8
Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett a mennyben mintegy fél órára.
És hét angyalt láttam, akik Isten előtt álltak, és hét harsonát kaptak.
Jött egy másik angyal, megállt az áldozati oltár előtt. Aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imáival együtt tegye az Isten trónusa előtt álló, arany áldozati oltárra. A tömjén füstje felszállt a szentek imáival együtt Isten elé. Az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzével, és ledobta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt.
A hét angyal, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.
Megfújta a harsonát az első angyal. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a fák harmada elégett, s a zöld fű mind felperzselődött.
Megfújta a harsonát a második angyal. Erre valami lánggal égő hatalmas hegyhez hasonló zuhant a tengerbe. A tenger egyharmada vérré vált, a tengerben élő állatok egyharmada elpusztult, és a hajók egyharmada elsüllyedt.
Megfújta a harsonát a harmadik angyal. Egy nagy, fáklyaként lobogó csillag hullott le az égből. A folyók egyharmadára hullott és a vízforrásokra.
A csillagnak Üröm volt a neve. A vizek egyharmada ürömmé vált, és sok ember meghalt a víztől, mert keserűek lettek a vizek.
Megfújta a harsonát a negyedik angyal. Erre a Nap harmadát, a Hold harmadát és a csillagok harmadát érte a csapás. Harmadrészük elsötétedett, a nappal és az éjszaka világossága egyaránt a harmadával csökkent.
Láttam és hallottam, hogy az ég zenitjén egy magányos sas repül, és nagy hangon mondja: „Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi három harsona miatt, amit az angyalok most készülnek megfújni.”
9 Megfújta a harsonát az ötödik angyal, és egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhan. Neki adták az alvilág kútjának a kulcsát. Megnyitotta az alvilág kútját, és a kútból füst szállt fel, amilyen egy nagy kemence füstje. A nap és a levegő elsötétedett a kút füstjétől. A füstből sáskák jöttek elő a földre, és akkora erőt kaptak, mint a föld skorpióinak az ereje. Megmondatott nekik, hogy ne ártsanak a föld füvének, semmiféle zöld növénynek és fának, hanem csak azoknak az embereknek, akik nem hordják homlokukon Isten pecsétjét.
Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg, hanem csak kínozzák őket öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor skorpió marja meg az embert. Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják. Azt kívánják, hogy meghaljanak, de a halál elfut előlük.
A sáskák külsőre harchoz felszerszámozott lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított. Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk pedig, mint az oroszláné. Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk zöreje meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése. Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek. Az alvilág angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddon, görögül meg Apollüón a neve.
Az első jaj elmúlt. Íme, két másik jaj közeledik!
Megfújta a harsonát a hatodik angyal. Erre hangot hallottam az Isten előtt álló arany áldozati oltár négy szarvából. Így szólt a hatodik angyalhoz, akinél a harsona volt: „Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!” A négy angyal megszabadult kötelékeitől, és készen állt órára, napra, hónapra és évre, hogy az emberek harmadát megölje. A lovasok seregének a száma húszezerszer tízezer. Hallottam a számukat.
A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, sötétkék és kénsárga mellvértjük volt. A lovak feje, mint az oroszláné, s a szájukból tűz, füst és kén jött. Ez a három csapás – a szájukból kijövő tűz, füst és kén – megölte az emberek harmadát. A lovak ereje a szájukban és a farkukban van. A farkuk ugyanis olyan, mint a kígyó. Fej van rajtuk, amivel marnak.
A többi ember, aki nem halt meg a csapásoktól, nem tartott bűnbánatot kezének tettei miatt, hanem továbbra is imádta a démonokat és az aranyból, ezüstből, bronzból, kőből és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem mozognak, és nem hagytak fel sem a gyilkolással, sem a varázslással, sem a paráznasággal, sem a lopással.
10 Ekkor egy másik, a mennyből lejövő hatalmas angyalt láttam. Felhő övezte, és szivárvány volt a feje fölött. Arca mint a Nap, lába mint tűzoszlop. Kezében széthajtott kis könyvtekercset tartott.
Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön. Nagy hangon kiáltott, ahogy az oroszlán ordít. Kiáltására hét mennydörgés válaszolt. Amikor a hét mennydörgés elhangzott, írni akartam, de az égből hangot hallottam: „Pecsételd le, amit a hét mennydörgés mondott, és ne írd le!”
És az angyal, akit láttam, hogy a tengerben és a földön áll, jobbját a menny felé emelte, és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és ami benne van, a földet s ami benne van, a tengert és ami benne van: „Nincs többé késlekedés! A hetedik angyal hangjának a napjaiban, amikor megfújni készül a harsonát, beteljesedik Isten titka, amint ezt örömhírként tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak.”
És a hang, amelyik a mennyből beszélt velem, ismét szólt: „Rajta, vedd át a nyitott könyvtekercset az angyal kezéből, aki a tengerben és a földön áll!”
Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a kis könyvtekercset. Így szól hozzám: „Fogd, és nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szájadban olyan édes lesz, mint a méz.” Elvettem az angyal kezéből a kis könyvtekercset, és lenyeltem. A szájamban édes volt, mint a méz, és amikor lenyeltem, keserű lett a gyomrom. Ekkor ezt mondják nekem: „Ismét prófétálnod kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.”
11 Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adtak nekem, mondván: „Menj, mérd föl Isten szentélyét, az áldozati oltárt és a benne imádkozókat! De a szentély külső udvarát hagyd ki, és ne mérd föl, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig lábbal tapossák!”
Két tanúmnak megengedem, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak.
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll. Ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki szájukból, és fölemészti ellenségeiket. Ha bárki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia.
Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az eső. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják.
Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön az alvilágból, harcra kel ellenük, legyőzi és megöli őket. Holttestük ott hever majd annak a nagy városnak az utcáján, amelyet lelki értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették. Holttestüket nézik majd a népek, a törzsek, a nyelvek és a nemzetek három és fél napon át, és nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék. A föld lakói örvendeznek és vigadoznak, és ajándékot küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötörte a föld lakóit.
De három és fél nap elteltével éltető Lélek szállt beléjük Istentől, és talpra álltak. Akik látták őket, azokat nagy félelem fogta el. Az égből erős hang szólt hozzájuk: „Jöjjetek föl ide!” És ellenségeik szeme láttára egy felhőn felszálltak a mennybe. Abban az órában nagy földrengés támadt, a város tizedrésze romba dőlt, a földrengés következtében hétezer ember meghalt, a többit pedig félelem fogta el, és dicsőítették az ég Istenét.
Elmúlt a második jaj, de hamarosan jön a harmadik.
Megfújta a harsonát a hetedik angyal. A mennyben erős hangok hallatszottak: „Urunké és Fölkentjéé az uralom a világ fölött, és uralkodni fog örökkön-örökké!” És a huszonnégy vén, aki Isten előtt a trónon ült, arcra borult, és imádta Istent: „Hálát adunk neked, mindenható Urunk, Istenünk, aki vagy, és aki voltál, mert átvetted a főhatalmat, és uralomra jutottál. A népek felbőszültek, de eljött az ideje haragodnak és a halottak fölötti ítélkezésnek, és annak, hogy megjutalmazd szolgáidat, a prófétákat és a szenteket, és azokat, akik félik nevedet, a kicsiket és a nagyokat egyaránt, és hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet.”
Megnyílt a mennyben Isten szentélye, és láthatóvá vált a szövetség ládája a szentélyben. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt.
És hét angyalt láttam, akik Isten előtt álltak, és hét harsonát kaptak.
Jött egy másik angyal, megállt az áldozati oltár előtt. Aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imáival együtt tegye az Isten trónusa előtt álló, arany áldozati oltárra. A tömjén füstje felszállt a szentek imáival együtt Isten elé. Az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzével, és ledobta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt.
A hét angyal, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.
Megfújta a harsonát az első angyal. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a fák harmada elégett, s a zöld fű mind felperzselődött.
Megfújta a harsonát a második angyal. Erre valami lánggal égő hatalmas hegyhez hasonló zuhant a tengerbe. A tenger egyharmada vérré vált, a tengerben élő állatok egyharmada elpusztult, és a hajók egyharmada elsüllyedt.
Megfújta a harsonát a harmadik angyal. Egy nagy, fáklyaként lobogó csillag hullott le az égből. A folyók egyharmadára hullott és a vízforrásokra.
A csillagnak Üröm volt a neve. A vizek egyharmada ürömmé vált, és sok ember meghalt a víztől, mert keserűek lettek a vizek.
Megfújta a harsonát a negyedik angyal. Erre a Nap harmadát, a Hold harmadát és a csillagok harmadát érte a csapás. Harmadrészük elsötétedett, a nappal és az éjszaka világossága egyaránt a harmadával csökkent.
Láttam és hallottam, hogy az ég zenitjén egy magányos sas repül, és nagy hangon mondja: „Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi három harsona miatt, amit az angyalok most készülnek megfújni.”
9 Megfújta a harsonát az ötödik angyal, és egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhan. Neki adták az alvilág kútjának a kulcsát. Megnyitotta az alvilág kútját, és a kútból füst szállt fel, amilyen egy nagy kemence füstje. A nap és a levegő elsötétedett a kút füstjétől. A füstből sáskák jöttek elő a földre, és akkora erőt kaptak, mint a föld skorpióinak az ereje. Megmondatott nekik, hogy ne ártsanak a föld füvének, semmiféle zöld növénynek és fának, hanem csak azoknak az embereknek, akik nem hordják homlokukon Isten pecsétjét.
Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg, hanem csak kínozzák őket öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor skorpió marja meg az embert. Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják. Azt kívánják, hogy meghaljanak, de a halál elfut előlük.
A sáskák külsőre harchoz felszerszámozott lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított. Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk pedig, mint az oroszláné. Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk zöreje meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése. Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek. Az alvilág angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddon, görögül meg Apollüón a neve.
