Kis türelmet
Isten szabadulást hozó ítélete
35 Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag és viruljon! Virulva viruljon, mint a liliom, és örömében ujjongva daloljon! Mert övé a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron pompája; meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk ragyogó fönségét. Erősítsétek meg az elernyedt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! Mondjátok a csüggedt szívűeknek: „Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.” Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog. Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong. Mert vizek fakadnak a pusztában, folyóvizek a sivatagban. A száraz vidék tóvá változik, a szomjas föld vizek forrásává. A sakálok egykori lakóhelyén zöldellő fű és nád terem… És egy tiszta út vezet majd át rajta, úgy fogják hívni: a szentek útja. Tisztátalan nem léphet rá, sem a balgák nem bolyongnak rajta. Nem lesz ott oroszlán, más ragadozó sem jár arra; a megváltottak vándorolnak rajta, akiknek az Úr szabadulást szerzett, azok térnek vissza rajta. Éneket zengve érnek a Sionra, s örök boldogságot tükröz az arcuk. Öröm és ujjongás jár a nyomukban, mert fájdalom és siralom nem lesz többé.
FÜGGELÉK
Szancherib hadjárata.
36 Hiszkija király 14. esztendejében történt, hogy Asszíria királya, Szancherib felvonult Júda minden megerősített városa ellen, és bevette őket. Akkor az asszírok királya elküldte főpohárnokát Lachisból Hiszkija királyhoz Jeruzsálembe, egy nagy hadsereggel. A főpohárnok ott táborozott le a Felső-tó vízvezetéke mellett, a Kalló-mezőre vivő úton. Oda ment ki hozzá Eljákim udvarnagy, Hilkija fia, továbbá Sebna, az írnok és Joách, Aszaf fia, a jegyző. A főpohárnok azt mondta nekik: „Mondjátok meg Hiszkijának, hogy ezt üzeni a nagykirály, Asszíria királya: Miben bízol annyira? Azt gondolod tán, hogy a puszta szavak érnek annyit, mint a haditerv és a katonai erő? Kire támaszkodol, hogy föl mersz ellenem lázadni? Bizonyára Egyiptomban, ebben a törött nádszálban bizakodol, amely áthatol annak a kezén, aki rá támaszkodik, és keresztülszúrja. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya azoknak, akik benne bíznak. Lehet, hogy azt mondjátok nekem: Mi az Úrban, Istenünkben bizakodunk. De hát nem ő az, akinek a magaslatait és az oltárait Hiszkija lerombolta, aztán meghagyta Júdának és Jeruzsálemnek: Csak ez előtt az oltár előtt imádkozzatok!? Nos hát, gyere át uramhoz, az asszírok királyához és fogadj vele: Adok neked kétezer lovat, ha kiállítod hozzájuk a lovasokat. Hogy akarsz csak egyet is elűzni uramnak akár legkisebb szolgái közül is? Mégis Egyiptomban bizakodol, a szekerekben és a lovasokban. Aztán talán nem az Úr akaratából vonultam fel erre a földre, hogy elpusztítsam? Bizony, maga az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen és pusztítsd el!” Ekkor Eljákim, Sebna és Joách így szóltak a főpohárnokhoz: „Kérünk, beszélj hozzánk, szolgáidhoz arám nyelven, mert úgy is értünk. Ne júdai nyelven szólj hozzánk itt a nép füle hallatára, amely a várfalon van.” De a főpohárnok azt mondta: „Azt hiszitek, azért küldött ide uram, hogy csak uratokhoz és hozzátok intézzem ezeket a szavakat? Nem, hanem inkább azokhoz az emberekhez küldött, akik ott ülnek a várfalon, és akiknek majd veletek együtt a saját ürüléküket kell enniük és a saját vizeletüket kell inniuk!” Akkor a főpohárnok felállt, és júdai nyelven hangosan odakiáltotta: „Halljátok a nagykirálynak, Asszíria királyának a szavait! Ezt üzeni nektek a király: Ne hagyjátok, hogy Hiszkija félrevezessen benneteket, mert hisz nem lesz ereje hozzá, hogy megmentsen titeket. S azt se engedjétek, hogy az Úrral vigasztaljon benneteket Hiszkija, ilyeneket mondván: Bízzatok az Úrban, mert ő biztosan megszabadít minket; ez a város nem kerül Asszíria királyának kezére. Ne hallgassatok Hiszkijára! Mert ezt üzeni nektek Asszíria királya: Kössetek velem békét, s adjátok meg magatokat! Akkor mindenki saját szőlője és saját fügefája termését eheti, és mindenki a maga kútja vizét ihatja, amíg el nem jövök, és el nem viszlek titeket egy olyan országba, amely hasonló a tiétekhez, gabonát és bort termő föld, kenyeret és szőlőt adó föld. Ne hagyjátok, hogy Hiszkija félrevezessen benneteket, ilyeneket mondván: Az Úr megszabadít minket! Vajon kiszabadította-e országát egy nemzetnek az istene is az asszírok királyának kezéből? Hol vannak Hamat és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvajim istenei? Hol vannak Szamária földjének istenei? Azok tán megmentették Szamáriát? Akad-e ezeknek az országoknak az istenei közt csak egy is, aki megmenthette országát hatalmamtól? Hát akkor hogy tudná az Úr megmenteni Jeruzsálemet kezemtől?” Erre ők csak hallgattak, és egy szót sem feleltek neki, mert a király megparancsolta: Ne válaszoljatok neki! Aztán Hilkija fia, Eljákim udvarnagy és Sebna, az írnok, meg Aszaf fia, Joách, a jegyző visszatért Hiszkijához. Megszaggatták ruhájukat, és úgy jelentették neki a főpohárnok szavait.
