22
Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk:
– Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, mondván: „Mondjátok meg a meghívottaknak: »Íme, elkészítettem a lakomát. Ökreim és hízott állataim levágva. Minden kész. Jöjjetek a menyegzőre!«” De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik az üzlete után. A többiek pedig megragadták a szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Ekkor a király haragra lobbant, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak:
„A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a főutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Így szólt hozzá: „Barátom, hogyan jöhettél be ide menyegzős ruha nélkül?” Az hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: „Kötözzétek meg kezét és lábát, és vessétek ki a külső sötétségre! Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.” Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.
Akkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak arról, hogy miként állítsanak neki csapdát a saját szavaival. Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták:
– Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek véleményét. Mondd meg hát nekünk, hogy gondolod: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?
Jézus felismerve gonoszságukat így szólt:
– Miért akartok tőrbe csalni, képmutatók? Mutassatok egy adópénzt!
Odavittek neki egy dénárt. Ezt mondja:
– Kinek a képe és kinek a felirata ez?
– A császáré – felelték. Akkor ezt mondta nekik:
– Adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak. Otthagyták, és eltávoztak.
Aznap odamentek hozzá a szadduceusok is – akik azt állítják, hogy nincs feltámadás –, és megkérdezték:
– Mester! Mózes azt mondta, ha valaki gyermektelenül hal meg, akkor testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt nálunk hét testvér. Az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?
Jézus így válaszolt nekik:
– Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. A feltámadáskor ugyanis nem nősülnek, és nem mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadásáról nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.
Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek. Egyikük – egy törvénytudó – próbára akarta tenni, és megkérdezte tőle:
– Mester, melyik a nagy parancsolat a Törvényben?
Ezt mondta neki:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! Ez az első, a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! E két parancsolattól függ az egész Törvény és a próféták.
Mivel együtt voltak a farizeusok, Jézus megkérdezte tőlük:
– Mi a véleményetek a Messiásról? Kinek a fia? Ezt mondják:
– Dávidé.
Ezt mondja nekik:
– Akkor Dávid hogyan nevezheti a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj a jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” Ha tehát Dávid urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a fia?
Senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva megkérdezni sem merte többé senki.
23 Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és tanítványaihoz:
– Az írástudók és farizeusok elfoglalták Mózes székét. Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de tetteiket ne kövessétek, mert beszélnek, de nem cselekszenek. Súlyos és nyomasztó terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk egy ujjal sem akarják azokat megmozdítani. Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek. Megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk szegélyét. A lakomákon az asztalfőn, a zsinagógákban a fő helyeken szeretnek ülni. Szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket.
Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok! Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van! Ne hívassátok magatokat tanítónak se, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. Aki a legnagyobb közöttetek, az legyen a szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt! Ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni. [ 14[]
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt prozelitává tegyetek, és ha az lesz, a gyehenna fiává teszitek kétszerte inkább magatoknál.
Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok:
„Ha valaki a szentélyre esküszik, az semmi, de ha valaki a szentély aranyára esküszik, azt köti az eskü.” Bolondok és vakok! Mi nagyobb: az arany vagy a szentély, amely megszenteli az aranyat? Ezt is mondjátok: „Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha valaki a rajta lévő ajándékra esküszik, azt köti az eskü.” Ti vakok, mi nagyobb: az ajándék vagy az oltár, ami megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van. Aki pedig a szentélyre esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakik. Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik, és arra is, aki azon ül.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok, ami a Törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget. Ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni. Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak harácsolással és mértéktelenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlóak vagytok a meszelt sírokhoz, melyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Ugyanígy ti is kívülről igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírjait, és ezt mondjátok: „Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában.” Így tanúsítjátok – magatok ellen –, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. Éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! Kígyók, viperák fajzatai! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?
Ezért íme, én küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Egyeseket közülük majd megöltök és keresztre feszítetek, másokat zsinagógáitokban megkorbácsoltok, és városról városra üldöztök, hogy rátok szálljon minden igaz vér, amit kiontottak a földön az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit a szentély és az áldozati oltár között gyilkoltatok meg. Bizony, mondom nektek, mindez eljön erre a nemzedékre.
Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! Íme, elhagyottá lesz házatok. Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!
24 Amikor Jézus kijött a Templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a Templom épületeit. Ő azonban ezt mondta nekik: „Látjátok mindezt? Bizony, mondom nektek, nem marad itt kő kövön. Mindent le fognak rombolni.”
Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá külön a tanítványai, és így szóltak hozzá:
– Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?
Jézus így válaszolt nekik:
– Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! Sokan jönnek ugyanis majd az én nevemben, és ezt mondják: „Én vagyok a Messiás!” –, és sokakat megtévesztenek. Fogtok hallani háborúkról, és háborúk hírét halljátok. Vigyázzatok, ne rémüldözzetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínségek és földrengések lesznek többfelé. Mindez a vajúdás kínjainak kezdete.
Akkor kínvallatásra adnak majd át titeket, megölnek benneteket, és minden nép gyűlölni fog titeket az én nevemért. Akkor sokan megrendülnek majd hitükben. Elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel felgyülemlik a gonoszság, sokakban kialszik a szeretet. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát hirdetik majd az egész világon bizonyíték gyanánt minden népnek, és akkor jön el a vég.
Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, amiről Dániel próféta beszélt, ott állni a szent helyen – aki olvassa, értse meg! –, akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe; aki a ház tetején van, ne jöjjön le, hogy kihozzon valamit; és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza köpenyét! Jaj a várandós és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök! Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottak miatt megrövidülnek azok a napok.
Akkor, ha valaki azt mondja nektek: „Íme, itt a Messiás!”, vagy „Ott van!”, ne higgyétek! Mert hamis messiások és hamis próféták jelennek majd meg. Nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek! Ha tehát azt mondják nektek:
„Íme, a pusztában van” –, ne menjetek ki! „Íme, a belső szobákban van” –, ne higgyétek! Mert ahogy a villámlás keletről támad és látszik nyugatig, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.
Közvetlenül ama napok nyomorúsága után a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek.
Akkor majd feltűnik az Emberfia jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják, hogy az Emberfia jön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik választottait a négy égtáj felől, az ég egyik végétől a másik végéig.
Értsétek meg a fügefa példáját! Amikor már zsendül az ága és levelet hajt, tudjátok, hogy közel a nyár. Így ti is, amikor mindezt látjátok, tudjátok meg, hogy közel van Ő, az ajtó előtt. Bizony, mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el.
Azt a napot viszont és azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.
Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amint azokban a napokban az özönvíz előtt ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyiken Noé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn. Az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony őröl kézimalommal. Az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik napon jön el Uratok! Azt meg úgyis tudjátok, hogy ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjön a házába. Ezért ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!
Ki tehát a hű és előrelátó szolga, akit az úr azért rendelt szolgái fölé, hogy idejében kiadja nekik az ételt? Boldog az a szolga, akit ura, amikor megérkezik, ebben a munkában talál! Bizony, mondom nektek, egész vagyona fölé rendeli. De ha a gonosz szolga ezt mondja szívében: „Késik az én uram”, és verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyiken nem várja, és abban az órában, amikor nem is gondolja. Kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.
25 Akkor hasonló lesz a mennyek országa tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt meg okos. A balgák, amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek fiolában. A vőlegény késett. Mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!” Felébredtek mind a szüzek, és rendbe hozták a lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: „Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak így válaszoltak: „Nem, mert hátha nem lesz elég nekünk meg nektek is. Menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Amíg távol voltak, hogy vegyenek, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre, és bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: „Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!” Ő azonban így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.” Virrasszatok hát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát!
Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elutazott. Az, aki öt talentumot kapott, azonnal elindult, vállalkozásba fogott, és másik ötöt keresett. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt keresett. Aki pedig egyet kapott, elment, gödröt ásott, és elrejtette ura pénzét.