Az első jaj elmúlt. Íme, két másik jaj közeledik!
Megfújta a harsonát a hatodik angyal. Erre hangot hallottam az Isten előtt álló arany áldozati oltár négy szarvából. Így szólt a hatodik angyalhoz, akinél a harsona volt: „Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!” A négy angyal megszabadult kötelékeitől, és készen állt órára, napra, hónapra és évre, hogy az emberek harmadát megölje. A lovasok seregének a száma húszezerszer tízezer. Hallottam a számukat.
A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, sötétkék és kénsárga mellvértjük volt. A lovak feje, mint az oroszláné, s a szájukból tűz, füst és kén jött. Ez a három csapás – a szájukból kijövő tűz, füst és kén – megölte az emberek harmadát. A lovak ereje a szájukban és a farkukban van. A farkuk ugyanis olyan, mint a kígyó. Fej van rajtuk, amivel marnak.
A többi ember, aki nem halt meg a csapásoktól, nem tartott bűnbánatot kezének tettei miatt, hanem továbbra is imádta a démonokat és az aranyból, ezüstből, bronzból, kőből és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem mozognak, és nem hagytak fel sem a gyilkolással, sem a varázslással, sem a paráznasággal, sem a lopással.
10 Ekkor egy másik, a mennyből lejövő hatalmas angyalt láttam. Felhő övezte, és szivárvány volt a feje fölött. Arca mint a Nap, lába mint tűzoszlop. Kezében széthajtott kis könyvtekercset tartott.
Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön. Nagy hangon kiáltott, ahogy az oroszlán ordít. Kiáltására hét mennydörgés válaszolt. Amikor a hét mennydörgés elhangzott, írni akartam, de az égből hangot hallottam: „Pecsételd le, amit a hét mennydörgés mondott, és ne írd le!”
És az angyal, akit láttam, hogy a tengerben és a földön áll, jobbját a menny felé emelte, és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és ami benne van, a földet s ami benne van, a tengert és ami benne van: „Nincs többé késlekedés! A hetedik angyal hangjának a napjaiban, amikor megfújni készül a harsonát, beteljesedik Isten titka, amint ezt örömhírként tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak.”
És a hang, amelyik a mennyből beszélt velem, ismét szólt: „Rajta, vedd át a nyitott könyvtekercset az angyal kezéből, aki a tengerben és a földön áll!”
Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a kis könyvtekercset. Így szól hozzám: „Fogd, és nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szájadban olyan édes lesz, mint a méz.” Elvettem az angyal kezéből a kis könyvtekercset, és lenyeltem. A szájamban édes volt, mint a méz, és amikor lenyeltem, keserű lett a gyomrom. Ekkor ezt mondják nekem: „Ismét prófétálnod kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.”
11 Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adtak nekem, mondván: „Menj, mérd föl Isten szentélyét, az áldozati oltárt és a benne imádkozókat! De a szentély külső udvarát hagyd ki, és ne mérd föl, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig lábbal tapossák!”
Két tanúmnak megengedem, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak.
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll. Ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki szájukból, és fölemészti ellenségeiket. Ha bárki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia.
Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az eső. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják.
Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön az alvilágból, harcra kel ellenük, legyőzi és megöli őket. Holttestük ott hever majd annak a nagy városnak az utcáján, amelyet lelki értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették. Holttestüket nézik majd a népek, a törzsek, a nyelvek és a nemzetek három és fél napon át, és nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék. A föld lakói örvendeznek és vigadoznak, és ajándékot küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötörte a föld lakóit.
De három és fél nap elteltével éltető Lélek szállt beléjük Istentől, és talpra álltak. Akik látták őket, azokat nagy félelem fogta el. Az égből erős hang szólt hozzájuk: „Jöjjetek föl ide!” És ellenségeik szeme láttára egy felhőn felszálltak a mennybe. Abban az órában nagy földrengés támadt, a város tizedrésze romba dőlt, a földrengés következtében hétezer ember meghalt, a többit pedig félelem fogta el, és dicsőítették az ég Istenét.
Elmúlt a második jaj, de hamarosan jön a harmadik.
Megfújta a harsonát a hetedik angyal. A mennyben erős hangok hallatszottak: „Urunké és Fölkentjéé az uralom a világ fölött, és uralkodni fog örökkön-örökké!” És a huszonnégy vén, aki Isten előtt a trónon ült, arcra borult, és imádta Istent: „Hálát adunk neked, mindenható Urunk, Istenünk, aki vagy, és aki voltál, mert átvetted a főhatalmat, és uralomra jutottál. A népek felbőszültek, de eljött az ideje haragodnak és a halottak fölötti ítélkezésnek, és annak, hogy megjutalmazd szolgáidat, a prófétákat és a szenteket, és azokat, akik félik nevedet, a kicsiket és a nagyokat egyaránt, és hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet.”
Megnyílt a mennyben Isten szentélye, és láthatóvá vált a szövetség ládája a szentélyben. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt.