35
Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
(Csel 17,29; Zsolt 89,7; Jer 51,15-19)
Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
(Ésa 40,5.9;60,1)
Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
(Jób 4,4;12,12)
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
(Ésa 40,10;59,20)
Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
(Máté 11,5)
Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
(Ésa 43,19;48,21;49,10.11)
És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
(Ésa 49,10)
És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
(Ésa 49,11;62,10;52,2.11; Ezék 44,9; Ésa 42,16)
Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
(Ésa 11,6.7;65,25)
Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
(Ésa 51,11; Zsolt 126,1.2)
36
És lőn Ezékiás király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib assir király Júdának minden erős városai ellen, és azokat megvevé.
(2Kir 18,13;20,19)
És elküldé Assiria királya Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás királyhoz nagy sereggel, ki is megállt a felső tó folyásánál, a ruhamosók mezejének útján.
(Zsolt 68,10; Máté 11,28)
És kijöve hozzá Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáfnak fia az emlékíró.
(Ésa 65,15)
És mondá nékik Rabsaké: Mondjátok meg kérlek Ezékiásnak, így szól a nagy király, Assiria királya: Micsoda bizodalom ez, melyre támaszkodol?
(Zsolt 103,5.2Sám;1,23)
Azt mondom, hogy csak szóbeszéd az, hogy ész és erő van nálatok a háborúhoz; no hát kiben bízol, hogy ellenem feltámadál?
(Jób 40,2)
Ímé te e megtört nádszálban bízol, Égyiptomban, melyre a ki támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a Faraó, Égyiptomnak királya, minden benne bízóknak.
(Ezék 29,7)
És ha azt mondod nékem: az Úrban, a mi Istenünkben bízunk: vajjon nem Ő-é az, a kinek magaslatait és oltárait elrontotta Ezékiás, és ezt mondá Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt az oltár előtt hajoljatok meg.
(2Kir 18,4)
Most azért harczolj meg, kérlek, az én urammal, az assir királylyal, és adok néked két ezer lovat, ha ugyan tudsz lovagokat ültetni reájok.
Miképen állasz ellene egyetlen helytartónak is, a ki legkisebb az uram szolgái közt? De hisz Égyiptomban van bizalmad, a szekerekért és lovagokért.
(Ésa 65,21.22)
És most talán az Úr nélkül jöttem én e földre, hogy elpusztítsam azt? Az Úr mondá nékem: Menj a földre, és pusztítsd el azt!
(5Móz 12,17.18;14,23)
És mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidóul szólj hozzánk, e kőfalon levő nép füle hallatára.
(Ésa 11,12;49,22;40,3;57,14)
És mondá Rabsaké: Avagy a te uradhoz, vagy te hozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? és nem az emberekhez-é, a kik ülnek a kőfalon, hogy egyék ganéjokat és igyák vizeletöket veletek együtt?!
(5Móz 7,6.2Krón;20,7; Jak 2,23)
És odaálla Rabsaké, és kiálta felszóval zsidóul, és mondá: Halljátok a nagy királynak, Assiria királyának beszédit!
(Ésa 4,2; Jer 30,14; Ésa 49,14)
Ezt mondja a király: Meg ne csaljon benneteket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket.
(Ésa 34,5-8; Ezék 35,6-8)
És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, mondván: Kétségtelen megszabadít az Úr minket, nem adatik e város az assiriai király kezébe!
(Ésa 60,12.2Móz;23,22)
Ezékiásra ne hallgassatok, mert azt mondja Assiria királya: Tegyetek velem szövetséget és jőjjetek ki hozzám, és akkor kiki ehetik szőlőjéből és az ő olajfájáról, és ihatja kútjának vizét.
(1Kir 4,25; Mik 4,4)
Míg eljövök és elviszlek titeket oly földre, minő a ti földetek, gabona és must földére, kenyér és szőlő földére.
(Ésa 61,2)
Rá ne szedjen titeket Ezékiás, mondván: Az Úr megszabadít minket! Avagy megszabadították-é a népek istenei, kiki az ő földét Assiria királyának kezéből?
(Zsolt 22,7; Jób 25,6)
Hol vannak Hamáth és Arphádnak istenei? hol Sefarvaimnak istenei? talán bizony megmentették Samariát kezemből?
(Ésa 10,9.10)
Kicsoda e földek minden istenei között, a ki megszabadította volna földét kezemből, hogy az Úr megszabadítsa Jeruzsálemet az én kezemből?
