11
Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa:
– Uram, taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította a tanítványait!
Ő ezt mondta nekik:
– Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: „Atya, szenteltessék meg neved! Jöjjön el országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta! 4És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek! És ne állíts minket próbatétel elé!”
Azután így szólt hozzájuk:
– Tegyük fel, valamelyikteknek van egy barátja, és eljön hozzá éjnek évadján, és ezt mondja neki: „Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert útról érkezett egy barátom, és nincs, amit elébe tegyek” –, és így válaszolna belülről: „Ne zaklass engem! Az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak. Nem kelhetek fel, hogy kenyeret adjak neked.” Mondom nektek, ha nem kel fel, és nem ad neki a barátságukra való tekintettel, az arcátlansága miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van. Ezért mondom nektek: kérjetek, és adnak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak majd nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van köztetek olyan apa, aki a fiának kígyót ad, amikor halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó dolgokat adni, mennyivel inkább meg fogja adni mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.
Egyszer éppen egy néma démont űzött ki. Amikor kiment a démon, a néma megszólalt. A tömeget csodálat töltötte el.
Néhányan azonban így beszéltek:
– Beelzebubnak, a démonok fejedelmének segítségével űzi ki a démonokat.
Mások meg, hogy próbára tegyék, mennyei jelet követeltek tőle. Ő azonban ismerve gondolataikat ezt mondta nekik:
– Minden ország, amelyben belviszály támad, romlásba dől, és kő kövön nem marad. Ha a Sátán maga ellen fordul, hogyan maradhat fenn országa? Miért mondjátok, hogy én Beelzebub segítségével űzöm ki a démonokat? Ha én Beelzebub segítségével űzöm ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki a démonokat, akkor meglepett benneteket Isten országa. Ha egy erős ember teljes fegyverzetben őrzi a maga udvarházát, vagyona biztonságban van. Ha azonban egy nála erősebb támad ellene, akkor elveszi teljes fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór. Ha a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és nem talál, akkor így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.” Amikor odaér, kisöpörve és rendbe szedve találja. Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél.
Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte a hangját, és így szólt hozzá:
– Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok az emlők, amelyek tápláltak!
De ő így felelt:
– Még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják és megtartják!
Amikor pedig egyre nagyobb tömeg sereglett hozzá, így kezdett beszélni:
– Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.
Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jel e nemzedék számára. Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék tagjaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. De íme, itt valami nagyobb van Salamonnál! A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására. De íme, itt valami nagyobb van Jónásnál!
Senki sem gyújt lámpást azért, hogy elrejtse vagy véka alá tegye, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot.
Tested lámpása a szemed. Ha a szemed egészséges, egész tested világos, de ha beteg, a tested is sötét. Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás rád ragyog.
Beszéd közben egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Bement, és asztalhoz telepedett. A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy evés előtt nem végezte el a kézmosást. Az Úr azonban ezt mondta neki:
– Ti, farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok harácsolással és gonoszsággal. Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is? Inkább adjátok oda alamizsnául, ami a tálban van, és minden tiszta lesz nektek!
De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és Isten szeretetét! Ezeket kellene gyakorolni, s amazokat sem elhanyagolni!
Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a fő helyet a zsinagógában, és azt, amikor a tereken köszöntenek benneteket!
Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak rajtuk!
Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki:
– Mester, amikor ezt mondod, minket is megbántasz.
De ő így válaszolt:
– Jaj nektek is, törvénytudók, mert az emberekre nyomasztó terheket raktok, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek a terheket.
Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, akiket atyáitok öltek meg. Így arról tesztek tanúságot, hogy helyeslitek atyáitok tetteit. Ők öltek, ti pedig építkeztek. Ezért mondta Isten bölcsessége is: „Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat. Közülük némelyeket megölnek és üldöznek”, hogy számon kérjék ettől a nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a szentély között pusztult el. Bizony, mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek.
Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát, de ti nem mentek be, akik pedig be akartak menni, azokat nem engedtétek.
Amikor kiment onnét, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni kezdték, és mindenféléről faggatták, csak azt lesve, hogy beszédében valami csapdát találjanak neki.
12 Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majdnem eltaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak tanítványaihoz:
– Óvakodjatok a farizeusok kovászától, a képmutatástól!
Nincsen olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződnék, és olyan titok, ami ki ne tudódnék. Ezért tehát amit sötétben mondtatok, azt világosban fogják hallani, és amit a belső szobákban fülbe súgva mondtatok, a háztetőkről fogják hirdetni.
Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azon túl nem árthatnak! Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen! Bizony, mondom nektek: tőle féljetek! Ugye két fillérért öt verebet adnak? Isten mégsem feledkezik meg közülük egyről sem. Sőt még a hajatok szála is mind meg van számlálva! Ne féljetek, értékesebbek vagytok sok verébnél!
Mondom nektek, aki elismer engem az emberek előtt, azt az Emberfia is elismeri Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt megtagadják Isten angyalai előtt.
Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.
Amikor zsinagógákba, uralkodók és hatóság elé visznek benneteket, ne aggódjatok, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok! Ugyanis a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, hogy mit kell mondanotok.
Valaki a tömegből ezt mondta neki:
– Mester, mondd a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!
De ő így válaszolt:
– Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek?
Azután ezt mondta nekik:
– Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét nem a vagyona biztosítja!
Mondott nekik egy példázatot:
– Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. Ekkor így gondolkodott magában: „Mit tegyek? Nincsen hova betakarítanom a termésemet.” Majd így szólt: „A következőt fogom tenni: lebontom csűreimet, nagyobbakat építek, és oda takarítom be minden gabonámat és javamat. Aztán ezt mondom magamnak: »Sok javad van sok évre félretéve. Pihend ki magad, egyél, igyál, vigadozzál!«” Isten azonban így szólt hozzá: „Esztelen, még ez éjjel visszakérik életed. Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten mértéke szerint gazdag.
Tanítványaihoz pedig így szólt:
– Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok! Az élet ugyanis több a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek a hollókat! Nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggodalmaskodással melyiktek tudja akár egy arasznyival is meghosszabbítani az életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, hogyan növekednek! Nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, ami ma van, de holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább benneteket, kicsinyhitűek! Ezért ne kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! Mert mindezeket a világ pogányai hajszolják. A ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Keressétek inkább az ő országát, és ráadásként ezeket is megkapjátok.
Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! Adjátok el vagyonotokat, és osszátok ki alamizsnaképpen! Szerezzetek magatoknak szét nem feslő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, s a moly sem teszi tönkre! Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is. Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva! Legyetek olyanok, mint azok, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki! Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál! Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezik is, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!
Kétségtelen, ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!
Péter ezt kérdezte:
– Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?
Az Úr így válaszolt:
– Ki tehát a hűséges és előrelátó sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel majd, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ebben a munkában talál! Bizony, mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli.
De ha az a szolga ezt mondja szívében: „Késik az én uram”, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, enni, inni és részegeskedni kezd; azon a napon jön majd meg annak a szolgának az ura, amelyiken nem várja, és abban az órában, amelyikben nem gondolja, és kettévágatja, s a hűtlenek sorsára juttatja.
Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem készült fel vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap. Amelyik viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Mindenkitől, akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! Egy keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, amíg ez végbe nem megy! Úgy gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem – mondom nektek –, hanem meghasonlást. Mert mostantól öten lesznek egy házban, de megosztva: három kettő ellen, és kettő három ellen. Az apa a fia ellen, és a fiú az apja ellen. Az anya a lánya ellen, és a lány az anyja ellen. Az anyós a menye ellen, és a meny az anyósa ellen.
Azután szólt a sokasághoz is:
– Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, itt a vihar, és úgy is lesz. Amikor pedig déli szél fúj, azt mondjátok, hőség jön, és úgy is lesz. Álnokok, a föld és az ég jelenségeit felismeritek. Miért nem vagytok képesek felismerni, hogy itt a sorsdöntő pillanat?
De miért nem ítélitek meg ti magatok, hogy mi a helyénvaló? Amikor ellenfeleddel a bíróságra mégy, még útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen! Mondom neked, nem jössz ki onnét addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.
