FENYEGETŐ BESZÉDEK A NÉPEK ELLEN: 46,1-51,64.
Egyiptom ellen: 46,2-26
Bevezetés 46 Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiás prófétához a nemzetek ellen.Vereség az Eufrátesznél Egyiptomról. Nékaó fáraónak, Egyiptom királyának hadserege ellen, amely az Eufrátesz folyónál Karkemisben volt; ezt verte meg Nebukadnezár, Babilon királya, Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának negyedik esztendejében.
»Készítsetek elő pajzsot és vértet,
és induljatok a harcba!
Fogjátok be a lovakat,
és szálljatok fel, lovasok!
Álljatok fel sisakban,
élesítsétek a lándzsákat,
öltsétek fel a páncélokat!
De mit látok?
Megrémülnek és meghátrálnak,
hőseik összetörnek és futva menekülnek,
hátra sem néznek;
rettenet mindenfelől
– mondja az Úr. –
Nem futhat el a gyors,
és nem menekülhet meg a hős;
északon, az Eufrátesz folyó mellett
megbotlanak és elesnek.
Ki ez, aki árad, mint a Nílus,
vizei örvénylenek, mint a folyamok?
Egyiptom árad, mint a Nílus,
és vizei örvénylenek, mint a folyamok.
Ezt mondta: ‘Kiáradok, elborítom a földet,
elpusztítok várost és benne lakókat.’
Vágtassatok, lovak,
és száguldjatok, kocsik!
Vonuljanak ki a hősök:
Kús és Pút, akik pajzsot ragadnak,
a lúdiak, akik íjat ragadnak, és megfeszítik!
De az a nap az Úré, a Seregek Istenéé,
a bosszú napja, hogy bosszút álljon ellenségein:
emészt a kard, és jóllakik,
megittasodik vérüktől;
mert véresáldozat ez az Úrnak, a Seregek Istenének
észak földjén, az Eufrátesz folyónál.
Menj fel Gileádba, és hozz balzsamot,
Egyiptom szűz leánya!
Hiába szerzel sok orvosságot,
sebed nem heged be.
Hallják a nemzetek gyalázatodat,
és kiáltásod betölti a földet;
mert hős hősbe botlik,
együtt esnek el mindketten.«
»Hirdessétek Egyiptomban,
és adjátok tudtul Migdolban,
adjátok tudtul Memfiszben és Tafneszben!
Mondjátok: ‘Állj elő, és készülj fel,
mert kard emészt körülötted!’
Miért dőlt le erős bikád?
Nem tudott megállni, mert az Úr letaszította.
Megsokasította az elbukókat,
rá is esett egyik a másikra,
és így szóltak: ‘Kelj fel!
Térjünk vissza népünkhöz és szülőföldünkre
a pusztító kard elől!’
Így hívták ott a fáraót, Egyiptom királyát:
Lárma, aki elmulasztotta az alkalmat.
Amint igaz, hogy élek én – mondja a Király,
akinek Seregek Ura a neve –,
bizonyosan el fog jönni,
mint ahogy a Tábor a hegyek közt van,
és a Kármel a tenger mellett.
Fogságba való holmit készíts magadnak,
Egyiptom leánya, aki ott lakol!
Mert Memfisz pusztasággá lesz,
lerombolják, és nem lesz lakója.
Szépséges üsző Egyiptom,
de bögöly jön rá északról.
Zsoldosai is olyanok benne,
mint hizlalt borjak,
de ők is megfordulnak,
elfutnak együtt, meg sem állnak;
mert eljön rájuk szerencsétlenségük napja,
meglátogatásuk ideje.
Hangja mint a sziszegő kígyóé,
mert hadsereggel jönnek,
és fejszékkel mennek neki,
mint a favágók.
Kivágják erdejét – mondja az Úr –,
noha számba venni sem lehet;
mert többen vannak, mint a sáskák,
és számuk sincsen.
Megszégyenül Egyiptom leánya,
észak népének kezébe kerül.«
Izrael vigasztalása; fenyegetés a filiszteusok ellen: 46,27-47,7
Vigasztalás Izraelnek
Te pedig ne félj, szolgám, Jákob,
és ne rettegj, Izrael!
Mert íme, én megszabadítalak téged a távolból,
és ivadékaidat fogságuk földjéről;
visszatér Jákob, és nyugalmat talál,
gondtalanul él, és nem rémíti senki.
Te ne félj, szolgám, Jákob – mondja az Úr –,
mert én veled vagyok.
Mert véget vetek minden nemzetnek,
ahová elűztelek téged,
neked azonban nem vetek véget;
csak megfenyítelek igazságosan,
mert nem hagyhatlak egészen büntetés nélkül.«
Így szól az Úr:
»Íme, vizek törnek fel észak felől,
és áradó patakká lesznek;
elárasztják a földet, és ami azt betölti,
a várost és a benne lakókat.
Kiáltoznak az emberek,
és jajgat a föld minden lakója,
paripái patáinak dübörgő hangja miatt,
szekereinek robaja, kerekeinek zörgése miatt.
Az apák nem fordulnak fiaikhoz,
mert ellankadt a kezük.
Mert eljön a nap,
hogy elpusztítsanak minden filiszteust,
kiirtsák Tírusznak és Szidonnak
minden megmaradt segítőjét;
mert elpusztítja az Úr a filiszteusokat,
Kaftor szigetének maradékát.
Kopasszá lett Gáza,
elnémult Askalon.
Völgyüknek maradéka,
meddig vagdalod még magadat?
