11
Amikor Jézus bevégezte a tizenkét tanítvány oktatását, továbbment onnét, hogy tanítson és igét hirdessen városaikban.
Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, ezt üzente neki tanítványaival:
– Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?
Jézus így válaszolt nekik:
– Menjetek, mondjátok el Jánosnak, amit hallotok és láttok! Vakok látnak, bénák járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek hirdetik az örömhírt.
Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!
Amikor elmenőben voltak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról:
– Miért mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? Nem? Ugyan miért mentetek ki? Ékes ruhába öltözött embert látni? Akik ékes ruhát viselnek, királyok palotáiban vannak. Nem? Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony azt, sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követem, aki elkészíti majd előtted az utadat. Bizony, mondom nektek, asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. Keresztelő János napjaitól mostanáig a mennyek országa erővel terjed, de az erőszakosok hatalmukba kerítik. Mert minden próféta és a Törvény Jánosig prófétált. Sőt ha akarjátok: ő Illés, akinek el kell jönnie. Akinek van füle, hallja!
De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és ezt kiáltozzák a többieknek: „Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem jajgattatok.” Mert eljött János, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: „Megszállott!” Eljött az Emberfia, aki eszik-iszik, és ezt mondják: „Íme, falánk és borissza ember, vámszedők és bűnösök barátja!” De a Bölcsességet tettei igazolják.
Akkor azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, feddeni kezdte, mert nem tértek meg:
– Jaj neked, Korazin, jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek bennetek történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban! Sőt mondom nektek: Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz! Mert ha Szodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, megmaradt volna mind a mai napig. Sőt mondom nektek, Szodoma földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.
Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta:
– Hálát adok neked, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent nekem adott, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve! Én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Az én igám édes, s az én terhem könnyű.
12 Abban az időben az egyik szombaton Jézus gabonaföldeken ment át. Tanítványai megéheztek, és elkezdték a kalászokat tépdesni és enni.
Amikor a farizeusok ezt meglátták, szóltak neki:
– Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton.
Ezt mondta nekik:
– Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett? Hogy bement Isten házába, és megették az áldozati kenyereket, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem kíséretének, hanem csak a papoknak. Vagy nem olvastátok a Törvényben, hogy a papok a Templomban megszegik a szombatot, és mégsem vétkeznek? Mondom nektek, hogy a Templomnál nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, akkor nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. Az Emberfia ura a szombatnak.
Eltávozott onnét, majd bement a zsinagógájukba. Íme, volt ott egy béna kezű ember. Hogy vádat emelhessenek ellene, megkérdezték tőle:
– Szabad-e szombaton gyógyítani?
Ezt mondta nekik:
– Ha valakinek közületek egyetlen juha van, és verembe esik szombaton, vajon nem megy, hogy megfogja és kihúzza? Egy ember pedig mennyivel több egy juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!
Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és a keze ugyanolyan egészséges lett, mint a másik. A farizeusok pedig kimentek, és arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.
Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnét. Sokan követték, és mindnyájukat meggyógyította, de meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel, ki ő. Azért, hogy beteljesedjék, amit Izajás mondott:
Íme, a szolgám, akit kiválasztottam. Íme, akit szeretek, akiben örvendezik a szívem! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek. Nem szít majd viszályt, és nem kiáltoz, senki sem fogja a hangját hallani az utcákon. A megrepedt nádszálat nem töri el, és a füstölgő mécsest nem oltja ki, míg győzelemre nem viszi az ítéletet. Nevében reménykednek majd a népek.
Akkor egy vak és néma megszállottat vittek oda hozzá, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. Az egész sokaság ámuldozott, és ezt mondogatták:
– Csak nem Dávid fia ez az ember?
A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, ezt mondták:
– Ez nem űzheti ki a démonokat másként, csak Beelzebubnak, a démonok fejedelmének a segítségével.
Ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik:
– Minden ország, ahol belviszály támad, romlásba dől, és egyetlen város vagy ház sem marad fenn ott, ahol belviszály támad. Ha pedig a Sátán űzi ki a Sátánt, akkor meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa? Ha én Beelzebubbal űzöm ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek bíráitok! Ha viszont én Isten Lelkének segítségével űzöm ki a démonokat, akkor meglepett benneteket Isten országa. Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor aztán kirabolhatja a házát.
Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az szétszór. Ezért mondom nektek: minden bűnt és káromlást meg fognak bocsátani az embereknek, de a Lélek káromlását nem bocsátják meg. Még ha valaki az Emberfia ellen szól is, megbocsátják neki, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsátanak meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.