Hosszú idő múlva megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott, és odahozta a másik öt talentumot, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál át nekem, nézd, másik öt talentumot kerestem!” Ura így szólt hozzá: „Jól van, derék és hű szolgám! A kevésben hű voltál, ezután sokat bízok rád. Gyere, örvendezz uraddal együtt!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és ezt mondta: „Uram, két talentumot adtál át nekem, nézd, másik két talentumot kerestem!” Ura így szólt hozzá: „Jól van, derék és hű szolgám! A kevésben hű voltál, ezután sokat bízok rád. Gyere, örvendezz uraddal együtt!”
Jött az is, aki egy talentumot kapott, és ezt mondta: „Uram, tudtam, hogy hajthatatlan ember vagy: ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnét is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem, és földbe rejtettem talentumodat. Nézd, itt van, ami a tiéd!” Ura így válaszolt neki: „Te gonosz és lusta szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnét is gyűjtök, ahova nem szórtam? El kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, így amikor megjöttem, kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.”
Amikor dicsőségében eljön az Emberfia, és vele mind az angyalok, akkor majd leül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek majd eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat a jobbjára, a kecskéket pedig a baljára állítja.
Akkor így szól a király a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, és vegyétek örökül a világ kezdete óta számotokra készített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és felkerestetek.” Akkor így válaszolnak neki az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, és adtunk neked enni, vagy szomjazni, és adtunk neked inni? Mikor láttunk jövevénynek, és fogadtunk be, vagy mezítelennek, és ruháztunk fel? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, és mentünk el hozzád?” A király így felel majd nekik: „Bizony, mondom nektek, amikor ezeket tettétek akár csak eggyel is a legkisebb testvéreim közül, velem tettétek.”
Akkor szól a balján állókhoz is: „Távozzatok tőlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak készített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és be nem fogadtatok, mezítelen voltam, és fel nem ruháztatok, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg.” Akkor ezek is így válaszolnak neki: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked?” Akkor így felel nekik: „Bizony, mondom nektek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.” És ezek az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
– Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, mondván: „Mondjátok meg a meghívottaknak: »Íme, elkészítettem a lakomát. Ökreim és hízott állataim levágva. Minden kész. Jöjjetek a menyegzőre!«” De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik az üzlete után. A többiek pedig megragadták a szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Ekkor a király haragra lobbant, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak:
„A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a főutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Így szólt hozzá: „Barátom, hogyan jöhettél be ide menyegzős ruha nélkül?” Az hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: „Kötözzétek meg kezét és lábát, és vessétek ki a külső sötétségre! Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.” Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.
Akkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak arról, hogy miként állítsanak neki csapdát a saját szavaival. Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták:
– Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek véleményét. Mondd meg hát nekünk, hogy gondolod: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?
Jézus felismerve gonoszságukat így szólt:
– Miért akartok tőrbe csalni, képmutatók? Mutassatok egy adópénzt!
Odavittek neki egy dénárt. Ezt mondja:
– Kinek a képe és kinek a felirata ez?
– A császáré – felelték. Akkor ezt mondta nekik:
– Adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak. Otthagyták, és eltávoztak.
Aznap odamentek hozzá a szadduceusok is – akik azt állítják, hogy nincs feltámadás –, és megkérdezték:
– Mester! Mózes azt mondta, ha valaki gyermektelenül hal meg, akkor testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt nálunk hét testvér. Az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?
Jézus így válaszolt nekik:
– Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. A feltámadáskor ugyanis nem nősülnek, és nem mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadásáról nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.
Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek. Egyikük – egy törvénytudó – próbára akarta tenni, és megkérdezte tőle:
– Mester, melyik a nagy parancsolat a Törvényben?
Ezt mondta neki:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! Ez az első, a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! E két parancsolattól függ az egész Törvény és a próféták.
Mivel együtt voltak a farizeusok, Jézus megkérdezte tőlük:
– Mi a véleményetek a Messiásról? Kinek a fia? Ezt mondják:
– Dávidé.
