Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és azt mondták neki: »Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarsz meghódolni előttem? Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem! Ha ellenszegülsz, s nem akarod elbocsátani, íme, holnap sáskát hozok határodra. Az úgy ellepi a föld színét, hogy semmi sem látszik ki belőle, és megeszi, ami a jégeső után megmaradt. Lerág minden fát, amely a mezőn kihajt, ellepi házaidat és szolgáidnak, az összes egyiptominak a házát. Nem láttak annyit atyáid és őseid attól fogva, hogy megjelentek a földön, mindmáig!« Azzal megfordult, és kiment a fáraó színe elől.
Azt mondták erre a fáraó szolgái: »Meddig szenvedjük még ezt a veszedelmet? Engedd el azokat az embereket, hadd áldozzanak az Úrnak, az ő Istenüknek! Nem látod, hogy elpusztul Egyiptom?« Visszahívták erre Mózest és Áront a fáraó elé, és ő azt mondta nekik: »Menjetek, áldozzatok az Úrnak, a ti Isteneteknek! Kik mennek el közületek?« Azt mondta Mózes: »Kicsinyeinkkel és öregeinkkel együtt megyünk, fiainkkal és lányainkkal, juhainkkal és állatainkkal, mert ünnepe lesz az Úrnak, a mi Istenünknek!« A fáraó azt felelte erre: »Úgy legyen az Úr veletek, ahogy én elengedlek titeket és gyermekeiteket! Ki vonhatná kétségbe, hogy a szándékotok gonosz? Nem jó lesz ez! Menjetek egyedül ti, férfiak, és áldozzatok az Úrnak, hisz magatok is ezt kértétek!« Mindjárt ki is kergették őket a fáraó színe elől.
Így szólt erre az Úr Mózeshez: »Nyújtsd ki kezed Egyiptom földje fölé, hogy sáskák szálljanak rá, és faljanak fel minden füvet, amely a jégesőből megmaradt!« Erre Mózes kinyújtotta botját Egyiptom földje fölé, az Úr pedig forró szelet küldött azon az egész napon és éjszakán át. Amikor reggel lett, a forró szél előhozta a sáskákat. Megszállták Egyiptom egész földjét, és leszálltak az egyiptomiak egész területére oly nagy számban, hogy annyi sem azelőtt nem volt, sem azután nem lesz. Ellepték a föld egész színét, és elsötétedett a föld. Felfalták a föld füvét és a fák minden gyümölcsét, amelyet a jégeső meghagyott, úgyhogy nem maradt semmi zöld sem a fákon, sem a mező füvén egész Egyiptomban.
Erre a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Vétkeztem az Úr, a ti Istenetek ellen és ellenetek! De bocsássátok meg még egyszer vétkemet, és könyörögjetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez, hogy vigye el ezt a halált rólam!« Amikor aztán Mózes kiment a fáraó színe elől, könyörgött az Úrhoz, 19és az Úr igen erős nyugati szelet támasztott. Az felkapta a sáskákat, és belesöpörte a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sem Egyiptom egész területén. Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el Izrael fiait.
Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és olyan sűrű sötétség legyen Egyiptom földjén, hogy meg lehessen tapogatni!« Kinyújtotta erre Mózes a kezét az ég felé, és iszonyú sötétség lett Egyiptom egész földjén három napig. Senki sem látta a testvérét, és senki sem mozdult ki arról a helyről, ahol volt. Ahol azonban Izrael fiai laktak, ott világos volt.
