9
Összehívta a Tizenkettőt. Erőt és hatalmat adott nekik minden démon fölött betegségek gyógyítására.
Aztán elküldte őket, hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsanak.
Ezt mondta nekik: „Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, és két ingetek se legyen!
Amikor betértek egy házba, maradjatok ott, és onnét induljatok tovább!
Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, még a port is rázzátok le lábatokról bizonyítékul ellenük!”
Útra keltek, és jártak faluról falura. Mindenütt hirdették az örömhírt, és gyógyítottak.
Heródes, a negyedes fejedelem hallott mindarról, ami történt, és nagy zavarba esett, mert némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halottak közül, némelyek azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki. Heródes ekkor így szólt: „Jánost lefejeztettem. Ki lehet ez, akiről ezeket hallom?” És kereste az alkalmat, hogy láthassa.
Amikor az apostolok visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Betszaida nevű városba. De amikor a sokaság megtudta, utánament. Örömmel fogadta őket. Beszélt nekik Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította. Amikor a nap már hanyatlóban volt, a Tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki:
– Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és tanyákra, hogy ott megszálljanak, és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk!
Ő azonban így felelt:
– Ti adjatok nekik enni!
– Nincs nálunk több – válaszolták –, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk élelmet ennek az egész sokaságnak.
Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Erre így szólt tanítványaihoz:
– Telepítsétek le őket ötvenes csoportokba!
Így tettek. Mindenkit leültettek. Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta őket, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy osszák szét a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak, s a megmaradt darabokat összeszedték. Tizenkét kosárnyit.
Egyszer egyedül imádkozott. Amikor a tanítványok odajöttek, megkérdezte tőlük:
– Kinek mond engem a tömeg?
– Keresztelő Jánosnak – válaszolták –, de némelyek Illésnek; mások pedig azt mondják, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki.
– Hát ti kinek mondotok engem? – kérdezte. Péter így felelt:
– Isten Messiásának.
Jézus ekkor szigorúan rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el. Majd ezt mondta:
– Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók el kell hogy vessék. Meg kell hogy öljék, de harmadnapon fel kell támadnia.
Azután így szólt mindnyájukhoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel naponta keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, de aki értem elveszíti az életét, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti vagy romlásba viszi? Mert aki szégyell engem és szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem fogják megízlelni addig a halált, amíg meg nem látják Isten országát.”
Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s felment a hegyre imádkozni. Miközben imádkozott, arcszíne megváltozott, ruhája pedig vakítóan fehér lett. És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés, akik dicsőségben jelentek meg, és az ő távozásáról beszélgettek, ami Jeruzsálemben fog beteljesedni. Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak vele. És történt, hogy amikor eltávoztak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lenni! Csináljunk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek!” Nem tudta, hogy mit beszél. Amíg ezeket mondta, felhő szállt le, és beborította őket. Félelem fogta el őket, amikor bementek a felhőbe. A felhőből hang szólt: „Ez az én Fiam, a kiválasztott, őt hallgassátok!”
Mikor a hang jött, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem szóltak azokban a napokban mindarról, amit láttak.
Történt pedig a következő napon, hogy amint lementek a hegyről, nagy sokaság vonult elébe. Ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból:
– Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlen gyermekem! Időnként megragadja valami lélek. Hirtelen kiáltozni kezd. Habzó szájjal rángatja. Csak nehezen távozik tőle, miután meggyötörte. Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.
Ekkor Jézus így szólt:
– Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig legyek még veletek, és meddig kell hogy elviseljelek még benneteket? Hozd ide a fiad!
Miközben a fiú feléje tartott, a démon leteperte és rángatni kezdte. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, és meggyógyította a gyermeket. Azután visszaadta őt apjának. Ekkor mindannyian álmélkodtak Isten hatalmas erején.
Amikor mindnyájan csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak:
– Jegyezzétek meg jól, amit mondok: az Emberfia emberek kezére adatik!
De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják. Féltek őt megkérdezni a kijelentés értelméről. Vita támadt közöttük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük. Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy gyereket, maga mellé állította, és ezt mondta nekik:
– Mindaz, aki rám való tekintettel befogadja ezt a gyereket, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.
Ekkor János így szólt:
– Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben démonokat űz ki, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.
Jézus azonban ezt mondta neki:
– Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van!
Történt pedig, hogy amikor elérkezett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe. Követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán tanítványai, Jakab és János így szóltak:
– Uram, akarod-e, hogy tüzet hívjunk le az égből, hogy elpusztítsa őket?
De Jézus feléjük fordult és megszidta őket; ezután továbbmentek egy másik faluba.
Amint mentek az úton, valaki ezt mondta neki:
– Követlek, bárhová is mégy.