– Uram, taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította a tanítványait!
Ő ezt mondta nekik:
– Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: „Atya, szenteltessék meg neved! Jöjjön el országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta! 4És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek! És ne állíts minket próbatétel elé!”
Azután így szólt hozzájuk:
– Tegyük fel, valamelyikteknek van egy barátja, és eljön hozzá éjnek évadján, és ezt mondja neki: „Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert útról érkezett egy barátom, és nincs, amit elébe tegyek” –, és így válaszolna belülről: „Ne zaklass engem! Az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak. Nem kelhetek fel, hogy kenyeret adjak neked.” Mondom nektek, ha nem kel fel, és nem ad neki a barátságukra való tekintettel, az arcátlansága miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van. Ezért mondom nektek: kérjetek, és adnak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak majd nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van köztetek olyan apa, aki a fiának kígyót ad, amikor halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó dolgokat adni, mennyivel inkább meg fogja adni mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.
Egyszer éppen egy néma démont űzött ki. Amikor kiment a démon, a néma megszólalt. A tömeget csodálat töltötte el.
Néhányan azonban így beszéltek:
– Beelzebubnak, a démonok fejedelmének segítségével űzi ki a démonokat.
Mások meg, hogy próbára tegyék, mennyei jelet követeltek tőle. Ő azonban ismerve gondolataikat ezt mondta nekik:
– Minden ország, amelyben belviszály támad, romlásba dől, és kő kövön nem marad. Ha a Sátán maga ellen fordul, hogyan maradhat fenn országa? Miért mondjátok, hogy én Beelzebub segítségével űzöm ki a démonokat? Ha én Beelzebub segítségével űzöm ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki a démonokat, akkor meglepett benneteket Isten országa. Ha egy erős ember teljes fegyverzetben őrzi a maga udvarházát, vagyona biztonságban van. Ha azonban egy nála erősebb támad ellene, akkor elveszi teljes fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór. Ha a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és nem talál, akkor így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.” Amikor odaér, kisöpörve és rendbe szedve találja. Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél.
Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte a hangját, és így szólt hozzá:
– Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok az emlők, amelyek tápláltak!
De ő így felelt:
– Még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják és megtartják!
Amikor pedig egyre nagyobb tömeg sereglett hozzá, így kezdett beszélni:
– Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.
Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jel e nemzedék számára. Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék tagjaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. De íme, itt valami nagyobb van Salamonnál! A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására. De íme, itt valami nagyobb van Jónásnál!
Senki sem gyújt lámpást azért, hogy elrejtse vagy véka alá tegye, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot.
Tested lámpása a szemed. Ha a szemed egészséges, egész tested világos, de ha beteg, a tested is sötét. Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás rád ragyog.
Beszéd közben egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Bement, és asztalhoz telepedett. A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy evés előtt nem végezte el a kézmosást. Az Úr azonban ezt mondta neki:
– Ti, farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok harácsolással és gonoszsággal. Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is? Inkább adjátok oda alamizsnául, ami a tálban van, és minden tiszta lesz nektek!
De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és Isten szeretetét! Ezeket kellene gyakorolni, s amazokat sem elhanyagolni!
Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a fő helyet a zsinagógában, és azt, amikor a tereken köszöntenek benneteket!
Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak rajtuk!
Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki:
– Mester, amikor ezt mondod, minket is megbántasz.
De ő így válaszolt:
– Jaj nektek is, törvénytudók, mert az emberekre nyomasztó terheket raktok, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek a terheket.
Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, akiket atyáitok öltek meg. Így arról tesztek tanúságot, hogy helyeslitek atyáitok tetteit. Ők öltek, ti pedig építkeztek. Ezért mondta Isten bölcsessége is: „Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat. Közülük némelyeket megölnek és üldöznek”, hogy számon kérjék ettől a nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a szentély között pusztult el. Bizony, mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek.
Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát, de ti nem mentek be, akik pedig be akartak menni, azokat nem engedtétek.
Amikor kiment onnét, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni kezdték, és mindenféléről faggatták, csak azt lesve, hogy beszédében valami csapdát találjanak neki.