Ezt mondja nekik:
– Akkor Dávid hogyan nevezheti a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj a jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” Ha tehát Dávid urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a fia?
Senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva megkérdezni sem merte többé senki.
23 Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és tanítványaihoz:
– Az írástudók és farizeusok elfoglalták Mózes székét. Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de tetteiket ne kövessétek, mert beszélnek, de nem cselekszenek. Súlyos és nyomasztó terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk egy ujjal sem akarják azokat megmozdítani. Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek. Megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk szegélyét. A lakomákon az asztalfőn, a zsinagógákban a fő helyeken szeretnek ülni. Szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket.
Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok! Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van! Ne hívassátok magatokat tanítónak se, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. Aki a legnagyobb közöttetek, az legyen a szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt! Ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni. [ 14[]
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt prozelitává tegyetek, és ha az lesz, a gyehenna fiává teszitek kétszerte inkább magatoknál.
Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok:
„Ha valaki a szentélyre esküszik, az semmi, de ha valaki a szentély aranyára esküszik, azt köti az eskü.” Bolondok és vakok! Mi nagyobb: az arany vagy a szentély, amely megszenteli az aranyat? Ezt is mondjátok: „Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha valaki a rajta lévő ajándékra esküszik, azt köti az eskü.” Ti vakok, mi nagyobb: az ajándék vagy az oltár, ami megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van. Aki pedig a szentélyre esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakik. Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik, és arra is, aki azon ül.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok, ami a Törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget. Ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni. Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak harácsolással és mértéktelenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlóak vagytok a meszelt sírokhoz, melyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Ugyanígy ti is kívülről igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírjait, és ezt mondjátok: „Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában.” Így tanúsítjátok – magatok ellen –, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. Éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! Kígyók, viperák fajzatai! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?
Ezért íme, én küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Egyeseket közülük majd megöltök és keresztre feszítetek, másokat zsinagógáitokban megkorbácsoltok, és városról városra üldöztök, hogy rátok szálljon minden igaz vér, amit kiontottak a földön az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit a szentély és az áldozati oltár között gyilkoltatok meg. Bizony, mondom nektek, mindez eljön erre a nemzedékre.
Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! Íme, elhagyottá lesz házatok. Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!
24 Amikor Jézus kijött a Templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a Templom épületeit. Ő azonban ezt mondta nekik: „Látjátok mindezt? Bizony, mondom nektek, nem marad itt kő kövön. Mindent le fognak rombolni.”
Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá külön a tanítványai, és így szóltak hozzá:
– Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?
Jézus így válaszolt nekik:
– Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! Sokan jönnek ugyanis majd az én nevemben, és ezt mondják: „Én vagyok a Messiás!” –, és sokakat megtévesztenek. Fogtok hallani háborúkról, és háborúk hírét halljátok. Vigyázzatok, ne rémüldözzetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínségek és földrengések lesznek többfelé. Mindez a vajúdás kínjainak kezdete.
Akkor kínvallatásra adnak majd át titeket, megölnek benneteket, és minden nép gyűlölni fog titeket az én nevemért. Akkor sokan megrendülnek majd hitükben. Elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel felgyülemlik a gonoszság, sokakban kialszik a szeretet. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát hirdetik majd az egész világon bizonyíték gyanánt minden népnek, és akkor jön el a vég.
Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, amiről Dániel próféta beszélt, ott állni a szent helyen – aki olvassa, értse meg! –, akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe; aki a ház tetején van, ne jöjjön le, hogy kihozzon valamit; és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza köpenyét! Jaj a várandós és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök! Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottak miatt megrövidülnek azok a napok.
Akkor, ha valaki azt mondja nektek: „Íme, itt a Messiás!”, vagy „Ott van!”, ne higgyétek! Mert hamis messiások és hamis próféták jelennek majd meg. Nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek! Ha tehát azt mondják nektek:
„Íme, a pusztában van” –, ne menjetek ki! „Íme, a belső szobákban van” –, ne higgyétek! Mert ahogy a villámlás keletről támad és látszik nyugatig, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.
