2611 Jób akkor válaszolt és így szólt: 22 Sokat segítettél a tehetetlenen, az erőtlen karnak támaszul szolgáltál; 33 jó tanácsot adtál a tudatlannak, és nagy bölcsességről tettél bizonyságot! 44 De kinek nyilatkoztattad ki a szavad? És kinek a lelke szólt belőled? 55 Összerezzennek még az árnyak is, megijed a víz is, s mind, ami benne él. 66 Előtte az alvilág mezítelen fekszik, nincsen eltakarva. 77 Északot feszíti az üresség fölé, és a semmi fölé a földet függeszti. 88 Ő sűríti össze a vizet felhőkbe, s nem szakad le alattuk az ég boltozata. 99 Ő az, aki elfödi a telihold arcát, felhőtakaróját fölé borítja. 1010 A vizek színe fölé egy kört rajzol, ott, hol a sötétség a fénnyel határos. 1111 Az ég oszlopai inogni kezdenek, reszketnek korholó szavától. 1212 Ereje fölkorbácsolja a tengert, bölcsessége Rahab fölé kerekedik. 1313 Hogyha rálehel, újra ragyog az ég, és a fürge sárkányt átdöfi a keze. 1414 De ez mind csak szegélye útjának, suttogó szavakat hallottunk csak tőle! Eget rázó tetteit ki tudja felfogni?
Az ártatlan Jób ismeri Isten hatalmát
2711 Jób folytatta beszédét és így szólt: 22 Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserűvé tette a szívem, 33 addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban, 44 ajkam álnokságot addig biztos nem szól, sem a nyelvem nem mond hazugságot. 55 Távol legyen tőlem, hogy nektek helyeseljek, ártatlanságomat nem adom fel holtig. 66 Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla. Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem. 77 Ellenségeim jussanak a gonoszok sorsára, ellenfeleim meg a bűnösökére! 88 Mit remél a bűnös, mikor imádkozik, mikor fölemeli lelkét az Istenhez? 99 Talán meghallgatja kiáltását Isten, amikor majd balsors szakad a nyakába? 1010 Örömét leli-e a Mindenhatóban, és mindig segítségül hívhatja az Istent? 1111 Elétek tárom az Isten tetteit, a Mindenható terveit nem tartom titokban, 1212 hiszen magatok is mindnyájan láttátok. Miért tápláltok tovább is hiú reménységet?
Cofár beszéde: Az átkozott
1313 Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ezt adta örökségül a Mindenható a zsarnoknak. 1414 Ha sok is a fia, kard várja őket, és nem lakhatik jól kenyérrel a sarjuk. 1515 Maradékaikat pestis viszi sírba, és az özvegyeik nem tartanak gyászt. 1616 Ha ezüstöt halmoz fel, mintha csak por volna, a ruhát csak sárnak rakja csomóba. 1717 Ő csak gyűjtögeti, de fel a jámbor ölti, az ezüstjét meg a tiszta örökli. 1818 Házát, mint a pók a hálóját, úgy építette, olyan az, mint a csősz csinálta kunyhó. 1919 A gazdag lefekszik, nem kezdi el újra, felnyitja a szemét, és már semmi sincs meg. 2020 Nappal, mint az árvíz, bajok zúdulnak rá, elfújja éjszaka a viharnak szele. 2121 Keleti szél viszi, nincsen maradása, elsöpri onnét, ahol a lakóhelye volt. 2222 Irgalmat nem ismerve nyilakat szór rá, menekülnie kell a hatalma elől. 2323 Kezüket összecsapva tapsolnak fölötte, és saját házából utánapisszegnek.
