4611 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához a népek ellen.
Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen. A karkemisi vereség.
22 Egyiptomról: Nechó fáraónak, Egyiptom királyának az Eufrátesz folyó mellett, Karkemisnél állomásozó serege ellen, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya megvert, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében. 33 Öltsetek vértet és pajzsot, és induljatok harcba! 44 Nyergeljétek föl a lovakat, és szálljatok föl, ti lovasok! Sorakozó! Tegyétek fel a sisakot, élesítsétek meg a lándzsákat, öltözzetek páncélba! 55 De mit látok? Megriadva meghátrálnak; megvert harcosaik futásnak erednek, még csak hátra sem néznek. Rémület támad mindenfelől – mondja az Úr. 66 A fürge lábú sem menekül meg, a legbátrabb sem tudja megmenteni életét, mert ott északon, az Eufrátesz folyó mellett vereséget szenvednek, elesnek. 77 Ki az ott, aki megáradt, mint a Nílus, akinek az örvényei háborognak, mint a folyam. 88 Nos, Egyiptom áradt meg, mint a Nílus, és mint a folyam, háborognak örvényei. „Kiáradok – mondta –, és elborítom a földet; elsöpröm városait és lakóit!” 99 Vágtassatok, lovak! Száguldjatok, harci szekerek! Vonuljatok ki, harcosok, ti pajzzsal fölvértezett kusiták és putiták, ti Ludból való, íjat feszítő férfiak! 1010 Ám ez a nap Istennek, az Úrnak napja; a bosszúnak a napja, hogy bosszút álljon ellenségein; kardja megemészti őket és jóllakik, megrészegül vérüktől. Igen, Isten, a Seregek Ura áldozati lakomát tart észak földjén, az Eufrátesz mentén. 1111 Menj fel Gileádba, s keress balzsamot Egyiptomnak szűzi leánya! De hiába szerzel sokféle orvosságot, nincsen számodra gyógyulás. 1212 Meghallják a nemzetek gyalázatodat, jajszavad betölti a földet, mert harcosaid egymásnak esnek, és együtt vesznek el mind a ketten.
Egyiptom meghódítása.
1313 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához, amikor Babilon királya, Nebukadnezár elindult Egyiptom földjét meghódítani. 1414 Hirdessétek ezt Migdolban, és harsogjátok Nofban; mondjátok: „Rajta! Légy készen!” Mert a kard már körülötted öldököl. 1515 Mi ez? Ápisz megfutamodott? Hősöd nem tud megállni a lábán? Igen, az Úr sújtotta le 1616 ennyire, megingott, s most ott hever a földön. Akkor azt mondják majd egymásnak: „Rajta! Térjünk vissza népünkhöz, vissza szülőföldünkre, el az öldöklő kardtól!” 1717 Ezt a nevet adjátok a fáraónak: „Tombol, de az alkalmat elszalasztja.” 1818 Amint igaz, hogy élek – mondja a Király, akinek a Seregek Ura a neve –, mint a Tábor a hegyek között, és mint a Kármel a tengerpart fölött, úgy vonul ki ellene valaki. 1919 Szedd össze holmidat a fogságra, Egyiptom leánya, aki még nyugton vagy otthonodban. Nofot ugyanis pusztává teszik, elhagyatottá és lakatlanná, 2020 Gyönyörű üsző volt Egyiptom, de északról lódarázs telepedett rá. 2121 Még zsoldosai is, akik földjén éltek, hizlalt borjakhoz voltak hasonlók. De ők is megfutamodnak, hogy meg sem tudnak állni, mert elérkezett számukra a pusztulás napja, bűnhődésük ideje. 2222 Halljátok? Mint a kígyó sziszegése! Jönnek, előrenyomulnak nagy erővel, hogy lecsapjanak fejszéjükkel Egyiptomra, akár a favágók, 2323 és kivágják erdejét – mondja az Úr. Igen, számuk tömérdek, a sáskánál is többen vannak, meg sem lehet őket számolni. 2424 Egyiptom leányát gyalázat éri, észak népének kezébe kerül. 2525 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, megbüntetem a Nóból való Ámont, a fáraóval s mindazokkal együtt, akik benne bíznak. 2626 És azok kezére adom őket, akik életére törnek, vagyis Nebukadnezárnak, Babilon királyának és szolgáinak kezére. De azután újra lakott föld lesz Egyiptom, úgy mint az elmúlt időkben – mondja az Úr. 2727 De te ne félj, szolgám, Jákob, és ne rettegj, Izrael! Mert kiszabadítalak a távoli országokból és utódaidat a fogság földjéről. Jákob nyugalmat élvez újra, békében él majd, senki sem háborgatja. 2828 Ne félj hát, szolgám, Jákob – mondja az Úr –, mert veled vagyok. Azoknak a népeknek mind véget vetek, amelyek közé szétszórtalak; de neked nem vetek véget, csak megfenyítelek igazság szerint, mert nem hagyhatlak teljesen büntetlenül.
