15
Nekünk, erőseknek kötelességünk, hogy az erőtlenek gyöngeségeit hordozzuk, és ne a magunk tetszését keressük.
Mindegyikünk keresse felebarátja tetszését annak javára és épülésére! Hiszen Krisztus sem a maga javát kereste, hanem ahogy írva van: Gyalázóid gyalázkodása engem sért. Mert mindazt, amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták, hogy az Írásokból állhatatosságot és bátorítást merítve reménykedjünk. Az állhatatosság és a bátorítás Istene pedig adja meg nektek, hogy Jézus Krisztus akarata szerint kölcsönös egyetértés legyen közöttetek, hogy egy szívvel s egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk, Jézus Krisztus Istenét és Atyját!
Fogadjátok el egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott benneteket Isten dicsőségére! Én ugyanis ezt mondom: Krisztus a körülmetéltek szolgájává lett Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket. A népek pedig irgalmáért dicsőítsék Istent, ahogy meg van írva: Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet zengek. Továbbá ezt mondja: Örvendezzetek, népek, az ő népével együtt! Valamint: Dicsérjétek az Urat, minden népek, és dicsőítse őt minden nemzet! Izajás pedig így szól: Hajtás sarjad Izájnak, és fölemelkedik, hogy uralkodjék a népeken, és a népek benne reménykednek. A reménység Istene pedig töltsön el titeket a hitben teljesen örömmel és békével, hogy a Szentlélek ereje által bővelkedjetek a reményben!
Ami engem illet, testvérek, meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, elhalmozva ismerettel, képesek arra, hogy egymást figyelmeztessétek. Helyenként merészebben írtam nektek, hogy emlékeztesselek titeket a kegyelem alapján, amelyet Isten adott nekem, hogy a pogányok között legyek Krisztus Jézus szolgája, és végezzem Isten evangéliumának papi szolgálatát, hogy a pogányok Isten előtt kedves, a Szentlélek által megszentelt áldozattá legyenek. Erre büszke vagyok Krisztus Jézusban Isten előtt. Ugyanis semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam a pogányok engedelmességéért szóval és tettel, jelek és csodák erejével, a Lélek erejével. Így Jeruzsálemtől kezdve egészen Illíriáig mindenfelé hirdettem Krisztus evangéliumát. Eközben pedig arra törekedtem, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztust már ismerik, nehogy idegen alapra építsek, hanem ahogy meg van írva: Meglátják őt majd azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, majd megértik.
Ez is sokszor akadályozott abban, hogy eljussak hozzátok. Most pedig, mivel már nincs munkaterület ezeken a vidékeken számomra, és mivel sok éve vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok, 24amikor Hispániába utazom… Remélem ugyanis, hogy átutazóban megláthatlak titeket, és ti fogtok engem oda útnak indítani, ha már előbb egy kissé felüdültem nálatok. Most azonban Jeruzsálembe megyek a szentek szolgálatára. Makedónia és Akhaia ugyanis jónak látta valamiféle közösséget vállalni a jeruzsálemi szentek szegényeivel. Jónak látták, de tartoznak is vele. Hiszen ha a pogányok részesültek az ő lelki javaikban, akkor tartoznak azzal, hogy anyagiakkal szolgálatukra legyenek. Amikor ezt elvégeztem, és az eredményt lepecsételve átadtam, rajtatok keresztül Hispániába megyek. Azt pedig tudom, hogy amikor hozzátok jövök, Krisztus áldásának teljességével érkezem.
A mi Urunk, Jézus Krisztus által és a Lélektől való szeretet által kérlek titeket, testvérek, imádságaitokban tusakodjatok velem együtt Isten előtt értem, hogy megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek; hogy aztán majd Isten akaratából örömmel érkezzem hozzátok, és megpihenjek veletek együtt! A béke Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen.
16 Ajánlom nektek nővérünket, Phébét, aki a kenkreai egyház szolgája: fogadjátok őt az Úrban a szentekhez méltóan, és legyetek a segítségére, bármilyen ügyben lenne szüksége rátok, mert ő is sokaknak pártfogója lett – nekem is.
