1611 Alighogy túljutott Dávid a hegytetőn, ott jött vele szemben Ciba, Mifiboset szolgája, két fölnyergelt szamárral. Kétszáz kenyeret, száz mazsolás kalácsot, száz fügés kalácsot és egy tömlő bort hoztak. 22 A király megkérdezte Cibától: „Mit akarsz ezzel?” Ciba ezt válaszolta: „A szamarak a király családja számára, hogy felüljenek rájuk, a kenyér és a gyümölcs eledelül a legényeknek, a bor meg azoknak inni, akik ellankadnak a pusztában.” 33 A király tovább kérdezősködött: „De hát hol van urad fia?” Ciba így felelt a királynak: „Ott maradt Jeruzsálemben. Azt mondta ugyanis: Ma visszaadja nekem Izrael háza atyám királyságát.” 44 Erre a király azt mondta Cibának: „Minden, ami a Mifiboseté, legyen a tied!” Ciba így felelt: „Leborulok előtted. Légy továbbra is kegyes hozzám, uram és királyom!”
Simi elátkozza Dávidot.
55 Amikor Dávid király Bachurim közelébe ért, szembejött vele egy ember, ugyanabból a nemzetségből, amelyből Saul családja is származott. Siminek hívták és Gera fia volt. Egyfolytában átkozódott, ahogy jött, 66 sőt köveket dobált Dávid után és Dávid király tisztjei után, noha a harcosok és a testőrök jobbról és balról közrefogták a királyt. 77 Így hangzottak Simi átkai: „Ki innét, ki, te vérengző, elvetemült ember! 88 Most rád hárította az Úr Saul egész házának vérét, akitől elvetted a királyságot, és fiadnak, Absalomnak kezére juttatta. Látod, most aztán bajba jutottál, amiért olyan vérengző vagy.” 99 Ceruja fia, Abisáj megkérdezte a királytól: „Mit átkozza ez a döglött kutya uramat, királyomat? Engedd meg, hogy odamenjek és fejét vegyem!” 1010 De a király így válaszolt: „Mit akartok tőlem, Ceruja fia? Hagyjátok, hadd átkozódjék. Ha az Úr meghagyta neki: Átkozd meg Dávidot, akkor ki kérheti számon: miért teszel ilyet?” 1111 Aztán azt mondta Dávid Abisájnak és tisztjeinek: „Ha a saját fiam, aki ágyékomból származik, az életemre tör, mennyivel inkább Benjaminnak ez a fia itt. Hagyjátok, hadd átkozzon! Mert az Úr hagyta meg neki. 1212 Talán majd megszán az Úr nyomorúságomban és jót ad a helyett az átok helyett, amely ma ér.” 1313 Ezzel Dávid ment embereivel együtt tovább az útján. Simi azonban szintén lement a lejtőn, s folyvást átkozta, kővel dobálta, és port szórt feléje. 1414 A király és az egész nép, amely vele tartott, kimerülten érkezett Ájefimba, de ott végre lélegzethez jutott.
Husai Absalomnál.
1515 Közben Absalom Izrael férfiaival Jeruzsálembe érkezett. Achitofel is vele volt. 1616 Amikor Dávid barátja, az archita Husai Absalomhoz ért, felkiáltott: „Éljen a király! Éljen a király!” 1717 Absalom megkérdezte tőle: „Ez a barátod iránti szeretet? Miért nem mentél el a barátoddal?” 1818 Husai így válaszolt Absalomnak: „Nem! Akit az Úr, ez a nép itt és Izrael fiai választottak, azzal kívánok tartani és élni. 1919 S másodszor: Kinek szolgáljak, ha nem a fiának? Amint atyádat szolgáltam, neked is szolgálatodra leszek.”
Absalom és Dávid mellékfeleségei.
2020 Absalom Achitofelhez, fordult: „Adj tanácsot, mit tegyünk?” 2121 Achitofel azt mondta Absalomnak: „Menj be atyád ágyasaihoz, akiket itt hagyott, hogy őrizzék a palotát. Ha aztán egész Izrael meghallja, hogy gyűlöletessé tetted magad atyád előtt, azok, akik hozzád csatlakoztak, mind bátorságot merítenek.” 2222 Így hát fölvertek Absalomnak a tetőn egy sátort, és Absalom egész Izrael szeme láttára bement atyja ágyasaihoz. 2323 Achitofelnek a tanácsa ugyanis, amelyet azokban a napokban adott, annyit jelentett, mintha valaki az Istentől kapott volna intést. Ilyen sokat számított Achitofel tanácsa mind Dávidnak, mind Absalomnak.