Hívatta erre a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Menjetek, áldozzatok az Úrnak; csak juhaitok és jószágaitok maradjanak itt, gyermekeitek elmehetnek veletek!« Mózes erre azt felelte: »Vágóáldozatot, és egészen elégő áldozatot is kell adnod nekünk, hogy bemutathassuk az Úrnak, a mi Istenünknek! Minden nyájunknak velünk kell jönnie, egy pata sem maradhat itt, mert abból vesszük majd, ami szükséges az Úrnak, a mi Istenünknek tiszteletéhez – annál is inkább, mivel nem is tudjuk, mit kell majd áldoznunk, amíg arra a helyre nem jutunk!«
Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem akarta elengedni őket. Sőt, a fáraó azt mondta neki: »Távozz tőlem! És vigyázz, a színem elé ne kerülj többé, mert amely napon elém jössz, meghalsz!« Mózes azt felelte: »Úgy lesz, ahogy mondtad: nem fogok többé a színed elé kerülni!«
11 1Azt mondta ugyanis az Úr Mózesnek: »Még egy csapással sújtom a fáraót és Egyiptomot, arra aztán elenged titeket, sőt kényszerít, hogy kimenjetek. Mondd tehát az egész népnek, hogy kérjenek a férfiak a barátaiktól, az asszonyok a szomszédasszonyaiktól ezüst- és aranyholmikat! Az Úr majd kedvessé teszi népét az egyiptomiak előtt!« Maga Mózes is igen nagytekintélyű ember volt Egyiptom földjén a fáraó szolgái és az egész nép előtt.
Aztán így szólt Mózes: »Ezt üzeni az Úr: Éjfélkor kimegyek Egyiptomba, és meghal minden elsőszülött az egyiptomiak földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a kézimalomnál levő rabszolganő elsőszülöttjéig, és az állatok minden elsőszülöttje is. Olyan nagy jajgatás lesz akkor Egyiptom egész földjén, amilyen sem azelőtt nem volt, sem azután nem lesz. Izraelnek azonban egyetlen fiánál sem fog üvölteni a kutya sem ember, sem állat miatt, hogy megtudjátok, milyen csodálatosan különbséget tesz az Úr az egyiptomiak és Izrael között! Akkor majd leereszkednek hozzám ezek a szolgáid mindnyájan, leborulnak előttem, és azt mondják: ‘Vonulj ki az egész néppel, amely követ téged!’ Akkor aztán kivonulunk!« És nagy haraggal kiment a fáraó elől.
Megmondta az Úr Mózesnek: »A fáraó nem fog hallgatni rátok, hogy sok jel történjék Egyiptom földjén.« Mózes és Áron végbe is vitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el földjéről Izrael fiait.
Jegyzetek
10,1 A sáskajárás biztos következménye az éhínség. Ezúttal a fáraó főemberei is igyekeznek őt jobb belátásra bírni.
10,19 A sivatagi szél (Hamszin) homokfelhőket kavar és hoz magával. A nap elhomályosul, és lehetetlen dolgozni.
11,1 A húsvétra vonatkozó utasítások töredékesek, és néha ellentmondóak, de a lényeg világos: ezen az éjszakán Isten maga fogja döntésre vinni a vitát, és megismertetni a hatalmát.
A PAPSÁGRA VONATKOZÓ TÖRVÉNYEK: 8,1-10,20
A papok felszentelése 8 1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Vedd Áront és fiait meg öltözeteiket, a kenet olaját, a bűnért való áldozatra szánt fiatal bikát, a két kost meg a kosár kovásztalan kenyeret, s gyűjtsd egybe az egész közösséget a sátor ajtaja elé.« Úgy tett Mózes, ahogy az Úr parancsolta. Amikor egybegyűlt az egész közösség a sátor ajtaja előtt, így szólt: »Ezek azok a dolgok, amelyeket az Úr megparancsolt, hogy meg kell tenni.«Aztán legott odaállította Áront és fiait, s miután megmosta őket, felöltöztette a főpapot a gyolcs alsóköntösbe, átövezte az övvel, ráadta a kék köntöst, efölé rátette a vállruhát, 8azt megszorította az övvel, s ráillesztette a tudakolót, amelyben az Urim és a Tumim volt, aztán befödte fejét a süveggel, arra meg elöl rátette a szenteléssel megszentelt aranylemezt, úgy, ahogy az Úr megparancsolta neki.
