Kis türelmet
Dávid dicsőítő éneke.
22 Dávid azon a napon, amelyen az Úr kiszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, ennek az éneknek a szavaival fordult az Úrhoz; így szólt: Sziklám és mentsváram az Úr, szabadítóm nekem az Isten, elrejtőzöm benne. Kősziklám, pajzsom, üdvösséget szerző szarvam, váram és menedékem, megmentettél az erőszaktól! Az Úrhoz folyamodtam, aki minden dicséretre méltó, és megszabadultam ellenségeimtől. Elözönlöttek a halál hullámai, rám törtek Beliál vizei. Körülöttem az alvilág kötelékei, előttem a halál bilincsei. Szorongatottságomban az Úrhoz könyörögtem, Istenemhez kiáltottam segítségért. Meghallotta templomában hangomat, kiáltásom fülébe hatolt. Megremegett és megrendült a föld, az ég alapjai meginogtak. [Reszkettek, mert oly bősz volt haragja.] Orrából füst csapott ki, szájából pusztító tűz. [Izzó parázs tört belőle elő.] Lehajtotta az eget és lejött rajta, fekete felhő volt a lába alatt. Egy kerubon ült, s azon repült, a szelek szárnyán lebegett. A sötétségből kerítést csinált, sátort a sötét vízből, a fekete felhőből. Előtte láng csapott fel, izzó parázs záporozott. Az Úr megdörgette az egeket, hallatta szavát a Mindenható. Kilőtte nyilait és szétszórta, villámot szórt és elkergette őket. Láthatóvá vált a tenger feneke, a föld mélységei feltárultak, az Úr dörgedelmére, az orrából előtörő lehelet szelére. Lejött a magasból, megragadott, és kimentett a mély habokból. Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, túlerőben levő ellenfeleimtől. Balsorsom napján elárasztottak, de az Úr gyámolom volt. Kiszabadított és kivezetett a szabadba, megmentett, mert szeretett. Az Úr megfizetett igaz voltomért, kezem tisztaságáért megjutalmazott. Mert mindig az Úr útjain jártam, nem tévelyedtem el Istenemtől. Parancsai mindig szemem előtt lebegnek, nem vetettem el törvényeit. Bűntelenül jártam színe előtt, óvakodtam a bűntől. S az Úr megfizetett igaz voltomért, szeme látta tisztaságomat. A hűségeshez hűséges vagy és az igazhoz igaz. Az egyenessel egyenesen bánsz, de az álnokkal álnok módon. A megalázott népet megsegíted, a gőgösök lesütik szemüket. Uram, te vagy az én fáklyám, Istenem, derítsd fel sötétségemet. Veled nekirontok a gátaknak, Istenemmel átugrom a falakat. Igen, az Istennek egyenes az útja, igaz az Úrnak szava. Pajzsul szolgál azoknak, akik hozzá menekülnek. Ki hát az Isten, ha nem az Úr? Van más kőszirt Istenünkön kívül? Az Isten erővel övez és egyenessé teszi utamat. Fürge lábat adott, mint a szarvasünőnek, és a hegycsúcson is szilárdan tart. Megtanítottad kezemet vívni, karomat ércíjat feszíteni. Pajzsodat nyújtottad oltalmul s fegyverzeted védelmezett. A lábamnak tágasságot adtál, és térdeim nem inogtak. Ha üldözőbe vettem, utolértem ellenségeimet, s nem tértem vissza, csak ha eltiportam őket. Lesújtottam rájuk, úgyhogy nem kelt föl egy se, mind a lábam elé hulltak. A harchoz felöveztél erővel, hatalmam alá vetetted támadóimat. Megfutamítottad ellenségeimet, megsemmisíthettem gyűlölőimet. Könyörögtek, ám nem segített rajtuk, az Úrhoz, de nem felelt nekik. Eltiportam őket, akár a téren a port, úgy tapostam őket, mint az utca szennyét. Kiszabadítottál a népek viszályából; és a népek fejévé tettél. Akiket nem is ismertem, azok alattvalóim lettek. Engedelmeskedtek puszta szavamnak, hódolnak nekem az idegenek fiai. Az idegenek fiainak oda a bátorságuk, csak remegve mernek előjönni váraikból. Éljen az Úr! Legyen áldott az én sziklaváram! Magasztaljátok szabadító Istenemet! Istent, aki segített bosszút állni, s alávetette nekem a népeket. Megmentett ellenfeleimtől, támadóim fölé emelt és kiragadott az erőszak emberének hatalmából. Ezért magasztallak, Uram, a pogányok előtt, dicsőítő éneket zengek nevednek: Újra meg újra szabadulást adott királyának, és irgalmas volt ahhoz, akit fölkent magának, Dávidhoz és utódaihoz, örökre.

Minden fejezet...