Izajás megnyugtatja a királyt.
37 Amikor Hiszkija király ezeket meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött magára, és elment az Úr templomába. Majd elküldte Eljákim udvarnagyot, Sebna írnokot és a papok közül a véneket, akik szintén zsákruhába öltöztek, Izajás prófétához, Ámoc fiához. Így szóltak hozzá: „Ezt üzeni Hiszkija: Ez a nap a szorongattatás, a büntetés és a megszégyenülés napja, mert eljött a magzatok megszülésének az ideje, de nincs erő a szülésre. De talán meghallja az Úr, a te Istened a főpohárnok szavait, akit ura, az asszírok királya azért küldött ide, hogy gyalázza az élő Istent, és talán bosszút áll az Úr, a te Istened azokért a szavakért, amelyeket hallott. Te magad meg imádkozzál a maradékért, amely még megvan.” Amikor Hiszkija király szolgái elmentek Izajáshoz, az így válaszolt nekik: „Mondjátok meg uratoknak: Ezt üzeni az Úr: Ne félj azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái gyaláztak! Íme, egy lelket adok bele; hírt hall és visszatér országába, aztán majd a saját országában juttatom kardélre.”
A főpohárnok visszatér urához.
A főpohárnok visszatért, és Libnánál találta Asszíria királyát, amint épp ostromolta. Meghallotta ugyanis a főpohárnok, hogy a király elvonult Lachisból, mert jelentették neki Tirhakáról, Kus királyáról: „Kivonult, hogy ismét harcba szálljon veled!”
Újabb beszámoló Szancherib követségéről. Szancherib akkor újra követeket küldött Hiszkijához ezzel az üzenettel:
„Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Nehogy csalódj Istenedben, akiben bizakodol, azt gondolván, hogy nem kerülhet Jeruzsálem az asszírok királyának a kezére! Jól tudod, hogyan bántak el Asszíria királyai minden országgal: betöltötték rajtuk az átkot. Hát akkor te hogy szabadulhatnál meg? Vajon megszabadították-e isteneik azokat a nemzeteket, amelyeket atyáim elpusztítottak: Gozant, Háránt, Recefet és Éden népét Tel-Básárban? Hol van Hamat királya, Arpád királya, Szefarvajim, Hena és Avva királya?” Amikor Hiszkija átvette a követek kezéből a levelet és elolvasta, fölment az Úr házába és ott az Úr elé tárta. Így imádkozott Hiszkija az Úrhoz: „Seregek Ura, Izrael Istene, te a kerubok fölött trónolsz. Egyedül te vagy a föld minden országának Istene; te alkottad az eget és a földet. Fordítsd ide, Uram, a füled és halld; nyisd ki, Uram, a szemed és lásd; halld meg Szancherib szavait, amelyeket üzent, hogy gyalázza az élő Istent. Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztítottak minden nemzetet országukkal együtt, isteneiket meg tűzre vetették, mert hiszen nem voltak istenek, csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, így elpusztíthatták őket. Most tehát Urunk, Istenünk, szabadíts ki minket a kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy csak te vagy Isten, az Úr.”
Izajás közbenjár.
Akkor Izajás, Ámoc fia, üzenetet küldött Hiszkijának: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene feleletül arra az imádságra, amelyet az asszírok királya, Szancherib miatt hozzám intéztél. Ez az a szó, amelyet az Úr kimondott rá: Megvet és csúfot űz belőled Sionnak szűzi leánya; a hátad mögött a fejét rázza Jeruzsálem leánya. Kit gyaláztál és kit káromoltál? És kire vetetted gőgös tekinteted? Izrael Szentjére! Szolgád szájával az Urat gyaláztad. Azt mondtad: Töméntelen szekeremmel fölmentem a magas hegyekre, a Libanon csúcsára. Kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit. A legtávolibb zugába is eljutottam, fáinak sűrű erdejébe. Kutakat ástam ott, és így más vizét ittam. Lábammal taposva kiszárítottam Egyiptom minden folyóvizét. Hallod-e? Már régóta elterveztem, régtől fogva elhatároztam, és most végre is hajtom! Arra rendeltelek, hogy erős városokat romhalmazzá tégy. Lakóik tehetetlenül megrémültek és megszégyenültek. Olyanok lettek, mint a mezei fű, mint a zöld pázsit, mint a háztetők és a sivatag füve a keleti szélben. Tudok róla, ha fölkelsz, s ha leülsz, jártadat, keltedet jól ismerem. Mivel ellenem lázadtál, és kevélységed a fülemig hatolt: azért karikát teszek az orrodba, zablát a szádba, és úgy vezetlek vissza azon az úton, amelyen idejöttél.