Fenyegető jövendölés a filiszteusok ellen.
4711 Ezt a filiszteusok ellen szóló szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához, mielőtt a fáraó megverte Gázát. 22 Ezt mondja az Úr: Nézzétek, árad a víz észak felől, és folyammá dagad. Elborítja az országot és azt, ami benne van; mind, a városait és azok lakóit. Mindenki kiabál, s jajgatásban tör ki az ország minden lakója; 33 a lovak patáinak dübörgő hangja miatt; a harci szekerek robaja és kerekeinek csattogása miatt. Az apák megfeledkeznek gyermekeikről; kezük erőtlenül lehanyatlik, 44 mert eljött a nap, amelyen mind elpusztulnak a filiszteusok, és Tírusz meg Szidón városát megfosztják utolsó támaszától is. Igen, az Úr elpusztítja a filiszteusokat, Kaftor szigetének maradékát. 55 Kopaszra nyírják Gázát; elnémul Askalon. Asdod, az enakiták maradéka, meddig akarod még megvagdosni magad? 66 Ó, te kardja az Úrnak! Még meddig nem akarsz megnyugodni? Térj vissza hüvelyedbe, pihenj meg, s maradj csendben! 77 De hogyan nyugodhatna meg, amikor az Úr adott parancsot neki? Askalon és a tengerpart ellen az Úr rendelte ezt.
Fenyegető jövendölés Moáb ellen.
4811 Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztult; bevette az ellenség Kirjataimot. Megszégyenült az erős vár, rémület vett rajta erőt; 22 nem dicsekedhet vele többé Moáb. Hesbonban gondolták ki romlását: „Gyertek, irtsuk ki a nemzetek sorából!” És te, Madmen, te is elpusztulsz, a kard már a nyomodban van. 33 Kiabálás hallatszik Abarim felől: „Pusztulás, végromlás!” 44 „Moábot összezúzták!” Egészen Coárig hangzik e kiáltozás. 55 Jaj, Luhit hágói! Sírva mennek fel rajtuk. És Horonaim lejtőin jajkiáltás hallik. 66 „Rajta! Mentsétek meg életetek! Úgy fussatok, mint a pusztai vadszamár!” 77 Bizony, mivel erődeidben bíztál, téged is elfoglalnak. Kamos maga is fogságba megy, papjaival és fejedelmeivel együtt. 88 Rátör a pusztító minden városra, egyik sem menekül meg tőle; ahogy elvész a völgy, úgy pusztul el a síkság is: az Úr határozott így! 99 Állítsatok síremléket Moábnak, mert mindenestül tönkremegy; városai rommá válnak, senki sem lakik többé bennük. 1010 Legyen átkozott, aki az Úr művén hanyagul munkálkodik, és átkozott az is, aki kardját kíméli a vértől! 1111 Ifjúkora óta nyugodtan élt Moáb, zavartalanul pihent mint seprején a bor. Nem töltögették az egyik edényből a másikba, fogságba sem vitték soha. Így megőrizhette sajátos ízét, zamata is változatlan maradt. 1212 Ezért jönnek napok – mondja az Úr –, amikor csapolókat küldök ellene, hogy megcsapolják; azok majd kiürítik edényeiket és darabokra törik korsóit. 1313 Akkor Moáb úgy megszégyenül Kamos miatt, mint egykor Izrael háza megszégyenült Bétel miatt, amelybe bizalmát vetette. 1414 Hogyan mondhatjátok: „Hősök vagyunk, harcban megedzett férfiak?” 1515 Már felvonult Moáb elpusztítója; ifjúságának színe-javát lemészárolják. 1616 Már közel van Moáb veszte, szinte rohanva közelít pusztulása. 1717 Sírjatok miatta mind, akik körülötte éltek, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: hogy összetört az erős jogar, a dicsőséges pálca! 1818 Szállj le dicsőségedből, s ülj le a sárba, Dibon leánya, aki még biztonságban érzed magad: Moáb elpusztítója már felvonult ellened, hogy feldúlja erődeidet. 