Jaj, az Úrnak kardja!
Meddig nem nyugszol meg?
Térj vissza hüvelyedbe,
csillapodj és maradj nyugton!
Hogyan nyugodhatna meg,
amikor az Úr parancsolt neki?
Askalon ellen és a tengerpart ellen,
oda rendelte őt.«
Moáb ellen: 48,1-47
Moáb pusztulása 48 Moábról.Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene:
»Jaj Nábónak, mert elpusztult,
megszégyenült Kirjátaim, elfoglalták,
megszégyenült a vár, és megzavarodott!
Nincs többé Moáb dicsősége,
Hesbonban gonoszságot terveztek ellene:
‘Jöjjetek, és irtsuk ki a nemzetek közül!’
Te is megsemmisülsz, Madmén,
kard jár a nyomodban.
Kiáltás hangzik Oronaimból:
‘Pusztulás és nagy romlás!’
Összetört Moáb,
kiáltásuk Coárig hallatszik.
Bizony, a Lúit emelkedőjén
keserves sírással mennek fel;
bizony, Oronaim lejtőjén
ellenség hallja az összetörtek kiáltását:
‘Fussatok, mentsétek meg életeteket,
legyetek olyanok, mint cserje a pusztában!’
Mivel műveidben és kincseidben bíztál,
téged is elfoglalnak;
Kámos fogságba megy
papjaival és fejedelmeivel együtt.
Pusztító jön minden város ellen,
és egy város sem menekül meg;
elpusztul a völgy, és tönkremegy a síkság,
ahogyan megmondta az Úr.
Adjatok szárnyat Moábnak,
hogy elszállva eltávozzék!
Mert városai pusztasággá lesznek,
nem lesz lakó bennük.
Átkozott, aki az Úr munkáját hanyagul végzi,
és átkozott, aki kíméli kardját a vértől!
Gondtalanul élt Moáb ifjúkora óta,
és nyugodtan pihent borseprőjén,
nem öntötték át egyik edényből a másikba,
és fogságba sem ment;
ezért maradt meg íze benne,
és illata sem változott.
Azért íme, jönnek napok – mondja az Úr –,
amikor csaposokat küldök rá, akik megcsapolják;
edényeit kiürítik, és korsóit összetörik.
Megszégyenül Moáb Kámos miatt,
ahogyan megszégyenült Izrael háza Bétel miatt, amelyben bízott.
Hogyan mondhatjátok: ‘Hősök vagyunk,
és harcra edzett férfiak?’
Elpusztul Moáb, városait megszállják,
és válogatott ifjai a vágóhídra mennek
– mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve. –
Hamarosan eljön Moáb balszerencséje,
és veszte nagyon gyorsan közeledik.
Szánakozzatok rajta mind, akik körülötte vagytok,
mindnyájan, akik ismeritek nevét!
Mondjátok: ‘Hogy összetört az erős jogar, az ékes pálca!’
Szállj le dicsőségedből, és ülj szomjúságban,
Díbon leánya, aki ott laksz!
Mert Moáb pusztítója felvonult ellened,
lerombolja erődítményeidet.
Állj ki az útra, és tekints szét,
Ároer lakója!
Kérdezd meg a futót és menekülőt,
s mondd: ‘Mi történt?’
Megszégyenült Moáb, mert megzavarodott.
Jajgassatok és kiáltsatok,
hirdessétek az Arnon mellett,
hogy elpusztult Moáb!
Letörték Moáb szarvát,
és karját összezúzták – mondja az Úr. –
Hagyjátok el a városokat,
és lakjatok a kősziklán, Moáb lakói!
Legyetek olyanok, mint a galamb,
mely a hasadék nyílásának oldalain fészkel!
Hallottunk Moáb gőgjéről – gőgös nagyon –:
büszkeségéről, gőgjéről, kevélységéről
és szívének fennhéjázásáról.
Jázer siratásánál jobban siratlak,
Sibma szőlőtője!
Indáid túlnyúltak a tengeren,
Jázer tengeréig értek;
gyümölcsödre és szüretedre
pusztító tört rá.
Eltűnt az öröm és ujjongás
a gyümölcsöskertből, Moáb földjéről;
a bort a sajtókból eltüntettem,
nem tapossák örömkiáltással,
a kiáltás nem örömkiáltás.
Büntető ítélet
Mert így szól az Úr:
Íme, mint a sas, úgy repül,
és kiterjeszti szárnyát Moábra.
Elfoglalják a városokat,
és a várakat beveszik;
Moáb hőseinek szíve olyan lesz azon a napon,
mint a vajúdó asszony szíve.
Elpusztul Moáb, nem lesz többé nép,
mert az Úrral szemben nagyra tört.
Rettenet, verem és háló vár rád,
Moáb lakója – mondja az Úr. –
Aki elmenekül a rettenet elől,
beleesik a verembe,
és aki kijön a veremből,
azt megfogja a háló;
mert elhozom Moábra
meglátogatásuk esztendejét
– mondja az Úr. –
Hesbon árnyékában álltak meg
erőtlenül a menekülők;
de tűz csapott ki Hesbonból,
és láng Szeón közepéből;
megemésztette Moáb halántékát,
és a zajongók feje tetejét.
Jaj neked, Moáb!
Elveszett Kámos népe!
Mert fiaid fogságba kerültek,
és leányaid rabságba.
De majd jóra fordítom Moáb sorsát
a végső napokban« – mondja az Úr.
Eddig tart Moáb ítélete.