Közvetlenül ama napok nyomorúsága után a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek.
Akkor majd feltűnik az Emberfia jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják, hogy az Emberfia jön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik választottait a négy égtáj felől, az ég egyik végétől a másik végéig.
Értsétek meg a fügefa példáját! Amikor már zsendül az ága és levelet hajt, tudjátok, hogy közel a nyár. Így ti is, amikor mindezt látjátok, tudjátok meg, hogy közel van Ő, az ajtó előtt. Bizony, mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el.
Azt a napot viszont és azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.
Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amint azokban a napokban az özönvíz előtt ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyiken Noé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn. Az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony őröl kézimalommal. Az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik napon jön el Uratok! Azt meg úgyis tudjátok, hogy ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjön a házába. Ezért ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!
Ki tehát a hű és előrelátó szolga, akit az úr azért rendelt szolgái fölé, hogy idejében kiadja nekik az ételt? Boldog az a szolga, akit ura, amikor megérkezik, ebben a munkában talál! Bizony, mondom nektek, egész vagyona fölé rendeli. De ha a gonosz szolga ezt mondja szívében: „Késik az én uram”, és verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyiken nem várja, és abban az órában, amikor nem is gondolja. Kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.
25 Akkor hasonló lesz a mennyek országa tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt meg okos. A balgák, amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek fiolában. A vőlegény késett. Mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!” Felébredtek mind a szüzek, és rendbe hozták a lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: „Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak így válaszoltak: „Nem, mert hátha nem lesz elég nekünk meg nektek is. Menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Amíg távol voltak, hogy vegyenek, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre, és bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: „Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!” Ő azonban így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.” Virrasszatok hát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát!
Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elutazott. Az, aki öt talentumot kapott, azonnal elindult, vállalkozásba fogott, és másik ötöt keresett. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt keresett. Aki pedig egyet kapott, elment, gödröt ásott, és elrejtette ura pénzét.
Hosszú idő múlva megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott, és odahozta a másik öt talentumot, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál át nekem, nézd, másik öt talentumot kerestem!” Ura így szólt hozzá: „Jól van, derék és hű szolgám! A kevésben hű voltál, ezután sokat bízok rád. Gyere, örvendezz uraddal együtt!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és ezt mondta: „Uram, két talentumot adtál át nekem, nézd, másik két talentumot kerestem!” Ura így szólt hozzá: „Jól van, derék és hű szolgám! A kevésben hű voltál, ezután sokat bízok rád. Gyere, örvendezz uraddal együtt!”
Jött az is, aki egy talentumot kapott, és ezt mondta: „Uram, tudtam, hogy hajthatatlan ember vagy: ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnét is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem, és földbe rejtettem talentumodat. Nézd, itt van, ami a tiéd!” Ura így válaszolt neki: „Te gonosz és lusta szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnét is gyűjtök, ahova nem szórtam? El kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, így amikor megjöttem, kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.”
Amikor dicsőségében eljön az Emberfia, és vele mind az angyalok, akkor majd leül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek majd eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat a jobbjára, a kecskéket pedig a baljára állítja.
Akkor így szól a király a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, és vegyétek örökül a világ kezdete óta számotokra készített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és felkerestetek.” Akkor így válaszolnak neki az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, és adtunk neked enni, vagy szomjazni, és adtunk neked inni? Mikor láttunk jövevénynek, és fogadtunk be, vagy mezítelennek, és ruháztunk fel? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, és mentünk el hozzád?” A király így felel majd nekik: „Bizony, mondom nektek, amikor ezeket tettétek akár csak eggyel is a legkisebb testvéreim közül, velem tettétek.”
Akkor szól a balján állókhoz is: „Távozzatok tőlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak készített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és be nem fogadtatok, mezítelen voltam, és fel nem ruháztatok, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg.” Akkor ezek is így válaszolnak neki: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked?” Akkor így felel nekik: „Bizony, mondom nektek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.” És ezek az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Jegyzetek
23,14 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.