13
Aznap Jézus kiment a házból, és leült a tenger partján.
Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt.
Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal:
– Íme, kiment a magvető vetni. Vetés közben néhány mag az útfélre esett. Jöttek a madarak, és felkapkodták. Néhány sziklás helyre esett, ahol nem volt sok föld. Azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Néhány tövisek közé esett. A tövisek megnőttek, és megfojtották őket. Néhány jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja!
A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki:
– Miért példázatokban szólsz hozzájuk?
Így válaszolt:
– Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem adatik meg. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, hallván nem hallanak, és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, nézvén nézzetek, de ne lássatok! Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek.
Pedig meggyógyítanám őket. Halljátok hát a magvető példázatát! Amikor valaki hallja az Ország igéjét, de nem érti, akkor eljön a Gonosz, és elragadja azt, ami szívébe lett vetve. Ez az, akinél az útfélre hullott a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és nyomban örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, hanem csak ideig-óráig tart ki, és ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, nyomban eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé hullott, az hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen marad.
Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
– Íme, kiment a magvető vetni. Vetés közben néhány mag az útfélre esett. Jöttek a madarak, és felkapkodták. Néhány sziklás helyre esett, ahol nem volt sok föld. Azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Néhány tövisek közé esett. A tövisek megnőttek, és megfojtották őket. Néhány jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja!
A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki:
– Miért példázatokban szólsz hozzájuk?
Így válaszolt:
– Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem adatik meg. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, hallván nem hallanak, és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, nézvén nézzetek, de ne lássatok! Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek.
Pedig meggyógyítanám őket. Halljátok hát a magvető példázatát! Amikor valaki hallja az Ország igéjét, de nem érti, akkor eljön a Gonosz, és elragadja azt, ami szívébe lett vetve. Ez az, akinél az útfélre hullott a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és nyomban örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, hanem csak ideig-óráig tart ki, és ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, nyomban eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé hullott, az hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen marad.
Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.