És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.
(Mát 19,30; Márk 10,31; Luk 13,30;Mát 22,14)
És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.
Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.
(Mát 16,21;17,22.23; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7)
Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
(Mát 10,6)
Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!
(Mát 10,2)
Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
(Mát 19,28)
Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.
(Mát 26,39; Ján 18,11;Márk 10,38; Luk 12,50)
Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva.
(Mát 8,10.13)
És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.
(Márk 7,31)
És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket,
(Márk 10,42-44; Luk 22,25-27)
Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét.
(Márk 7,37)
Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton.
(Mát 14,14; Márk 8,1-10)
És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?
(Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6)
És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány halunk.
(Márk 10,46-52; Luk 18,35-43)
És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.
És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
(Mát 5,34)
És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.
(3Móz 27,30; Luk 11,42;Mik 6,8)
A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
(Mát 9,18-26; Luk 8,41-56)
És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.
(Luk 11,39)