(Jer 15,7)
Ők pedig hallgatának, és egy szót sem feleltek, mert a király parancsolá így, mondván: Ne feleljetek néki!
Akkor elmenének Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáf fia az emlékíró, Ezékiáshoz meghasogatott ruhákban, és hírül adák néki a Rabsaké beszédeit.
(Ésa 35,7;30,25;44,3.4; Zsolt 107,35)
37
És lőn, hogy meghallá Ezékiás, a király, meghasogatá ruháit, gyászba öltözött, és bement az Úr házába.
(4Móz 14,11-22; Eféz 4,30)
És elküldé Eljákimot az udvarnagyot, és Sebnát az íródeákot, és a papoknak gyászruhába öltözött véneit Ésaiáshoz, Ámós fiához, a prófétához.
(2Móz 14,29.30; Zsolt 77,21;78,52;80,2)
Kik mondának néki: Így szól Ezékiás: nyomornak, büntetésnek és káromlásnak napja e nap, mert szülésig jutottak a fiak, és erő nincs a szüléshez!
(Hós 13,13)
Talán meghallja az Úr, a te Istened, a Rabsaké beszédeit, a kit elküldött az ő ura, az assiriai király, hogy káromolja az élő Istent, és szidalmazza azon beszédekkel, a melyeket hallott az Úr, a te Istened; és te könyörögj a maradékért, a mely megvan!
(Ésa 1,8.9)
Így menének el Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz.
(Agge 2,5; Zsolt 143,10)
És monda nékik Ésaiás: Így szóljatok uratoknak: ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, a melyeket hallottál, a melyekkel szidalmaztak engem az assiriai király szolgái.
(Ésa 42,17)
Ímé, én oly lelket adok beléje, hogy hírt hallván, térjen vissza földére, és elejtem őt fegyver által az ő földében!
(Mik 7,10; Zak 10,5; Ésa 10,6)
Rabsaké pedig visszatérvén, találá az assiriai királyt Libna ellen harczolni, mivel hallotta volt, hogy Lákistól elindult.
(Ésa 48,7)
És meghallván Tirháka, Kús királya felől e hírt: eljött, hogy ellened harczoljon; ezt meghallván, követeket külde Ezékiáshoz, mondván:
(Ésa 48,6;43,10.12)
Így szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: Meg ne csaljon Istened, a kiben bízol, mondván: nem adatik Jeruzsálem az assiriai király kezébe!
Hiszen te hallottad, mit műveltek Assiria királyai minden országokkal, eltörölvén azokat, és te megszabadulnál?
(Zsolt 115,4-8)
Hát megszabadíták-é azokat a népek istenei, a melyeket eleim elpusztítának? Gózánt, Háránt, Resefet és Telassárban Eden fiait?
(Máté 12,17-21;3,16.17)
Hol van Hamáth királya és Arphádnak királya, Sefarvaim városának királya, Héna és Ivva?
És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és olvasá azt, és felmenvén az Úr házába, kiterjeszté Ezékiás azt az Úr előtt.
(Ésa 69,1;50,4)
És könyörge Ezékiás az Úrhoz, mondván:
(Ésa 51,5)
Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet.
(2Móz 25,18-22; Zsolt 18,11;104,4;80,2)
Hajtsd ide Uram füledet és halljad, nyisd meg Uram szemeidet és lássad! Halld meg Szanhéribnek minden beszédit, a melyeket izent az élő Isten káromlására!
(Zsolt 86,1;5,2;3,4)
Bizony, Uram, Assiria királyai elpusztítottak minden országokat és azoknak földjét,
(Luk 4,48; Ésa 47,5;49,9)
És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő; így veszthették el azokat.
(Ésa 18,11)
És most Uram, mi Istenünk! szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedül.
(Zsolt 73,25.26)
És külde Ésaiás, Ámós fia Ezékiáshoz, mondván: Így szól az Úr, Izráel Istene: mivel hozzám könyörögtél Szanhérib miatt, Assiria királya miatt:
(Zsolt 96,1;33,3;40,4;98,1;144,9;149,1)
Ez a beszéd, a melyet az Úr felőle szól: Megútál téged, gúnyt űz belőled Sionnak szűz leánya, fejét rázza utánad Jeruzsálem leánya;
(Zsolt 97,1)
Kit káromoltál és szidalmazál, és ki ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz? Izráel Szentje ellen!