Köszöntsétek Priscillát és Aquilát, akik munkatársaim Krisztus Jézusban! Ők életemért saját fejüket kockáztatták, és nekik nemcsak én vagyok hálás, hanem a pogányok valamennyi egyháza is. Köszöntsétek a házukban levő gyülekezetet is! Köszöntsétek szeretett Epainetoszomat, aki Ázsia provincia zsengéje Krisztusnak! Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek! Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, rokonaimat és fogolytársaimat, akik kiváló apostolok, s akik már előttem Krisztushoz tartoztak! Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliatusomat! Köszöntsétek Urbanust, aki munkatársunk Krisztusban, és szeretett Sztakhüszomat! Köszöntsétek Apellészt, aki helytállt Krisztusért! Köszöntsétek az Arisztobulosz háza népéből valókat! Köszöntsétek Héródiónt, rokonomat! Köszöntsétek Narkisszosz háza népéből azokat, akik az Úrban vannak! Köszöntsétek Trüphainát és Trüphószát, akik fáradoztak az Úrért! Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrért! Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rufust és anyját, aki nekem is anyám! Köszöntsétek Aszünkritoszt, Phlegónt, Hermészt, Patrobaszt, Hermaszt és a velük lévő testvéreket! Köszöntsétek Philologoszt és Júliát, Nereust és nővérét, valamint Olümpiaszt és a velük lévő szenteket mind! Köszöntsétek egymást szent csókkal! Köszönt titeket Krisztus minden egyháza.
Kérlek titeket, testvérek, tartsátok szemmel azokat, akik szakadást és botránkozást okoznak azzal, hogy az ellenkezőjét tanítják annak, amit tanultatok! Kerüljétek őket! Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és sima beszéddel és ékes szóval megcsalják a jóhiszeműek szívét. De a ti engedelmességetek híre mindenkihez eljutott. Ennek örülök, de azt akarom, hogy bölcsek legyetek a jóra, és mentek maradjatok a rossztól. A béke Istene hamarosan összezúzza a Sátánt lábatok alatt. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!
Köszönt titeket munkatársam, Timóteus, valamint rokonaim, Lukiosz, Jázón és Szószipatrosz. Köszöntelek titeket az Úrban én, Tertius, aki leírtam ezt a levelet. Köszönt titeket Gaius, aki vendéglátóm, nekem és az egész gyülekezetnek. Köszönt titeket Erasztosz, a közhivatalnok, és Quartus testvérünk. [ 24[]
Annak, akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló igehirdetés értelmében – ama titok kinyilatkoztatása szerint, amely örök időkön át kimondatlan maradt, de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai révén tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hitbéli engedelmességre –, az egyedül bölcs Istennek Jézus Krisztus által dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
Mindegyikünk keresse felebarátja tetszését annak javára és épülésére! Hiszen Krisztus sem a maga javát kereste, hanem ahogy írva van: Gyalázóid gyalázkodása engem sért. Mert mindazt, amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták, hogy az Írásokból állhatatosságot és bátorítást merítve reménykedjünk. Az állhatatosság és a bátorítás Istene pedig adja meg nektek, hogy Jézus Krisztus akarata szerint kölcsönös egyetértés legyen közöttetek, hogy egy szívvel s egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk, Jézus Krisztus Istenét és Atyját!
Fogadjátok el egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott benneteket Isten dicsőségére! Én ugyanis ezt mondom: Krisztus a körülmetéltek szolgájává lett Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket. A népek pedig irgalmáért dicsőítsék Istent, ahogy meg van írva: Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet zengek. Továbbá ezt mondja: Örvendezzetek, népek, az ő népével együtt! Valamint: Dicsérjétek az Urat, minden népek, és dicsőítse őt minden nemzet! Izajás pedig így szól: Hajtás sarjad Izájnak, és fölemelkedik, hogy uralkodjék a népeken, és a népek benne reménykednek. A reménység Istene pedig töltsön el titeket a hitben teljesen örömmel és békével, hogy a Szentlélek ereje által bővelkedjetek a reményben!