12 Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majdnem eltaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak tanítványaihoz:
– Óvakodjatok a farizeusok kovászától, a képmutatástól!
Nincsen olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződnék, és olyan titok, ami ki ne tudódnék. Ezért tehát amit sötétben mondtatok, azt világosban fogják hallani, és amit a belső szobákban fülbe súgva mondtatok, a háztetőkről fogják hirdetni.
Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azon túl nem árthatnak! Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen! Bizony, mondom nektek: tőle féljetek! Ugye két fillérért öt verebet adnak? Isten mégsem feledkezik meg közülük egyről sem. Sőt még a hajatok szála is mind meg van számlálva! Ne féljetek, értékesebbek vagytok sok verébnél!
Mondom nektek, aki elismer engem az emberek előtt, azt az Emberfia is elismeri Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt megtagadják Isten angyalai előtt.
Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.
Amikor zsinagógákba, uralkodók és hatóság elé visznek benneteket, ne aggódjatok, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok! Ugyanis a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, hogy mit kell mondanotok.
Valaki a tömegből ezt mondta neki:
– Mester, mondd a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!
De ő így válaszolt:
– Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek?
Azután ezt mondta nekik:
– Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét nem a vagyona biztosítja!
Mondott nekik egy példázatot:
– Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. Ekkor így gondolkodott magában: „Mit tegyek? Nincsen hova betakarítanom a termésemet.” Majd így szólt: „A következőt fogom tenni: lebontom csűreimet, nagyobbakat építek, és oda takarítom be minden gabonámat és javamat. Aztán ezt mondom magamnak: »Sok javad van sok évre félretéve. Pihend ki magad, egyél, igyál, vigadozzál!«” Isten azonban így szólt hozzá: „Esztelen, még ez éjjel visszakérik életed. Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten mértéke szerint gazdag.
Tanítványaihoz pedig így szólt:
– Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok! Az élet ugyanis több a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek a hollókat! Nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggodalmaskodással melyiktek tudja akár egy arasznyival is meghosszabbítani az életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, hogyan növekednek! Nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, ami ma van, de holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább benneteket, kicsinyhitűek! Ezért ne kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! Mert mindezeket a világ pogányai hajszolják. A ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Keressétek inkább az ő országát, és ráadásként ezeket is megkapjátok.
Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! Adjátok el vagyonotokat, és osszátok ki alamizsnaképpen! Szerezzetek magatoknak szét nem feslő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, s a moly sem teszi tönkre! Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is. Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva! Legyetek olyanok, mint azok, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki! Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál! Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezik is, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!
Kétségtelen, ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!
Péter ezt kérdezte:
– Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?
Az Úr így válaszolt:
– Ki tehát a hűséges és előrelátó sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel majd, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ebben a munkában talál! Bizony, mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli.
De ha az a szolga ezt mondja szívében: „Késik az én uram”, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, enni, inni és részegeskedni kezd; azon a napon jön majd meg annak a szolgának az ura, amelyiken nem várja, és abban az órában, amelyikben nem gondolja, és kettévágatja, s a hűtlenek sorsára juttatja.
Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem készült fel vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap. Amelyik viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Mindenkitől, akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! Egy keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, amíg ez végbe nem megy! Úgy gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem – mondom nektek –, hanem meghasonlást. Mert mostantól öten lesznek egy házban, de megosztva: három kettő ellen, és kettő három ellen. Az apa a fia ellen, és a fiú az apja ellen. Az anya a lánya ellen, és a lány az anyja ellen. Az anyós a menye ellen, és a meny az anyósa ellen.
Azután szólt a sokasághoz is:
– Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, itt a vihar, és úgy is lesz. Amikor pedig déli szél fúj, azt mondjátok, hőség jön, és úgy is lesz. Álnokok, a föld és az ég jelenségeit felismeritek. Miért nem vagytok képesek felismerni, hogy itt a sorsdöntő pillanat?
De miért nem ítélitek meg ti magatok, hogy mi a helyénvaló? Amikor ellenfeleddel a bíróságra mégy, még útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen! Mondom neked, nem jössz ki onnét addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.
Jegyzetek
11,4 Lásd Mt 6,13.