Úrnak. Ez a rész a beiktatás áldozatából Mózesnek jutott, ahogy az Úr Mózesnek meghagyta. 3030 Ekkor Mózes vette az olajat, s az oltáron levő vért, s meghintette vele Áront és ruháját, valamint fiait és ruhájukat. Így szentelte föl Áront és ruháját, valamint fiait és ruhájukat. 3131 Mózes ezt mondta Áronnak és fiainak: „Főzzétek meg a húst a megnyilatkozás sátora előtt. Egyétek meg ott azzal a kenyérrel együtt, amely a beiktatás áldozatához való kosárban van, ahogy erre utasítást is adtam: Áronnak és fiainak kell megenniük. 3232 Ami megmarad a húsból és a kenyérből, azt égessétek el. 3333 Hét napig ne távozzatok a megnyilatkozás sátorának bejáratától, amíg csak be nem fejeződik beiktatástok ideje, mivel beiktatásotoknak hét napig kell tartania. 3434 Az Úr parancsolta, hogy így járjunk el, ahogy ma elvégeztük rajtatok az engesztelés szertartását. 3535 Nektek pedig hét napon át, éjjel és nappal a megnyilatkozás sátorának bejáratánál kell maradnotok, hogy az Úr előírását megtartsátok, nehogy meghaljatok. Ezt a parancsot kaptam.” 3636 Áron és fiai úgy tettek, ahogy az Úr Mózes közvetítésével intézkedett.
50 (49). ZSOLTÁR. AZ IGAZI ISTENTISZTELET
5011 (Aszaf zsoltára.) Az Úr, az istenek Istene szólt, felszólította a földet napkelettől napnyugatig. 22 Sionból, szépsége koronájából ragyog az Úr, 33 Istenünk eljött, nem hallgat többé. Emésztő tűz jár előtte, körülötte viharok tombolnak. 44 Felhívja az eget, szólítja a földet, így tart ítéletet népe fölött: 55 „Gyűjtsétek körém enyéimet, akik az áldozatban velem szövetségre léptek! 66 Az egek hirdetik igazságosságát, Isten maga tart ítéletet. 77 Halld meg, népem, beszélni fogok, Izrael, ellened tanúskodom. Perbe szállok veled és szemed elé tárom (vétkeidet), én az Isten, a te Istened. 88 Nem áldozatod miatt feddlek meg, égőáldozataidat látom szüntelen. 99 Nem tulkot akarok elvenni házadból, sem kecskebakot a nyájadból. 1010 Hiszen az erdő minden állata enyém, éppúgy, mint hegyeim ezernyi vadja. 1111 Ismerem az ég minden madarát, s mi a réten mozog, azt is ismerem. 1212 Ha éheznék, nem szorulnék rád, enyém a földkerekség egész teljessége. 1313 Talán a tulkok húsát eszem, vagy a bakok vérét iszom? 1414 A dicséret áldozatát vidd az Úr elé, s váltsd be fogadalmad a Fölséges előtt! 1515 Akkor kiálts hozzám a csapások napján, megmentelek és te áldani fogsz.” 1616 De a gonoszokhoz így beszél az Isten: „Törvényeimet miért sorolgatod, miért emlegeted szövetségemet? 1717 Te, aki gyűlölöd a fegyelmet, és megveted szavamat. 1818 Ha tolvajt láttál, hozzászegődtél, a házasságtörővel szövetkeztél. 1919 Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot. 2020 Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted. 2121 Ezt művelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok? 2222 Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket. 2323 Aki tisztel engem, az a hódolat áldozatát hozza! Az egyenes lelkűeknek megadom, hogy lássák Isten üdvösségét.”