Jézus azonban így felelt:
– A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.
Egy másiknak ezt mondta:
– Kövess engem! De az így szólt:
– Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!
Így szólt hozzá:
– Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj és hirdesd Isten országát!
Egy másik ezt mondta:
– Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől!
Jézus pedig így felelt:
– Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, az nem alkalmas Isten országára.
10 Ezek után az Úr kijelölt másik hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott. Így szólt hozzájuk:
– Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába! Menjetek! Íme, úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben senkit se köszöntsetek! Amikor beléptek egy házba, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha a béke fia lakik ott, rászáll békétek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban! Egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére! Ne járjatok házról házra! Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek! Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elérkezett hozzátok Isten országa.” Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: „Letöröljük még a port is, ami városotokból lábunkra tapadt! De tudjátok meg, közel van Isten országa!” Mondom nektek: Szodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak.
Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna. De Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek. S te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz!
Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. Aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött engem.
A hetvenkét tanítvány örvendezve tért vissza:
– Uram, még a démonok is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!
Ő pedig ezt mondta nekik:
– Láttam a Sátánt villámként lezuhanni az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben!
Abban az órában Szentlélekkel telve így ujjongott: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent nekem adott, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”
Aztán tanítványaihoz fordult, és félrevonva őket ezt mondta:
– Boldog az a szem, amelyik látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.
Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt:
– Mester, mit kell tennem, hogy részem legyen az örök életben?
Így felelt neki:
– A Törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?
Az így válaszolt:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat!
– Helyesen feleltél – mondta neki. – Tedd ezt, és élni fogsz!
Az viszont igazolni akarta magát, és ezt mondta Jézusnak:
– És ki az én felebarátom?
Jézus értette a kérdést, és válaszolt:
– Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezébe került, akik elvették ruháit, megverték, azután félholtan otthagyták, és elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton Jeruzsálemből, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy levita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, a másik oldalon továbbment. Egy úton lévő szamaritánus pedig, amikor odaért és meglátta, megszánta. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte őket. Aztán feltette a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: „Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.” E három közül mit gondolsz, melyik lett felebarátja a rablók kezébe esett embernek?
– Az, aki irgalmas volt hozzá – válaszolta. Jézus erre ezt mondta neki:
– Menj, te is cselekedj hasonlóképpen!
Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony vendégül látta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta szavát. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sokféle teendő. Ezért odajött, és így szólt:
– Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a teendőkkel? Mondd hát neki, hogy segítsen!
Az Úr azonban így felelt neki:
– Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig csak egyetlen dolog fontos. Mária a jobbik részt választotta, amit nem vehetnek el tőle.
Heródes, a negyedes fejedelem hallott mindarról, ami történt, és nagy zavarba esett, mert némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halottak közül, némelyek azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki. Heródes ekkor így szólt: „Jánost lefejeztettem. Ki lehet ez, akiről ezeket hallom?” És kereste az alkalmat, hogy láthassa.
Amikor az apostolok visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Betszaida nevű városba. De amikor a sokaság megtudta, utánament. Örömmel fogadta őket. Beszélt nekik Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította. Amikor a nap már hanyatlóban volt, a Tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki:
– Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és tanyákra, hogy ott megszálljanak, és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk!
Ő azonban így felelt:
– Ti adjatok nekik enni!
– Nincs nálunk több – válaszolták –, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk élelmet ennek az egész sokaságnak.
Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Erre így szólt tanítványaihoz:
– Telepítsétek le őket ötvenes csoportokba!
Így tettek. Mindenkit leültettek. Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta őket, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy osszák szét a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak, s a megmaradt darabokat összeszedték. Tizenkét kosárnyit.
Egyszer egyedül imádkozott. Amikor a tanítványok odajöttek, megkérdezte tőlük:
– Kinek mond engem a tömeg?
– Keresztelő Jánosnak – válaszolták –, de némelyek Illésnek; mások pedig azt mondják, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki.
– Hát ti kinek mondotok engem? – kérdezte. Péter így felelt:
– Isten Messiásának.
Jézus ekkor szigorúan rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el. Majd ezt mondta:
– Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók el kell hogy vessék. Meg kell hogy öljék, de harmadnapon fel kell támadnia.
Azután így szólt mindnyájukhoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel naponta keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, de aki értem elveszíti az életét, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti vagy romlásba viszi? Mert aki szégyell engem és szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem fogják megízlelni addig a halált, amíg meg nem látják Isten országát.”
Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s felment a hegyre imádkozni. Miközben imádkozott, arcszíne megváltozott, ruhája pedig vakítóan fehér lett. És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés, akik dicsőségben jelentek meg, és az ő távozásáról beszélgettek, ami Jeruzsálemben fog beteljesedni. Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak vele. És történt, hogy amikor eltávoztak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lenni! Csináljunk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek!” Nem tudta, hogy mit beszél. Amíg ezeket mondta, felhő szállt le, és beborította őket. Félelem fogta el őket, amikor bementek a felhőbe. A felhőből hang szólt: „Ez az én Fiam, a kiválasztott, őt hallgassátok!”
Mikor a hang jött, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem szóltak azokban a napokban mindarról, amit láttak.
Történt pedig a következő napon, hogy amint lementek a hegyről, nagy sokaság vonult elébe. Ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból:
– Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlen gyermekem! Időnként megragadja valami lélek. Hirtelen kiáltozni kezd. Habzó szájjal rángatja. Csak nehezen távozik tőle, miután meggyötörte. Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.
Ekkor Jézus így szólt:
– Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig legyek még veletek, és meddig kell hogy elviseljelek még benneteket? Hozd ide a fiad!
Miközben a fiú feléje tartott, a démon leteperte és rángatni kezdte. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, és meggyógyította a gyermeket. Azután visszaadta őt apjának. Ekkor mindannyian álmélkodtak Isten hatalmas erején.
Amikor mindnyájan csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak:
– Jegyezzétek meg jól, amit mondok: az Emberfia emberek kezére adatik!
De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják. Féltek őt megkérdezni a kijelentés értelméről. Vita támadt közöttük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük. Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy gyereket, maga mellé állította, és ezt mondta nekik:
– Mindaz, aki rám való tekintettel befogadja ezt a gyereket, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.
Ekkor János így szólt:
– Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben démonokat űz ki, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.
Jézus azonban ezt mondta neki:
– Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van!
Történt pedig, hogy amikor elérkezett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe. Követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán tanítványai, Jakab és János így szóltak:
– Uram, akarod-e, hogy tüzet hívjunk le az égből, hogy elpusztítsa őket?
De Jézus feléjük fordult és megszidta őket; ezután továbbmentek egy másik faluba.
Amint mentek az úton, valaki ezt mondta neki:
– Követlek, bárhová is mégy.
Jézus azonban így felelt:
– A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.
Egy másiknak ezt mondta:
– Kövess engem! De az így szólt:
– Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!
Így szólt hozzá:
– Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj és hirdesd Isten országát!
Egy másik ezt mondta:
– Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől!
Jézus pedig így felelt:
– Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, az nem alkalmas Isten országára.
10 Ezek után az Úr kijelölt másik hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott. Így szólt hozzájuk:
– Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába! Menjetek! Íme, úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben senkit se köszöntsetek! Amikor beléptek egy házba, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha a béke fia lakik ott, rászáll békétek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban! Egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére! Ne járjatok házról házra! Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek! Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elérkezett hozzátok Isten országa.” Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: „Letöröljük még a port is, ami városotokból lábunkra tapadt! De tudjátok meg, közel van Isten országa!” Mondom nektek: Szodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak.
Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna. De Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek. S te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz!
Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. Aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött engem.
A hetvenkét tanítvány örvendezve tért vissza:
– Uram, még a démonok is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!
Ő pedig ezt mondta nekik:
– Láttam a Sátánt villámként lezuhanni az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben!
Abban az órában Szentlélekkel telve így ujjongott: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent nekem adott, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”
Aztán tanítványaihoz fordult, és félrevonva őket ezt mondta:
– Boldog az a szem, amelyik látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.
Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt:
– Mester, mit kell tennem, hogy részem legyen az örök életben?
Így felelt neki:
– A Törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?
Az így válaszolt:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat!
– Helyesen feleltél – mondta neki. – Tedd ezt, és élni fogsz!
Az viszont igazolni akarta magát, és ezt mondta Jézusnak:
– És ki az én felebarátom?
Jézus értette a kérdést, és válaszolt:
– Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezébe került, akik elvették ruháit, megverték, azután félholtan otthagyták, és elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton Jeruzsálemből, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy levita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, a másik oldalon továbbment. Egy úton lévő szamaritánus pedig, amikor odaért és meglátta, megszánta. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte őket. Aztán feltette a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: „Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.” E három közül mit gondolsz, melyik lett felebarátja a rablók kezébe esett embernek?
– Az, aki irgalmas volt hozzá – válaszolta. Jézus erre ezt mondta neki:
– Menj, te is cselekedj hasonlóképpen!
Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony vendégül látta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta szavát. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sokféle teendő. Ezért odajött, és így szólt:
– Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a teendőkkel? Mondd hát neki, hogy segítsen!
Az Úr azonban így felelt neki:
– Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig csak egyetlen dolog fontos. Mária a jobbik részt választotta, amit nem vehetnek el tőle.