Majd fogta a kenet olaját és felkente a hajlékot és minden eszközét. Aztán hétszer meghintette az oltárt, hogy azt felszentelje és felkente azt és minden eszközét, s megszentelte az olajjal a vízmedencét és talapzatát. Aztán öntött az olajból Áron fejére és felkente és felszentelte őt, majd odaállította fiait, felöltöztette őket a gyolcsköntösökbe, s felövezte őket az övekkel, s rájuk tette a süvegeket, amint az Úr parancsolta.
Aztán előhozta a bűnért való áldozatra szánt fiatal bikát, s miután Áron és fiai rátették a kezüket a fejére, levágta, felfogta a vért, belemártotta az ujját és megérintette vele körben az oltár szarvait. Miután ezt így megtisztította és felszentelte, a megmaradt vért az aljára öntötte. Aztán elégette a beleken levő hájat meg a máj hártyáját és a két vesét, a hájukkal együtt az oltáron, a bikát pedig, a bőrrel, a hússal és a bélsárral együtt, elégette a táboron kívül, amint az Úr parancsolta.
Aztán odaállította az egészen elégő áldozatra szánt kost, s miután Áron és fia rátették a kezüket a fejére, levágta és a vérét ráöntötte körben az oltárra. Aztán magát a kost darabokra vagdalta, s a fejét, darabjait és háját elégette a tűzön, a beleket, s a lábszárakat azonban előbb megmosta. Az egész kost mindenestül elégette az oltáron, mert kedves illatú egészen elégő áldozat volt az az Úrnak – úgy, amint parancsolta neki.
22Aztán odaállította a másik, a papok felszentelésére való kost és Áron és fiai rátették a kezüket a fejére, Mózes pedig levágta és vett a véréből és megérintette vele Áron jobb fülcimpáját, jobb keze és ugyanazon lába hüvelykujját. Aztán odaállította Áron fiait, s miután megérintette mindegyikük jobb fülcimpáját, jobb kezének és lábának hüvelykjét az áldozati kos vérével, a megmaradt vért ráöntötte körben az oltárra. Aztán fogta a hájat, a farkat, azt az egész hájat, amely a beleket borítja, a máj hártyáját, a két vesét a hájukkal együtt meg a jobb lapockát és vett a kovásztalan kenyereknek az Úr előtt levő kosarából egy kovásztalan kalácsot, egy olajjal meghintett kalácsot és egy lepényt, s rátette a hájrészekre és a jobb lapockára és átadta mindezt Áronnak és fiainak. Miután azok felajánlották az Úr előtt, ismét elvette kezükből, s elégette az egészen elégő áldozatok oltárán, mivel felszentelési áldozat volt, kedves illatul és tűzáldozatul az Úrnak. Aztán fogta a szegyet és felajánlotta az Úr előtt, s elvette a maga részére a felszentelési kosból, amint az Úr parancsolta neki. Végül fogta a kenetet és az oltáron levő vért, s meghintette Áront és ruháit, fiait és azok ruháit.
31Miután így felszentelte őket és ruháikat, megparancsolta nekik: »Főzzétek meg a húst a sátor ajtaja előtt, s egyétek meg ugyanott. Egyétek meg a kosárban levő felszentelési kenyereket is, miként az Úr parancsolta nekem, mondván: ‘Áron és fiai egyék meg azokat. Ami meg a húsból és a kenyérből megmarad, azt a tűz eméssze meg.’ A sátor ajtajától pedig el ne távozzatok hét napig, addig a napig, amelyen letelik felszentelésetek ideje, mert hét napon át kell végezni a felszentelést, úgy, ahogy most történt, hogy az áldozati szertartás teljessé legyen. Éjjel-nappal egyaránt maradjatok a sátornál, s tartsátok meg, amit az Úr megtartani rendelt, hogy meg ne haljatok: mert ezt a parancsot kaptam.«
Meg is tették Áron és fiai mindazt, amit az Úr Mózes által mondott.