Tegyétek a fát jóvá, és a gyümölcse is jó lesz. Tegyétek a fát rosszá, és a gyümölcse is rossz lesz. Mert a fát a gyümölcséről lehet megismerni. Viperák fajzatai! Hogyan szólhatnátok jót, ha gonoszok vagytok? Mert amivel csordultig van a szív, azt mondja a száj. A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincséből gonoszat hoz elő. De mondom nektek, minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján; mert szavaid alapján fognak felmenteni, és szavaid alapján fognak elítélni.
Akkor megszólalt néhány írástudó és farizeus:
– Mester, jelet akarunk látni tőled.
Így válaszolt nekik:
– Ez a gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében. A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására. De íme, itt valami nagyobb van Jónásnál! Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. De íme, itt valami nagyobb van Salamonnál!
Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, de nem talál. Akkor így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.” Amikor odaér, gazdátlanul, kisöpörve és rendbe szedve találja. Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, nála is gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Így lesz ezzel a gonosz nemzedékkel is.
Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki:
– Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.
Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki:
– Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? –
Kezével tanítványai felé mutatott, és így szólt: – Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki megteszi mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.
13 Aznap Jézus kiment a házból, és leült a tenger partján. Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal:
– Íme, kiment a magvető vetni. Vetés közben néhány mag az útfélre esett. Jöttek a madarak, és felkapkodták. Néhány sziklás helyre esett, ahol nem volt sok föld. Azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Néhány tövisek közé esett. A tövisek megnőttek, és megfojtották őket. Néhány jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja!
A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki:
– Miért példázatokban szólsz hozzájuk?
Így válaszolt:
– Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem adatik meg. Mert akinek van, annak adnak, és bővelkedik; akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, hallván nem hallanak, és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, nézvén nézzetek, de ne lássatok! Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek.
Pedig meggyógyítanám őket. Boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek, hogy sok próféta és igaz vágyott arra, hogy lássa, amit ti láttok, de nem látta meg, és hallja, amit ti hallotok, de nem hallotta meg.
Halljátok hát a magvető példázatát! Amikor valaki hallja az Ország igéjét, de nem érti, akkor eljön a Gonosz, és elragadja azt, ami szívébe lett vetve. Ez az, akinél az útfélre hullott a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és nyomban örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, hanem csak ideig-óráig tart ki, és ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, nyomban eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé hullott, az hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen marad.
Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg mindenki aludt, eljött ellensége, és konkolyt vetett a búza közé, s elment. Amikor a vetés szárba szökött és magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: „Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnan van akkor benne konkoly?” „Ellenség tette ezt!” – mondta nekik. A szolgák erre ezt mondták:
„Akarod, hogy kimenjünk, és összeszedjük?” Ő azonban ezt mondta: „Nem, mert a konkolyt gyűjtve kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mindkettő az aratásig! Az aratás idején majd megmondom az aratóknak: »Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe!«”
Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor megnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy jönnek az ég madarai, és fészket raknak ágai között.
Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amit fogott az asszony, belekevert három mérő lisztbe, és végül az egész megkelt.
Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példázatokra nyitom majd számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat hirdetek.
Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai odajöttek hozzá, és ezt mondták:
– Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot!
Így válaszolt nekik:
– Az, aki a jó magot veti, az Emberfia. A szántóföld a világ. A jó mag az Ország fiai, a konkoly a Gonosz fiai. Az ellenség, aki elvetette, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy tehát összegyűjtik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek Országából minden bűnre vezető dolgot és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe dobják majd őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak majd ragyognak, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!
Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amit az ember, miután megtalálta, újra elrejt; örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.
Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja.
Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt. Amikor megtelik, partra vonják, leülnek, és a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Jönnek majd az angyalok, és kiválogatják az igazak közül a gonoszokat, és a tüzes kemencébe dobják őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. Megértettétek mindezt?
– Igen – mondták neki.
Ő pedig így szólt hozzájuk:
– Minden írástudó tehát, aki a mennyek országának dolgaiban járatos tanítvánnyá lett, hasonló ahhoz a gazdához, aki raktárából újat és régit hoz elő.
Amikor Jézus befejezte ezeket a példázatokat, továbbment onnét.
Hazament, és tanította őket zsinagógájukban. Álmélkodva mondták:
– Honnan van ennek ez a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? Ugye Máriának hívják az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? Nemde közöttünk élnek a nővérei is mind? Ugyan honnan van neki mindez?