Ami engem illet, testvérek, meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, elhalmozva ismerettel, képesek arra, hogy egymást figyelmeztessétek. Helyenként merészebben írtam nektek, hogy emlékeztesselek titeket a kegyelem alapján, amelyet Isten adott nekem, hogy a pogányok között legyek Krisztus Jézus szolgája, és végezzem Isten evangéliumának papi szolgálatát, hogy a pogányok Isten előtt kedves, a Szentlélek által megszentelt áldozattá legyenek. Erre büszke vagyok Krisztus Jézusban Isten előtt. Ugyanis semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam a pogányok engedelmességéért szóval és tettel, jelek és csodák erejével, a Lélek erejével. Így Jeruzsálemtől kezdve egészen Illíriáig mindenfelé hirdettem Krisztus evangéliumát. Eközben pedig arra törekedtem, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztust már ismerik, nehogy idegen alapra építsek, hanem ahogy meg van írva: Meglátják őt majd azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, majd megértik.
Ez is sokszor akadályozott abban, hogy eljussak hozzátok. Most pedig, mivel már nincs munkaterület ezeken a vidékeken számomra, és mivel sok éve vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok, 24amikor Hispániába utazom… Remélem ugyanis, hogy átutazóban megláthatlak titeket, és ti fogtok engem oda útnak indítani, ha már előbb egy kissé felüdültem nálatok. Most azonban Jeruzsálembe megyek a szentek szolgálatára. Makedónia és Akhaia ugyanis jónak látta valamiféle közösséget vállalni a jeruzsálemi szentek szegényeivel. Jónak látták, de tartoznak is vele. Hiszen ha a pogányok részesültek az ő lelki javaikban, akkor tartoznak azzal, hogy anyagiakkal szolgálatukra legyenek. Amikor ezt elvégeztem, és az eredményt lepecsételve átadtam, rajtatok keresztül Hispániába megyek. Azt pedig tudom, hogy amikor hozzátok jövök, Krisztus áldásának teljességével érkezem.
A mi Urunk, Jézus Krisztus által és a Lélektől való szeretet által kérlek titeket, testvérek, imádságaitokban tusakodjatok velem együtt Isten előtt értem, hogy megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek; hogy aztán majd Isten akaratából örömmel érkezzem hozzátok, és megpihenjek veletek együtt! A béke Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen.
16 Ajánlom nektek nővérünket, Phébét, aki a kenkreai egyház szolgája: fogadjátok őt az Úrban a szentekhez méltóan, és legyetek a segítségére, bármilyen ügyben lenne szüksége rátok, mert ő is sokaknak pártfogója lett – nekem is.
Köszöntsétek Priscillát és Aquilát, akik munkatársaim Krisztus Jézusban! Ők életemért saját fejüket kockáztatták, és nekik nemcsak én vagyok hálás, hanem a pogányok valamennyi egyháza is. Köszöntsétek a házukban levő gyülekezetet is! Köszöntsétek szeretett Epainetoszomat, aki Ázsia provincia zsengéje Krisztusnak! Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek! Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, rokonaimat és fogolytársaimat, akik kiváló apostolok, s akik már előttem Krisztushoz tartoztak! Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliatusomat! Köszöntsétek Urbanust, aki munkatársunk Krisztusban, és szeretett Sztakhüszomat! Köszöntsétek Apellészt, aki helytállt Krisztusért! Köszöntsétek az Arisztobulosz háza népéből valókat! Köszöntsétek Héródiónt, rokonomat! Köszöntsétek Narkisszosz háza népéből azokat, akik az Úrban vannak! Köszöntsétek Trüphainát és Trüphószát, akik fáradoztak az Úrért! Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrért! Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rufust és anyját, aki nekem is anyám! Köszöntsétek Aszünkritoszt, Phlegónt, Hermészt, Patrobaszt, Hermaszt és a velük lévő testvéreket! Köszöntsétek Philologoszt és Júliát, Nereust és nővérét, valamint Olümpiaszt és a velük lévő szenteket mind! Köszöntsétek egymást szent csókkal! Köszönt titeket Krisztus minden egyháza.
