Kis türelmet
Babilon bukása.
21 Fenyegető jövendölés a „tengeri pusztaság” ellen: Mint a Negeben végigsöprő forgószél jön a sivatag felől, a félelmetes föld felől; – borzalmas látomás adta ezt tudtomra –, úgy fosztogat a fosztogató s pusztít a pusztító. „Kelj föl, Elám! Készülj ostromra, Média! Véget vetek már minden sóhajtásnak.” Ezért van tele gyötrelemmel ágyékom, olyan fájdalom kínoz, mint a vajúdó asszony fájdalma. Rémülettel tölt el, amit hallok, s zavarba ejt, amit látnom kell. Reszket a szívem, iszonyat fog el; s még az alkony órája is, amely oly kedves nekem, rettegéssel tölt el. Ők meg asztalt terítenek, abrosszal letakarják, aztán esznek-isznak... Keljetek föl, ti fejedelmek, kenjétek meg a pajzsot! Mert ezt mondta nekem az Úr: „Menj, állíts őrszemet, és amit lát, azt jelentse. Ha lovascsapatot, kettős fogatot, szamáron jövő vagy tevén ülő csapatot lát, akkor figyeljen éberen, megfeszített figyelemmel.” És a figyelő őr lekiáltott: „Uram, őrségen állok egész nap folyton-folyvást, és kitartok őrhelyemen minden éjszaka.” Íme, lovasok jöttek s kettős fogatok. Megszólítottak és ezt mondták nekem: „Elesett, elesett Babilon, és minden bálványát a porba tiporták.” Ó, te, akit széttiportak a szérűn és szinte kicsépeltek: amit a Seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam, azt hirdetem most neked.
Válasz az edomitáknak
Jövendölés Edomról. Így kiáltanak hozzám Szeirből: „Őr, meddig tart még az éj? Őr, meddig tart még az éj?” S az őr így felel: „Eljön a reggel, aztán az éjszaka. Ha kérdezni akartok, csak kérdezzetek, térjetek vissza és gyertek el újra.”
Jövendölés az arabokról
Jövendölés a sivatagról: Dedán karavánjai, akik az erdőben töltitek az éjszakát, hozzatok vizet a szomjazóknak. Ti, Tema földjének lakói, siessetek a menekülők elé, s adjatok kenyeret nekik. Mert a kard elől menekülnek, a kivont kard elől, a kifeszített íj elől, a súlyos harc elől.
Kedár ellen.
Mert ezt mondta nekem az Úr: „Még egy olyan év, mint a béres esztendeje, és elvész Kedár minden dicsősége. És akik Kedár fiai, a hős íjászok közül megmaradnak, igen kevesen lesznek. Igen, az Úr, Izrael Istene határozott így.”
Jeruzsálem korai öröme ellen
22 Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Ugyan mi lelt téged, hogy egész néped fölment a háztetőkre, te zajongó, forrongó, te ujjongó város? Akiket megöltek benned, nem kard élén vesztek el, s akik elpusztultak, nem harcban estek el. Minden főembered megfutamodott, fogságba jutottak, mielőtt íjukat kifeszítették volna. Legbátrabb vitézeidet bilincsbe verték, amikor menekülni készültek messze földre. Ezért azt mondom: „Fordítsátok el arcotokat tőlem, mert keserves sírás fojtogat. Ne próbáljatok vigasztalni népem leányának pusztulása miatt.” Mert ez az eltiprásnak és a zűrzavarnak a napja, az Úrtól, a Seregek Istenétől való. A látomás völgyében leomlott egy fal, és segítségért a hegy felé kiáltanak. Elám elővette a tegezt, Arám is fölnyergelte lovait, és Kir előszedte a pajzsot. Gyönyörű völgyeid megtelnek harci szekerekkel, lovasok ütik fel táborukat kapuidnál: Júda védelme kudarcot vall.
A harci előkészületek ellen Azon a napon a tekintetetek az Erdei Palota fegyverzete felé fordult.
Figyeljétek, hogy Dávid városán milyen sok rés támadt. Összegyűjtöttétek az Alsó-tó vizeit, megszámoltátok Jeruzsálem házait, és házakat romboltatok le, hogy megerősítsétek a várfalat. A két fal között medencét csináltatok a régi tó vize számára. De nem néztek fel arra, aki ezt teremtette, s nem tekintettetek föl arra, aki mindent régtől fogva alkotott. És az Úr, a Seregek Istene azon a napon sírásra és jajgatásra hívott fel benneteket, meg arra, hogy nyírjátok meg fejeteket s öltsetek magatokra szőrruhát. De ehelyett, lám, öröm és vigasság hallik. Borjakat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek és bort isznak: „Együnk-igyunk – mondják –, mert holnap úgyis meghalunk!” Ám én ezt a kinyilatkoztatást kaptam a Seregek Urától a fülembe: „Bizony, ezt a gonoszságot nem bocsátom meg nektek, míg csak meg nem haltok.” Az Úr, a Seregek Istene mondta ezt.
Sebna ellen
Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Eredj és menj be ahhoz az intézőhöz, Sebna udvarnagyhoz, aki sírhelyet vágatott magának a magasban, sírkamrát készíttetett magának a sziklában: „Mi jogod van itt neked, és vannak-e itt rokonaid, hogy sírhelyet vágatsz magadnak ezen a helyen? Lám, az Úr egyetlen csapással leterít, megragad és messze elhajít. Mint egy gombolyagot, összegöngyöl, s mint egy labdát, egy távoli földre dob. Ott halsz meg, s odamennek kocsijaid is, amelyekre oly büszke voltál, te, gyalázata urad házának!”
Újabb jövendölés Sebna ellen
Kivetlek tisztségedből, és elmozdítalak hivatalodból. Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijahu fiát, és a köntösödbe öltöztetem, s körülövezem az öveddel. A kezébe adom hatalmadat. Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja. Mint a szeget, szilárd helyre verem be, és dicsőséges trónjává lesz atyja házának.
Eljákim családjának pusztulása.
De amikor ráaggatják atyja házának egész sokaságát, a fiak és unokák seregét, minden apró edényt, az összes ivóedényt és az összes korsót, azon a napon a Seregek Urának szava szerint engedni fog a szeg, amelyet szilárd helyre vertek be, sőt letörik, és a földre hull. És ami rajta függött, összetörik, mert az Úr mondta ezt.

Minden fejezet...
1 0