Jegyzetek
8,1 Az elbeszélés célja, hogy a levita papság intézményét Mózessel és a Sínai szövetségkötéssel összekapcsolja.
8,1 A felkenést eredetileg csak a királyok kapták. A király nélküli időkben kezdték felkenni a főpapot.
8,8 Urim és Tumim: a sorshúzás eszközei. A szavak jelentése bizonytalan (Jeromos szerint: tanítás és igazság).
8,22 A szentelési áldozat leírása a bűnért való áldozatok (14-21) után.
8,31 Felszentelésük után a papok egy hétig a szentélyben maradtak.
A helyes istentisztelet
50 1Ászáf zsoltára. Szól az Úr, az istenek Istene,
és szólítja a földet
napkelettől napnyugatig.
Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten.
Jön íme, Isten,
íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat:
színe előtt emésztő tűz,
körülötte hatalmas förgeteg.
Szólítja onnan felülről az eget
s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék:
»Gyűjtsétek elém szentjeimet,
akik az áldozatban szövetségre léptek velem.«
Igazságát hirdetik az egek,
mert Isten tart ítéletet.
7 »Halljad én népem, hadd beszéljek,
Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened:
Én Isten, a te Istened vagyok.
Nem áldozataidért perelek veled,
hisz égő áldozataid folyton előttem vannak.
Nem veszek el házadból fiatal bikákat,
sem nyájaidból kecskebakokat.
Mert enyém az erdő minden vadja,
az állatok ezrei a hegyekben.
11 Ismerem az ég minden madarát,
és ami csak mozog a mezőn, az enyém.
Ha éheznék, nem kellene neked szólnom,
mert enyém a földkerekség, s mindaz, ami betölti.
Eszem-e én a bikák húsát,
iszom-e én a kecskebakok vérét?
Dicséretet mutass be áldozatul Istennek,
és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek;
Hívj segítségül a szorongatás napján:
megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.«
A bűnöshöz azonban így szól az Isten:
»Miért beszélsz te parancsolataimról,
s miért veszed szádra szövetségemet?
Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet,
és hátad mögé veted szavaimat.
Ha tolvajt láttál, vele tartottál,
házasságtörőkkel közösködtél.
Szád gonoszságot árasztott,
és nyelved csalárdságot szőtt.
Leültél és testvéred ellen beszéltél,
és gáncsot vetettél anyád fia elé.
21 Így cselekedtél, s mivel én hallgattam,
azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te.
Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened.
Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről,
nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket!
Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem,
és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.«
Jegyzetek
50,1 Prófétai intő beszéd, a királyok korának vége felé keletkezett, és a liturgikus használat ágyazta be a hagyományba. Izrael összegyülekezik az istentiszteletre: a hívők készek arra, hogy a törvény szerint áldozatot mutassanak be Istennek, szó szerint teljesítve az előírásokat. Álszent viselkedésük miatt azonban veszélybe kerülnek: áldozatokat mutatnak be, a szövetségről beszélnek, de közben a tetteik nincsenek összhangban mindezzel, így magukra vonják Isten haragját. Ászáf (1) egy énekes céh megalapítója, az egyetlen, amely megmaradt a fogság után is (Ezdr 2,41). Ők írták le a 73-83. zsoltárokat.
50,1 A közösség összegyűlt az ünnepi istentiszteletre a templomban. Dicsőítő énekeket énekelnek, áldozatokat mutatnak be, hogy bizonyítsák a szövetséghez való hűségüket. Ekkor Isten megmutatkozik nekik viharban és villámban. Meghatározza, hogyan kell Izraelnek megtartania a szövetséget.
50,7 Isten vádbeszéde, vö. Óz 6,6; Mt 9,13; 12,7. A beszédben nem konkrét szemrehányások hangzanak el, inkább a feltételeket tisztázza.
50,11 A görög szöveg alapján javítva (a héber szövegben: a hegy madarai).
50,21 Összefoglalás: a bűnösök a harag szavait, a becsületesek a szent Isten szabadításának ígéretét kapják.