Jézus azután elment onnét, és visszavonult Tirusz és Szidón vidékére.
Íme egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kezdett kiáltozni:
– Könyörülj rajtam, uram, Dávid fia! Lányomat kegyetlenül gyötri egy gonosz lélek!
Egy szót sem válaszolt neki. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérlelték:
– Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!
Így felelt:
– Engem csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldtek.
Az asszony pedig odaért, leborult előtte, és ezt mondta:
– Uram, segíts rajtam!
Erre így válaszolt:
– Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak dobni.
Az asszony ezt mondta:
– Így igaz, Uram! Persze a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról lehullanak.
Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!
És még abban az órában meggyógyult a lánya.
Jézus azután távozott onnét, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. Nagy sokaság jött hozzá, és bénákat, vakokat, nyomorékokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Lába elé tették őket, és meggyógyította őket. A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok meg látnak, és dicsőítette Izrael Istenét.
Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt:
– Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket elbocsátani éhen, nehogy kidőljenek az úton.
Tanítványai így válaszoltak:
– Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora tömeget?
Jézus így szólt hozzájuk:
– Hány kenyeretek van?
– Hét, és néhány kis halunk – felelték.
Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mindnyájan ettek, és jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, hét tele kosárral. Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva négyezer ember evett.
Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a bárkába, és Magadán vidékére ment.
– Könyörülj rajtam, uram, Dávid fia! Lányomat kegyetlenül gyötri egy gonosz lélek!
Egy szót sem válaszolt neki. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérlelték:
– Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!
Így felelt:
– Engem csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldtek.
Az asszony pedig odaért, leborult előtte, és ezt mondta:
– Uram, segíts rajtam!
Erre így válaszolt:
– Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak dobni.
Az asszony ezt mondta:
– Így igaz, Uram! Persze a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról lehullanak.
Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!
És még abban az órában meggyógyult a lánya.
Jézus azután távozott onnét, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. Nagy sokaság jött hozzá, és bénákat, vakokat, nyomorékokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Lába elé tették őket, és meggyógyította őket. A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok meg látnak, és dicsőítette Izrael Istenét.
Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt:
– Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket elbocsátani éhen, nehogy kidőljenek az úton.
Tanítványai így válaszoltak:
– Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora tömeget?
Jézus így szólt hozzájuk:
– Hány kenyeretek van?
– Hét, és néhány kis halunk – felelték.
Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mindnyájan ettek, és jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, hét tele kosárral. Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva négyezer ember evett.
Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a bárkába, és Magadán vidékére ment.