Kérlek titeket, testvérek, tartsátok szemmel azokat, akik szakadást és botránkozást okoznak azzal, hogy az ellenkezőjét tanítják annak, amit tanultatok! Kerüljétek őket! Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és sima beszéddel és ékes szóval megcsalják a jóhiszeműek szívét. De a ti engedelmességetek híre mindenkihez eljutott. Ennek örülök, de azt akarom, hogy bölcsek legyetek a jóra, és mentek maradjatok a rossztól. A béke Istene hamarosan összezúzza a Sátánt lábatok alatt. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!
Köszönt titeket munkatársam, Timóteus, valamint rokonaim, Lukiosz, Jázón és Szószipatrosz. Köszöntelek titeket az Úrban én, Tertius, aki leírtam ezt a levelet. Köszönt titeket Gaius, aki vendéglátóm, nekem és az egész gyülekezetnek. Köszönt titeket Erasztosz, a közhivatalnok, és Quartus testvérünk. [ 24[]
Annak, akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló igehirdetés értelmében – ama titok kinyilatkoztatása szerint, amely örök időkön át kimondatlan maradt, de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai révén tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hitbéli engedelmességre –, az egyedül bölcs Istennek Jézus Krisztus által dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
Jegyzetek
15,24 Lásd a Róm 2,20 lábjegyzetét.
16,24 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.
1
Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, mindazoknak a Krisztus Jézusban lévő szenteknek, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt:
kegyelem nektek és béke Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Hálát adok Istenemnek feledés nélkül emlékezve rátok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok velünk az evangéliumban az első naptól fogva mindmáig. Meg vagyok győződve arról, hogy aki ezt a jó dolgot elkezdte bennetek, be is végzi Krisztus Jézus napjára. Így kell gondolkodnom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel bilincseimben is és az evangélium védelme s megerősítése közben is mindnyájan velem együtt részesültök a kegyelemben. Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetével. Azért imádkozom, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek tudással és átfogó ismerettel; hogy meg tudjátok ítélni, mi számít igazán; hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.
Akarom, hogy tudjátok, testvérek: mindaz, ami velem történt, inkább az evangélium terjedését szolgálja. Ismertté lett az egész testőrségben és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, és a testvérek többségének bizalma az Úrban bilincseim által megerősödött, és félelem nélkül hirdetik az igét. Némelyek ugyan irigységből és versengésből, mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust. Ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére vagyok itt, azok pedig versengésből, nem tiszta lélekkel hirdetik Krisztust, mert azt gondolják, hogy még gyötrelmesebbé teszik bilincseimet. De mit számít?! Mindenképpen – akár hátsó szándékkal, akár őszintén – Krisztust hirdetik, és én örülök ennek.
Sőt a jövőben is örülni fogok, mert tudom, hogy mindez üdvösségemre válik könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által várakozásom és reményem szerint, azaz hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem bátorságom töretlen marad, és mint mindenkor, úgy most is megdicsőül testemben Krisztus, akár életben maradok, akár meghalok.
Számomra ugyanis az élet Krisztus, és meghalni nyereség. Ha azonban az életben maradás eredményes munkát jelent számomra, akkor nem tudom, melyiket válasszam. Szorongat ez a kettő: vágyom rá, hogy elköltözzek és Krisztussal legyek, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal hitben való növekedésetekre és örömötökre; hogy amikor ismét eljövök hozzátok, még inkább eltöltsön benneteket a Krisztus Jézusban való büszkeség miattam.
Egy a fontos, éljetek Krisztus evangéliumához méltón, hogy akár eljövök, és magam is látom, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy szilárdan álltok az egy Lélekben, és egy szívvel küzdötök az evangéliumban való hitért, és hogy egyáltalán nem rémüldöztök az ellenfelek miatt. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség előjele. E kiállásotok pedig Istentől való. Mert nektek nemcsak az adatott meg, hogy higgyetek Krisztusban, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, és hogy megvívjátok ugyanazt a harcot, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok.
2 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyazon érzület lakik bennetek: ugyanaz a szeretet, egységet kereső, őszinte szándék! Semmit ne tegyetek versengésből vagy hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal tartsátok különbnek egymást magatoknál; és senki se keresse a maga hasznát, hanem a másokét is!
Az az érzület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt!
6Ő, jóllehet Istenhez hasonló,
Istennel való egyenlőségét nem a saját javára használta fel,
7hanem rabszolgasorsot öltve magára
kiüresítette önmagát.