És megbotránkoztak rajta. Jézus pedig ezt mondta nekik:
– Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a saját hazájában és a maga házában.
Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.
14 Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, hallotta hírét Jézusnak, és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János. Ő támadt fel a halottak közül. Ezért van csodatevő ereje.”
Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vettette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt. János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt élned vele!” Heródes meg akarta öletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották.
Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás lánya táncolt a társaság előtt, és Heródes gyönyörködött benne. Ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér is, megadja neki. Az pedig anyja ösztönzésére így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” A király elszomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. Elküldött, és a börtönben lefejeztette Jánost. Elhozták a fejét egy tálon, és átadták a lánynak, ő pedig odavitte anyjának. Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták Jézusnak.
Amikor Jézus ezt meghallotta, bárkán távozott onnét egy lakatlan helyre, hogy magukban legyenek. A tömeg ennek hallatán gyalog utánament a városokból. Amikor kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták:
– Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak!
Jézus azonban ezt mondta nekik:
– Nem kell elmenniük. Ti adjatok nekik enni!
– Nincs itt csak öt kenyerünk és két halunk – felelték.
– Hozzátok ide nekem! – mondta.
Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mindannyian ettek, s jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, tizenkét tele kosárral. Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva mintegy ötezer ember evett.
Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. Miután elbocsátotta a tömeget, felment a hegyre, hogy egymagában imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A bárka már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, ugyanis ellenszél volt. A negyedik éjszakai őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, és ezt mondták:
– Kísértet! –, és félelmükben kiáltoztak.
De azonnal megszólította őket, és ezt mondta:
– Bátorság, én vagyok, ne féljetek!
Péter így válaszolt neki:
– Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen!
Mire ő így szólt:
– Gyere!
Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán félelem fogta el, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott:
– Uram, ments meg!
Jézus nyomban kinyújtotta a kezét, megragadta, és ezt mondta neki:
– Kicsinyhitű, miért kételkedtél?
És amint beszálltak a bárkába, elült a szél. A hajóban levők leborultak előtte, és ezt mondták:
– Valóban Isten Fia vagy!
Átkelve a túlsó partra Genezáret földjére érkeztek. Amikor felismerték a helység lakói, embereket küldtek az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget, és kérlelték, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.
Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, ezt üzente neki tanítványaival:
– Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?
Jézus így válaszolt nekik:
– Menjetek, mondjátok el Jánosnak, amit hallotok és láttok! Vakok látnak, bénák járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek hirdetik az örömhírt.
Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!
Amikor elmenőben voltak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról:
– Miért mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? Nem? Ugyan miért mentetek ki? Ékes ruhába öltözött embert látni? Akik ékes ruhát viselnek, királyok palotáiban vannak. Nem? Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony azt, sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követem, aki elkészíti majd előtted az utadat. Bizony, mondom nektek, asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. Keresztelő János napjaitól mostanáig a mennyek országa erővel terjed, de az erőszakosok hatalmukba kerítik. Mert minden próféta és a Törvény Jánosig prófétált. Sőt ha akarjátok: ő Illés, akinek el kell jönnie. Akinek van füle, hallja!
De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és ezt kiáltozzák a többieknek: „Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem jajgattatok.” Mert eljött János, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: „Megszállott!” Eljött az Emberfia, aki eszik-iszik, és ezt mondják: „Íme, falánk és borissza ember, vámszedők és bűnösök barátja!” De a Bölcsességet tettei igazolják.
Akkor azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, feddeni kezdte, mert nem tértek meg:
– Jaj neked, Korazin, jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek bennetek történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban! Sőt mondom nektek: Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz! Mert ha Szodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, megmaradt volna mind a mai napig. Sőt mondom nektek, Szodoma földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.
Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta:
– Hálát adok neked, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent nekem adott, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve! Én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Az én igám édes, s az én terhem könnyű.
12 Abban az időben az egyik szombaton Jézus gabonaföldeken ment át. Tanítványai megéheztek, és elkezdték a kalászokat tépdesni és enni.
Amikor a farizeusok ezt meglátták, szóltak neki:
– Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton.
Ezt mondta nekik:
– Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett? Hogy bement Isten házába, és megették az áldozati kenyereket, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem kíséretének, hanem csak a papoknak. Vagy nem olvastátok a Törvényben, hogy a papok a Templomban megszegik a szombatot, és mégsem vétkeznek? Mondom nektek, hogy a Templomnál nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, akkor nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. Az Emberfia ura a szombatnak.
