Azután kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére indult. Tanítványai is követték.
Amikor odaért, ezt mondta nekik:
– Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
Azután mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott:
– Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd! [[ Angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette. Gyötrelmében még feszültebben imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.]] Amikor imádkozás után felkelt, és odament tanítványaihoz, a szomorúságtól alva találta őket. Ezt mondta nekik:
– Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
– Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
Azután mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott:
– Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd! [[ Angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette. Gyötrelmében még feszültebben imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.]] Amikor imádkozás után felkelt, és odament tanítványaihoz, a szomorúságtól alva találta őket. Ezt mondta nekik:
– Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!