Emberekhez lett hasonló,
és magatartásában is embernek bizonyult.
Megalázta magát:
engedelmeskedett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig.
Ezért magasztalta fel Isten mindenek fölé,
és olyan nevet adott neki,
amely minden név fölött áll,
hogy Jézus nevére
minden térd meghajoljon
a mennyben, a földön és az alvilágban;
és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus úr
az Atyaisten dicsőségére.
Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmesek voltatok, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek a szándékot éppúgy, mint a cselekvést jóságos terve szerint. Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és tiszták legyetek, Isten hibátlan gyermekei a romlott és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok az égen, az élet igéjét kínálva nekik. Büszkeség lesz ez számomra Krisztus napján, hogy nem hiába futottam, és nem fáradtam hiába. De még ha hitetek áldozati adományának és felajánlott áldozatának részévé kell is válnom, akkor is örülök, örülök mindnyájatokkal együtt. Ugyanígy örüljetek ti is, örüljetek velem együtt!
Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjak, ha megtudom, mi van veletek. Mert nincs mellettem senki más, aki hozzám hasonlóan őszintén aggódik értetek, ugyanis mindenki a maga érdekét nézi, nem Krisztus Jézusét. De ti is tudjátok, hogy ő kipróbált ember. Mint apjával a gyermek, úgy szolgálta velem az evangélium ügyét. Remélem tehát, hogy őt küldhetem hozzátok, mihelyt tisztán látom, hogyan alakulnak a dolgaim. De arról is meg vagyok győződve az Úrban, hogy magam is hamarosan eljövök.
Szükségesnek tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epaphroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen, mivel vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott amiatt, hogy tudomásotokra jutott, hogy megbetegedett. Valóban beteg volt, közel a halálhoz, de Isten megkönyörült rajta. Sőt nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy szomorúságomat ne tetézze szomorúság. Hamarabb elküldtem tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam. Fogadjátok az Úrban nagy örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket, mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgálatomra legyen.
Hálát adok Istenemnek feledés nélkül emlékezve rátok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok velünk az evangéliumban az első naptól fogva mindmáig. Meg vagyok győződve arról, hogy aki ezt a jó dolgot elkezdte bennetek, be is végzi Krisztus Jézus napjára. Így kell gondolkodnom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel bilincseimben is és az evangélium védelme s megerősítése közben is mindnyájan velem együtt részesültök a kegyelemben. Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetével. Azért imádkozom, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek tudással és átfogó ismerettel; hogy meg tudjátok ítélni, mi számít igazán; hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.
Akarom, hogy tudjátok, testvérek: mindaz, ami velem történt, inkább az evangélium terjedését szolgálja. Ismertté lett az egész testőrségben és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, és a testvérek többségének bizalma az Úrban bilincseim által megerősödött, és félelem nélkül hirdetik az igét. Némelyek ugyan irigységből és versengésből, mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust. Ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére vagyok itt, azok pedig versengésből, nem tiszta lélekkel hirdetik Krisztust, mert azt gondolják, hogy még gyötrelmesebbé teszik bilincseimet. De mit számít?! Mindenképpen – akár hátsó szándékkal, akár őszintén – Krisztust hirdetik, és én örülök ennek.
Sőt a jövőben is örülni fogok, mert tudom, hogy mindez üdvösségemre válik könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által várakozásom és reményem szerint, azaz hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem bátorságom töretlen marad, és mint mindenkor, úgy most is megdicsőül testemben Krisztus, akár életben maradok, akár meghalok.
Számomra ugyanis az élet Krisztus, és meghalni nyereség. Ha azonban az életben maradás eredményes munkát jelent számomra, akkor nem tudom, melyiket válasszam. Szorongat ez a kettő: vágyom rá, hogy elköltözzek és Krisztussal legyek, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal hitben való növekedésetekre és örömötökre; hogy amikor ismét eljövök hozzátok, még inkább eltöltsön benneteket a Krisztus Jézusban való büszkeség miattam.