1919 Állj ki az útra, s vigyázva nézz körül, Aroer lakossága! Kérdezd meg, aki elfutott s megmenekült, ezt kérdezd meg tőle: Mi történt? 2020 Szétszórták Moábot, szégyent vallott. Jajgassatok és ordítsatok, hirdessétek az Arnon mentén: Elpusztult Moáb! 2121 Utolérte az ítélet a sík földet; Holont, Jaszát, Mefaatot, 2222 Dibont, Nebót, Bet-Diblatáimot, 2323 Kirjataimot, Bet-Gamult, Bet-Meont, 2424 Keriotot, Boszrát és Moáb földjének minden városát, közel és távol. 2525 Levágták Moáb szarvát; összetörték karját. 2626 Részegítsétek meg! Hiszen fölkelt az Úr ellen; ezért a saját okádékában fetreng majd Moáb; gúny tárgyává lesz maga is. 2727 Nemde te is csúfot űztél Izraelből? Vagy talán tolvajok közt találtál rá, hogy amikor csak nevét említed, máris csúfolni kezded? 2828 Hagyjátok el városaitokat, s lakjatok a sziklák között, Moáb lakói. Legyetek olyan, mint a galamb, amely fészkét a sziklahasadék falába rakja. 2929 Hallottunk Moáb gőgjéről, rettenetes kevélységéről. Micsoda felfuvalkodás! Micsoda gőg és kérkedés! Mennyire elbizakodott a szíve! 3030 Jól ismerem vakmerő gőgjét – mondja az Úr –, ismerem üres dicsekvését s minden hiábavaló tettét. 3131 Ezért jajgatok Moáb miatt, sírva kiáltozom egész Moáb miatt, és gyászolom Kir-Heresz férfiait. 3232 Jobban siratlak, mint Jázert siratták, Szimba szőleje: Hajtásaid túlnyúltak a tengeren, elértek egészen Jázerig. De most aratásodra, szüretedre rátört a pusztító. 3333 Eltűnt a vígság és az öröm Moáb földjéről. Nincs többé bor a sajtókban; a szőlőtaposó nem tapos többé, s nem hallatszik többé kitörő örömnek hangja. 3434 Hesbon és Eleále jajkiáltása Jacházig hallik. Coártól Horonaimig és Eglat-Selosjáig hangzik a kiáltás, mert Nimrim vizei is kiszáradtak. 3535 Mindenkit kipusztítok Moábban – mondja az Úr –, aki áldozatot mutat be és tömjénez istenének a magaslatokon. 3636 Ezért sír fel a szívem Moábért, mint a síp; felzokog a szívem Kir-Heresz férfiaiért, akár a síp, mert minden összegyűjtött vagyonuk veszendőbe megy. 3737 Igen, minden fejet kopaszra nyírnak: minden szakállt tövig levágnak; minden kézen sebek láthatók s minden csípőt szőrruha övez. 3838 Csak sírás hallatszik Moábban minden háztetőn, s minden utcán, mert úgy összetöröm Moábot, mint egy hasznavehetetlen korsót, amely senkinek sem kell – mondja az Úr. 3939 Hogy összetört! Szégyenszemre megfutamodott! Bizony, nevetség tárgya és borzalom lett Moáb minden szomszédja számára. 4040 Mert ezt mondja az Úr: Nézzétek, úgy repül, mint a sas, és Moáb felett suhogtatja szárnyait. 4141 A városokat beveszik, és elfoglalják az erődöket. És Moáb harcosainak szíve hasonló lesz azon a napon a vajúdó asszony szívéhez. 4242 Elpusztul hát Moáb, megszűnik nép lenni, mert az Úr ellen ágaskodott. 4343 Rettegés, verem és tőr: ez vár rád Moáb lakója – mondja az Úr. 4444 Aki a rettegés elől menekül, verembe esik; aki kimászik a veremből, az tőrbe esik; Igen, ezt a csapást mind Moábra hozom, ha eljön majd bűnhődésének esztendeje – mondja az Úr. 4545 Hesbon árnyékában állnak meg az elfáradt menekülők. De tűz csapott ki Hesbonból és láng Szihon palotájából, amely megemésztette Moáb halántékát, és zajongó népének fejét. 4646 Jaj neked, Moáb! Elvesztél, Kamos népe! Mert fiaid fogságba estek, a lányaid meg rabságba. 4747 De a végső napokban jóra fordítom Moáb sorsát – mondja az Úr. Eddig tart a Moábra kimondott ítélet.