4. A BÖLCSESSÉG DICSÉRETE
Az ember maga nem tehet szert bölcsességre
2811 Van hely, ahol ezüstöt találnak, olyan hely is akad, hol aranyat mosnak. 22 Föld mélyéről hozzák felszínre a vasat, és a kövekből rezet olvasztanak. 33 Véget vet az ember (lenn) a sötétségnek, azután feltúrja utolsó zugáig a sziklakőzetet – addig éjszaka borult rá. 44 Lámpás emberek kifúrják az aknát, úgy csüngenek ottan, lábuk elfelejtve, emberektől távol lebegnek (az űrben). 55 A kenyérgabona sarjadzik a földből, noha lent alatta tűzzel robbantanak. 66 Sziklatömbben van a zafír lelőhelye, de még aranypor is található benne. 77 Olyan ösvény ez, hogy keselyű nem látja, a héja szeme sem tudja kifürkészni. 88 A büszke vad sem veszi arrafelé útját, nem járt arra még soha oroszlán. 99 Az ember ráteszi kezét a kövekre, egész alapjukig dúlja a hegyeket. 1010 Áttöri a sziklát és tárnát nyit benne, sok-sok drágaságot láthat ott a szeme. 1111 Felkutatta már a folyóknak forrását, és sok rejtett dolgot napvilágra hozott. 1212 De hát a bölcsesség – ez vajon honnét van, és az értelemnek hol a lelőhelye? 1313 Odavivő utat nem ismer az ember, élők országában nem lehet meglelni. 1414 Az ősvizek azt mondják: nem lakik bennünk, a tenger megvallja: nálam sincs lakása. 1515 Arannyal nem lehet érte megfizetni, és a színezüst sem elég nagy ár érte. 1616 Nem lehet megvenni ofiri aranyért, sem ritka ónixért, sem pedig zafírért. 1717 Nem érhet föl vele sem arany, sem üveg, aranyedényért sem lehet becserélni. 1818 A korallt és kristályt ne is említsük, a bölcsesség ára drágább a gyöngynél. 1919 Nem olyan értékes a kusi topáz sem, de még színarannyal sem mérhető össze. 2020 Honnan is származik tehát a bölcsesség, és az értelemnek hol a lelőhelye? 2121 Fátyol takarja minden élő elől, el van rejtve az ég madarai előtt. 2222 Maga az alvilág és a halál is vallja: mi csak hallomásból tudunk róla. 2323 Egyedül az Isten ismer hozzá utat, egyedül ő tudja, hol a lelőhelye. 2424 Mert a szeme ellát a Föld határáig, ő mindent lát, mi az ég alatt van. 2525 Amikor a szélnek megszabta a súlyát, és a vizeket mércéjével mérte, 2626 amikor az esőnek korlátot szabott, és a mennydörgések útját kijelölte, 2727 akkor volt, hogy látta, a súlyát lemérte, megvizsgálta és lehatolt mélyére. 2828 Az embernek akkor csupán ennyit mondott: „Az Isten félelme, lásd, ez a bölcsesség, az okosság meg: kerülni a bűnt.”
5. A PÁRBESZÉDEK BEFEJEZÉSE
Jób panasza és védekezése
A) A régi szép napok.2911 Jób folytatta beszédét és így szólt: 22 Ó, ki hozza vissza a régmúlt hónapokat, a napokat, amikor Isten oltalmazott? 33 Mikor szövétneke fénylett fejem fölött, fényénél hatoltam át a sötétségen. 44 Bárcsak újra látnám őszöm napjait, mikor Isten védte sövénnyel sátramat. 55 Amikor még nálam lakott az Úr, és körülvett gyermekeimnek serege. 66 Amikor tiszta tejben mostam a lábam, és olajpatakok folytak a sziklából. 77 Amikor fölmentem a városkapun át, és a piactéren helyet foglaltam; 88 mihelyt megláttak, az ifjak félreálltak, az öregek felálltak, s állva maradtak. 99 A főemberek meg félbehagyták szavuk, a szájukra rátették kezüket. 1010 Az előkelők is visszafogták hangjuk, nyelvük odatapadt szájuk padlásához. 1111 A fül, amely hallotta, boldognak hirdetett, engem dicsért a szem, amelyik láthatta: 1212 hogyha kért, felkaroltam a szegényt, meg az árvát is, ha nem talált gyámolt. 1313 A veszni indulónak rám szállt áldása, s az özvegy szívébe is örömet loptam. 1414 Az igazságosságot ruhaként viseltem, jog és igazság volt köntösöm, süvegem. 1515 A vaknak úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam, a sántának meg én voltam a lába. 1616 A szegény embereknek atyjuk voltam, s jövevények ügyét rendjén kivizsgáltam. 1717 Az istentelenek agyarát kivertem, foguk közül téptem ki a rablott holmit. 1818 Így szóltam magamban: „Büszkén halok meg, olyan magas korban, akárcsak a pálma. 1919 Gyökerem a víznek álljon mindig nyitva, és az ágaim közt harmat éjszakázzon! 2020 Dicsőségem legyen egyre ifjabb, és mindig újuljon meg kezemben az íj!” 2121 Meghallgattak és várakoztak rám, csöndben figyeltek, hogy hallják tanácsom. 2222 A beszédemre választ nem is adtak, felülről lefelé csurgott a szavam. 2323 Úgy várakoztak rám, mint nyári záporra, tavaszi esőért liheg így a szájuk. 2424 Rájuk mosolyogtam, hogyha elcsüggedtek, arcom sugárzását nem törhették meg. 2525 Megszabtam útjukat és vezérük voltam, mint valami király, trónoltam körükben, és ahová tetszett, vezethettem őket.