Egy a fontos, éljetek Krisztus evangéliumához méltón, hogy akár eljövök, és magam is látom, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy szilárdan álltok az egy Lélekben, és egy szívvel küzdötök az evangéliumban való hitért, és hogy egyáltalán nem rémüldöztök az ellenfelek miatt. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség előjele. E kiállásotok pedig Istentől való. Mert nektek nemcsak az adatott meg, hogy higgyetek Krisztusban, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, és hogy megvívjátok ugyanazt a harcot, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok.
2 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyazon érzület lakik bennetek: ugyanaz a szeretet, egységet kereső, őszinte szándék! Semmit ne tegyetek versengésből vagy hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal tartsátok különbnek egymást magatoknál; és senki se keresse a maga hasznát, hanem a másokét is!
Az az érzület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt!
6Ő, jóllehet Istenhez hasonló,
Istennel való egyenlőségét nem a saját javára használta fel,
7hanem rabszolgasorsot öltve magára
kiüresítette önmagát.
Emberekhez lett hasonló,
és magatartásában is embernek bizonyult.
Megalázta magát:
engedelmeskedett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig.
Ezért magasztalta fel Isten mindenek fölé,
és olyan nevet adott neki,
amely minden név fölött áll,
hogy Jézus nevére
minden térd meghajoljon
a mennyben, a földön és az alvilágban;
és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus úr
az Atyaisten dicsőségére.
Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmesek voltatok, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek a szándékot éppúgy, mint a cselekvést jóságos terve szerint. Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és tiszták legyetek, Isten hibátlan gyermekei a romlott és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok az égen, az élet igéjét kínálva nekik. Büszkeség lesz ez számomra Krisztus napján, hogy nem hiába futottam, és nem fáradtam hiába. De még ha hitetek áldozati adományának és felajánlott áldozatának részévé kell is válnom, akkor is örülök, örülök mindnyájatokkal együtt. Ugyanígy örüljetek ti is, örüljetek velem együtt!
Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjak, ha megtudom, mi van veletek. Mert nincs mellettem senki más, aki hozzám hasonlóan őszintén aggódik értetek, ugyanis mindenki a maga érdekét nézi, nem Krisztus Jézusét. De ti is tudjátok, hogy ő kipróbált ember. Mint apjával a gyermek, úgy szolgálta velem az evangélium ügyét. Remélem tehát, hogy őt küldhetem hozzátok, mihelyt tisztán látom, hogyan alakulnak a dolgaim. De arról is meg vagyok győződve az Úrban, hogy magam is hamarosan eljövök.
Szükségesnek tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epaphroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen, mivel vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott amiatt, hogy tudomásotokra jutott, hogy megbetegedett. Valóban beteg volt, közel a halálhoz, de Isten megkönyörült rajta. Sőt nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy szomorúságomat ne tetézze szomorúság. Hamarabb elküldtem tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam. Fogadjátok az Úrban nagy örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket, mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgálatomra legyen.
Jegyzetek
2,6
Más fordítás: „Ő Isten formájában [morphé theú] volt.”
2,7
A 2,6-ban, valamint a 2,7-ben olvasható morphé theú, illetve morphé dúlú más fordításban: „Ő Isten formájában volt […] szolgai formát vett fel.” Ez a fordítás azonban, úgy tűnik, hogy nem megoldja, hanem csak megkerüli a nehéz szöveg által okozott problémát. A Fil 2,6–11 szakaszban Pál vélhetőleg egy, a címzettek számára már ismert himnusz szövegét idézi. A morphé szó jelentése alkalmasint ’állapot’. Többen felhívták arra a figyelmet, hogy helytelen volna a ’természet’ értelmet tulajdonítani a görög szónak, ugyanis ha erre kívánt volna utalni a szöveg, akkor az „isteni természet”-tel szemben az „emberi természet” (morphé anthrópú) állna. A morphé theú tehát, úgy tűnik, nem az isteni természetre utal, hanem inkább arra, hogy Krisztus a „szolga alakjá”-nak a felvétele előtt részese volt Isten dicsőségének. Más szóval hiba lenne számon kérni egy Pálnál is korábbi szövegen azt a fogalmi cizelláltságot és teológiai pontosságot, amely majd a Nikaiai és a Kalkedóni Zsinat során nyer végső megfogalmazást.