Jel Hiszkija számára
Neked meg ez szolgáljon jelül: Ebben az esztendőben azt eszitek, ami magától terem, a második esztendőben, ami a parlagon sarjad, de a harmadik esztendőben vethettek, arathattok, szőlőt ültethettek és ehetitek gyümölcsét. Júda házának megmenekült maradéka gyökeret hajt alul és gyümölcsöt hoz felül. Mert egy maradék rajzik ki Jeruzsálemből, akik életben maradtak, a Sion hegyéről. A Seregek Urának féltő szeretete viszi ezt végbe.
Jövendölés Asszíria sorsáról
Ezért az Úr ezt mondja Asszíria királya felől: Nem hatol be ebbe a városba, nyilat sem lő ki ellene. Pajzzsal sem támadja meg és sánccal se veszi körül. Azon az úton, amelyen idejött, visszatér; a városba be nem hatol – ezt mondja az Úr. Mert oltalmazom ezt a várost és meg is szabadítom, magamért és szolgámért, Dávidért.”
Szancherib bűnhődése.
Még azon az éjszakán kivonult az Úr angyala, és az asszírok táborában lesújtott száznyolcvanötezer emberre. Reggel, ébresztőkor mind ott feküdtek holtan. Erre Szancherib fölkerekedett és elvonult. Visszatért hazájába és Ninivében maradt. Egyszer, amikor éppen istenének, Niszroknak templomában imádkozott, fiai, Adrammelech és Szarecer kardot döftek bele. Aztán Ararát földjére menekültek. Fia, Azarhaddon követte a trónon.
Hiszkija betegsége és gyógyulása.
38 Abban az időben Hiszkija halálosan megbetegedett. Ámoc fia, Izajás próféta elment hozzá és így szólt: „Ezt mondja neked az Úr: Rendezd el ügyeidet, mert nemsokára meghalsz, s nem maradsz életben.” Erre Hiszkija arccal a fal felé fordulva így könyörgött az Úrhoz: „Emlékezz, Uram, hogy hűségesen és egész szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, ami kedves neked.” Aztán keserves sírásra fakadt Hiszkija. Ekkor az Úr így szólt Izajáshoz: „Menj, és mondd meg Hiszkijának: Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam könyörgésedet, és figyelembe vettem könnyeidet, úgyhogy meggyógyítalak: három nap múlva fölmész az Úr templomába és tizenöt esztendővel megtoldom életedet. Megmentelek Asszíria királyának kezétől, sőt ezt a várost is megoltalmazom.” Majd így rendelkezett Izajás: „Hozzatok ide egy fügés kalácsot, tegyétek rá a daganatra, s meg fog gyógyulni.” Hiszkija ekkor megkérdezte: „Mi lesz rá a jel, hogy fölmegyek az Úr templomába?” Izajás így válaszolt: „Ez legyen neked a jel az Úrtól, hogy megtartja adott szavát: Nos, visszatérítem az árnyékot annyi fokkal, amennyit már lement a nap az Acház-féle lépcsőfokokon, vagyis tíz fokkal.” Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már lement.
Hiszkija hálaéneke
Hiszkijának, Júda királyának éneke, amikor felépült betegségéből: Így szóltam: Életem napjainak közepén kell alászállnom az alvilág kapuihoz, életem hátralevő éveitől megrabolva. Azt gondoltam: Nem látom többé az Urat az élők földjén. És nem láthatok senkit azok közül, akik a földet lakják. Sátramat lebontják és elveszik tőlem, mint ahogy lebontják sátrukat a pásztorok. Életemet, mint a takács, felgöngyölöd, hogy aztán levághasd a szövőszékről. Még mielőtt az éj felváltja a nappalt, már végzel velem. Siránkozom egészen reggelig, hogy mint az oroszlán, összetöri minden csontomat. Még mielőtt az éj felváltja a nappalt, már végzel velem. Mint a fecskefióka, úgy csipogok, nyögdécselek, mint a galamb. Szemem bágyadtan tekint a magasba: Végy gondjaidba, légy segítségem! Mit is mondjak neki? Miről beszéljek vele? Ő tette ezt mind velem. Egész életemben dicsőítelek minden szenvedésemért! Uram, érted él a szívem, és a lelkem is csak érted él. Meggyógyítottál és hagyod, hogy éljek, még szenvedésem is áldássá vált. Megszabadítottad lelkemet a pusztulás verméből. Hátad mögé vetetted minden vétkemet. Mert az alvilág nem dicsőít téged, és a halál nem magasztal; akik a sírgödörbe szállnak, már nem bíznak hűségedben. Csak aki él, az magasztal, ahogy ma én magasztallak. Az apák hirdessék fiaiknak a hűségedet. Uram, siess segítségemre! És engedd, hadd zengjük zsoltárainkat életünknek minden napján, az Úr házában.

Minden fejezet...
1 0