11
A hit a remélt dolgok alapja, és a nem láthatók bizonyítéka.
Ennek alapján kaptak elismerést a régiek.
A hit révén ismerjük fel, hogy a világot Isten szava alkotta úgy, hogy a nem láthatókból lett a látható.
Hite által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Káin, és ezáltal bizonyult igaznak, hiszen Isten tanúskodik ajándékairól, így hite által még holta után is beszél.
Hite miatt ragadtatott el Énok, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves.
Hit nélkül senki sem lehet kedves előtte, hiszen aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.
Hit által kapott figyelmeztetést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félő tisztelettel készítette el a bárkát háza népe megmentésére. Ezáltal elítélte a világot, és a hit szerinti igaz mivolt örökösévé lett.
Hitből engedelmeskedett Ábrahám, amikor Isten hívta, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. Elindult, nem tudva, hová megy.
Hit által költözött át az ígéret földjére mint idegen földre, és sátrakban lakott csakúgy, mint Izsák és Jákob, ugyanannak az ígéretnek az örökösei. Azt a szilárd alapú várost várta ugyanis, amelynek tervezője és építője Isten. Hit által kapott erőt a meddő Sára is, hogy foganjon, noha már idős volt, mert hitelre méltónak tartotta azt, aki az ígéretet tette. Így tehát egytől – méghozzá egy szinte már halottól – származtak oly sokan, mint az ég csillagai és mint a tengerpart fövenye, amely megszámlálhatatlan.
Ezek mind hitben haltak meg anélkül, hogy részük lett volna az ígéretek beteljesedésében. Csak távolról látták ezt, és üdvözölték, és megvallották, hogy idegenek és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. És ha arra a hazára gondoltak volna, ahonnét eljöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Azonban egy jobb után vágyakoztak, mégpedig a mennyei után. Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, hiszen várost készített számukra.
Hitből ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondta Isten: Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni. Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt előkép gyanánt. Hit által áldotta meg Izsák eljövendő dolgokkal kapcsolatban Jákobot és Ézsaut. Hite által áldotta meg a haldokló Jákob József valamennyi fiát, és botja végére támaszkodva imádkozott. Hite által gondolt József élete végén Izrael fiainak kivonulására, és rendelkezett holtteste felől.
Hitük által rejtegették születése után három hónapig Mózest a szülei, ugyanis látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. Hite által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának nevezzék. Inkább választotta Isten népének sanyarú sorsát, semhogy a bűn mulandó előnyét élvezze. Nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a jutalomra figyelt. Hite által hagyta el Egyiptomot, s nem félt a király haragjától. Szilárd maradt, mint aki látja a láthatatlant. Hit által ünnepelte meg a pászkát és a vérrel való meghintést, hogy a Pusztító ne érintse elsőszülötteiket. Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön. Amikor ezt az egyiptomiak megpróbálták, elnyelte őket a víz. Hit által omlottak le Jerikó falai, miután hét napon át körüljárták. Hite által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a szajha, amikor a kémeket békességgel befogadta.
És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. Ezek a hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját zárták be, tűz hevét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, és idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok kapták vissza halottaikat feltámadás révén. Megkínoztak viszont másokat, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadásban legyen részük. Mások a megszégyenítés és a megkorbácsoltatás próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, szétfűrészelték, karddal megölték őket. Juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt méltó a világ. Bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. És mindezeken – noha hitük okán jó tanúbizonyság szólt mellettük – nem teljesült be az ígéret. Isten ugyanis számunkra valami jobbról gondoskodott: azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.
Hitből engedelmeskedett Ábrahám, amikor Isten hívta, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. Elindult, nem tudva, hová megy.
Hit által költözött át az ígéret földjére mint idegen földre, és sátrakban lakott csakúgy, mint Izsák és Jákob, ugyanannak az ígéretnek az örökösei. Azt a szilárd alapú várost várta ugyanis, amelynek tervezője és építője Isten. Hit által kapott erőt a meddő Sára is, hogy foganjon, noha már idős volt, mert hitelre méltónak tartotta azt, aki az ígéretet tette. Így tehát egytől – méghozzá egy szinte már halottól – származtak oly sokan, mint az ég csillagai és mint a tengerpart fövenye, amely megszámlálhatatlan.
Ezek mind hitben haltak meg anélkül, hogy részük lett volna az ígéretek beteljesedésében. Csak távolról látták ezt, és üdvözölték, és megvallották, hogy idegenek és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. És ha arra a hazára gondoltak volna, ahonnét eljöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Azonban egy jobb után vágyakoztak, mégpedig a mennyei után. Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, hiszen várost készített számukra.
Hitből ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondta Isten: Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni. Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt előkép gyanánt. Hit által áldotta meg Izsák eljövendő dolgokkal kapcsolatban Jákobot és Ézsaut. Hite által áldotta meg a haldokló Jákob József valamennyi fiát, és botja végére támaszkodva imádkozott. Hite által gondolt József élete végén Izrael fiainak kivonulására, és rendelkezett holtteste felől.
Hitük által rejtegették születése után három hónapig Mózest a szülei, ugyanis látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. Hite által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának nevezzék. Inkább választotta Isten népének sanyarú sorsát, semhogy a bűn mulandó előnyét élvezze. Nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a jutalomra figyelt. Hite által hagyta el Egyiptomot, s nem félt a király haragjától. Szilárd maradt, mint aki látja a láthatatlant. Hit által ünnepelte meg a pászkát és a vérrel való meghintést, hogy a Pusztító ne érintse elsőszülötteiket. Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön. Amikor ezt az egyiptomiak megpróbálták, elnyelte őket a víz. Hit által omlottak le Jerikó falai, miután hét napon át körüljárták. Hite által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a szajha, amikor a kémeket békességgel befogadta.
És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. Ezek a hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját zárták be, tűz hevét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, és idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok kapták vissza halottaikat feltámadás révén. Megkínoztak viszont másokat, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadásban legyen részük. Mások a megszégyenítés és a megkorbácsoltatás próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, szétfűrészelték, karddal megölték őket. Juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt méltó a világ. Bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. És mindezeken – noha hitük okán jó tanúbizonyság szólt mellettük – nem teljesült be az ígéret. Isten ugyanis számunkra valami jobbról gondoskodott: azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.