(4Móz 14,22)
Szolgáid által megkáromlád az Urat, és ezt mondád: Temérdek szekeremmel fölmentem e hegyek magaslatára, a Libánon csúcsára, és kivágom magas czédrusait, válogatott cziprusait, és behatolok végső magaslatába és kertjének erdejébe!
(Ésa 59,16; Zsolt 35,1.2.3.2Móz;15,3)
Én ástam és vizet ittam, és kiszáraztom lábam talpával Égyiptom minden folyóit.
(Ésa 57,7.3Móz;11,7)
Hát nem hallottad-é, hogy régtől fogva én tevém ezt, az őskor napjaiban elvégzém ezt, és most előhozám, hogy puszta kőrakássá tégy erős városokat?!
(Zsolt 18,9.5Móz;32,22; Ezék 38,18)
És lakóik elájultak és megrendültek és megszégyenültek, és lőnek mint a mező füve és gyönge zöldség, és mint a virág a háztetőn, mint szárba nem indult vetés!
(Zsolt 37,2;90,5;92,3; Ésa 40,6.7; Zsolt 129,6)
Ülésedet, kimentedet, bejöttödet tudom, és ellenem való haragodat.
(Jer 50,29)
Ellenem való haragodért, és mert kevélységed fülembe jutott, vetem orrodba horgomat és szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, a melyen jövél!
(Ésa 17,6)
S ez legyen jelül néked: ez évben ugartermést esztek és a másik évben sarjut, és a harmadik évben vessetek, arassatok és szőlőt ültessetek, és egyétek gyümölcsét.
(Ezék 12,2.5Móz;32,28)
Júda házának maradványa pedig, a mely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül.
(Ésa 6,9.5Móz;4,32-36;29,3.4; Zsolt 78,1; Zsolt 105,1; Zsolt 106,1; Zsolt 114,1)
Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyéről; a seregek Urának buzgó szerelme művelendi ezt!
(Ésa 9,5; Abd 1,17; Jóel 2,32)
Azért így szól az Úr Assiria királyáról: Nem jő be e városba, nyilat sem lő reá, és nem szállja meg paizszsal azt, és töltést sem készít ellene.
(Ésa 66,4;5,14;50,2; Péld 1,24)
Az úton, a melyen jött, visszatér, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr.
(Ésa,37 19. 25.)
És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt én magamért és szolgámért, Dávidért!
Akkor kijött az Úrnak angyala, és levágott az assir táborban száznyolczvanötezeret, és midőn reggel az emberek felköltek, ímé azok mindnyájan holt hullák valának!
(Ésa 10,16)
Elindula azért és ment és visszatért Szanhérib, az assiriai király, és lakozék Ninivében.
(Jer 4,2)
És lőn, hogy mikor imádkozék, Nisróknak, az ő istenének templomában, fiai: Adramélek és Saréser levágák őt karddal; és ezek Ararát földére menekülvén, fia, Esárhaddon uralkodék helyette.
(2Móz 14,29; Zsolt 66,12;124,4.5; Dán 3,19-27)
38
Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!
(Ésa 66,7.8.9)
És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,
(2Móz 19,5.5Móz;7,6.8)
És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen.
(Nehem 13,14; Zsolt 106,4)
És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:
(Ámós 9,14; Mik 6,14.15.5Móz;28,30)
Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.
(Ésa,38 20. Ésa 61,3.)
És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!
(Ésa 42,18.19)
Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:
(Ésa 41,22.25)
Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.
(Ésa 41,4;42,1;41,27)
Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult.
(1Kir 8,27; Máté 5,34.35; Csel 7,49;17,24; Jel 21,22)
Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől!
(Ésa 41,26.27)
Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élők földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.
(Zsolt 27,13;52,7;116,9; Jób 28,3)
Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől estig végzesz velem!
(Jób 7,6;9,25.1Móz;47,9.2Kor;5,4.2Pét;1,12.13)
Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltől estig végzesz velem!
(Ésa 55,9;5,19;28,15)
Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg!
(2Móz 14,22-29; Józs 3,16)
Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után!
(2Móz 15,2-10)
Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!
(Zsolt 104,27)
Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!
(Zsolt 109,14.15; Jer 16,17; Zsolt 90,8; Hós 7,2)
Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!
(Zsolt 6,6;30,10;88,11.12.13)
Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet!
(Zsolt 78,4)
Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!
(Ésa 60,4.16)
Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.
(Ésa 49,15)
És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?
(Jób 21,24; Péld 15,30; Zsolt 22,16;32,4)