Eltávozott onnét, majd bement a zsinagógájukba. Íme, volt ott egy béna kezű ember. Hogy vádat emelhessenek ellene, megkérdezték tőle:
– Szabad-e szombaton gyógyítani?
Ezt mondta nekik:
– Ha valakinek közületek egyetlen juha van, és verembe esik szombaton, vajon nem megy, hogy megfogja és kihúzza? Egy ember pedig mennyivel több egy juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!
Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és a keze ugyanolyan egészséges lett, mint a másik. A farizeusok pedig kimentek, és arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.
Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnét. Sokan követték, és mindnyájukat meggyógyította, de meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel, ki ő. Azért, hogy beteljesedjék, amit Izajás mondott:
Íme, a szolgám, akit kiválasztottam. Íme, akit szeretek, akiben örvendezik a szívem! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek. Nem szít majd viszályt, és nem kiáltoz, senki sem fogja a hangját hallani az utcákon. A megrepedt nádszálat nem töri el, és a füstölgő mécsest nem oltja ki, míg győzelemre nem viszi az ítéletet. Nevében reménykednek majd a népek.
Akkor egy vak és néma megszállottat vittek oda hozzá, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. Az egész sokaság ámuldozott, és ezt mondogatták:
– Csak nem Dávid fia ez az ember?
A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, ezt mondták:
– Ez nem űzheti ki a démonokat másként, csak Beelzebubnak, a démonok fejedelmének a segítségével.
Ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik:
– Minden ország, ahol belviszály támad, romlásba dől, és egyetlen város vagy ház sem marad fenn ott, ahol belviszály támad. Ha pedig a Sátán űzi ki a Sátánt, akkor meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa? Ha én Beelzebubbal űzöm ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek bíráitok! Ha viszont én Isten Lelkének segítségével űzöm ki a démonokat, akkor meglepett benneteket Isten országa. Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor aztán kirabolhatja a házát.
Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az szétszór. Ezért mondom nektek: minden bűnt és káromlást meg fognak bocsátani az embereknek, de a Lélek káromlását nem bocsátják meg. Még ha valaki az Emberfia ellen szól is, megbocsátják neki, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsátanak meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.
Tegyétek a fát jóvá, és a gyümölcse is jó lesz. Tegyétek a fát rosszá, és a gyümölcse is rossz lesz. Mert a fát a gyümölcséről lehet megismerni. Viperák fajzatai! Hogyan szólhatnátok jót, ha gonoszok vagytok? Mert amivel csordultig van a szív, azt mondja a száj. A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincséből gonoszat hoz elő. De mondom nektek, minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján; mert szavaid alapján fognak felmenteni, és szavaid alapján fognak elítélni.
Akkor megszólalt néhány írástudó és farizeus:
– Mester, jelet akarunk látni tőled.
Így válaszolt nekik:
– Ez a gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében. A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására. De íme, itt valami nagyobb van Jónásnál! Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. De íme, itt valami nagyobb van Salamonnál!
Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, de nem talál. Akkor így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.” Amikor odaér, gazdátlanul, kisöpörve és rendbe szedve találja. Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, nála is gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Így lesz ezzel a gonosz nemzedékkel is.
Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki:
– Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.
Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki:
– Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? –
Kezével tanítványai felé mutatott, és így szólt: – Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki megteszi mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.
13 Aznap Jézus kiment a házból, és leült a tenger partján. Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal:
– Íme, kiment a magvető vetni. Vetés közben néhány mag az útfélre esett. Jöttek a madarak, és felkapkodták. Néhány sziklás helyre esett, ahol nem volt sok föld. Azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Néhány tövisek közé esett. A tövisek megnőttek, és megfojtották őket. Néhány jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja!
A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki:
– Miért példázatokban szólsz hozzájuk?
Így válaszolt:
– Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem adatik meg. Mert akinek van, annak adnak, és bővelkedik; akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, hallván nem hallanak, és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, nézvén nézzetek, de ne lássatok! Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek.
Pedig meggyógyítanám őket. Boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek, hogy sok próféta és igaz vágyott arra, hogy lássa, amit ti láttok, de nem látta meg, és hallja, amit ti hallotok, de nem hallotta meg.
Halljátok hát a magvető példázatát! Amikor valaki hallja az Ország igéjét, de nem érti, akkor eljön a Gonosz, és elragadja azt, ami szívébe lett vetve. Ez az, akinél az útfélre hullott a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és nyomban örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, hanem csak ideig-óráig tart ki, és ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, nyomban eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé hullott, az hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen marad.
Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg mindenki aludt, eljött ellensége, és konkolyt vetett a búza közé, s elment. Amikor a vetés szárba szökött és magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: „Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnan van akkor benne konkoly?” „Ellenség tette ezt!” – mondta nekik. A szolgák erre ezt mondták:
„Akarod, hogy kimenjünk, és összeszedjük?” Ő azonban ezt mondta: „Nem, mert a konkolyt gyűjtve kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mindkettő az aratásig! Az aratás idején majd megmondom az aratóknak: »Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe!«”
Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor megnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy jönnek az ég madarai, és fészket raknak ágai között.
Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amit fogott az asszony, belekevert három mérő lisztbe, és végül az egész megkelt.
Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példázatokra nyitom majd számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat hirdetek.
Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai odajöttek hozzá, és ezt mondták:
– Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot!
Így válaszolt nekik:
– Az, aki a jó magot veti, az Emberfia. A szántóföld a világ. A jó mag az Ország fiai, a konkoly a Gonosz fiai. Az ellenség, aki elvetette, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy tehát összegyűjtik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek Országából minden bűnre vezető dolgot és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe dobják majd őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak majd ragyognak, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!
Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amit az ember, miután megtalálta, újra elrejt; örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.
Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja.
Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt. Amikor megtelik, partra vonják, leülnek, és a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Jönnek majd az angyalok, és kiválogatják az igazak közül a gonoszokat, és a tüzes kemencébe dobják őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. Megértettétek mindezt?
– Igen – mondták neki.
Ő pedig így szólt hozzájuk:
– Minden írástudó tehát, aki a mennyek országának dolgaiban járatos tanítvánnyá lett, hasonló ahhoz a gazdához, aki raktárából újat és régit hoz elő.
Amikor Jézus befejezte ezeket a példázatokat, továbbment onnét.
Hazament, és tanította őket zsinagógájukban. Álmélkodva mondták:
– Honnan van ennek ez a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? Ugye Máriának hívják az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? Nemde közöttünk élnek a nővérei is mind? Ugyan honnan van neki mindez?
És megbotránkoztak rajta. Jézus pedig ezt mondta nekik:
– Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a saját hazájában és a maga házában.
Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.
14 Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, hallotta hírét Jézusnak, és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János. Ő támadt fel a halottak közül. Ezért van csodatevő ereje.”
Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vettette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt. János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt élned vele!” Heródes meg akarta öletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották.
Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás lánya táncolt a társaság előtt, és Heródes gyönyörködött benne. Ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér is, megadja neki. Az pedig anyja ösztönzésére így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” A király elszomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. Elküldött, és a börtönben lefejeztette Jánost. Elhozták a fejét egy tálon, és átadták a lánynak, ő pedig odavitte anyjának. Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták Jézusnak.
Amikor Jézus ezt meghallotta, bárkán távozott onnét egy lakatlan helyre, hogy magukban legyenek. A tömeg ennek hallatán gyalog utánament a városokból. Amikor kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták:
– Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak!
Jézus azonban ezt mondta nekik:
– Nem kell elmenniük. Ti adjatok nekik enni!
– Nincs itt csak öt kenyerünk és két halunk – felelték.
– Hozzátok ide nekem! – mondta.
Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mindannyian ettek, s jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, tizenkét tele kosárral. Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva mintegy ötezer ember evett.
Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. Miután elbocsátotta a tömeget, felment a hegyre, hogy egymagában imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A bárka már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, ugyanis ellenszél volt. A negyedik éjszakai őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, és ezt mondták:
– Kísértet! –, és félelmükben kiáltoztak.
De azonnal megszólította őket, és ezt mondta:
– Bátorság, én vagyok, ne féljetek!
Péter így válaszolt neki:
– Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen!
Mire ő így szólt:
– Gyere!
Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán félelem fogta el, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott:
– Uram, ments meg!
Jézus nyomban kinyújtotta a kezét, megragadta, és ezt mondta neki:
– Kicsinyhitű, miért kételkedtél?
És amint beszálltak a bárkába, elült a szél. A hajóban levők leborultak előtte, és ezt mondták:
– Valóban Isten Fia vagy!
Átkelve a túlsó partra Genezáret földjére érkeztek. Amikor felismerték a helység lakói, embereket küldtek az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget, és kérlelték, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.