5
A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt, hét pecséttel lepecsételt könyvtekercset láttam.
Aztán egy hatalmas angyalt láttam, aki nagy hangon hirdette: „Ki méltó arra, hogy kinyissa a könyvtekercset, hogy feltörje pecsétjeit?”
De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kinyitni és elolvasni a könyvtekercset.
Keservesen sírtam, hogy senki sem találtatott méltónak arra, hogy kinyissa és elolvassa a könyvtekercset.
A vének közül az egyik így szól hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet és hét pecsétjét.”
És láttam, hogy a trón közepén és a négy élőlény, valamint a huszonnégy vén között mintegy megölve ott áll a Bárány. Hét szarva és hét szeme volt: Istennek az egész földre szétküldött hét lelke.
Odament, és átvette a trónon ülő jobbjából.
Amikor átvette a könyvtekercset, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt.
Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel teli aranycsészéje – ezek a szentek imádságai –, és új éneket énekeltek: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véred árán embereket szereztél Istennek minden nyelvből, népből és nemzetből, és Istenünk országává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a földön.”
És láttam meg hallottam sok angyal hangját, az élőlények, a vének és a trón körül. Számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt, és nagy hangon mondták: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.” Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengeren, valamint a bennük lévők ezt mondták: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!”
A négy élőlény így felelt: „Ámen”, a vének pedig leborultak, és imádták.
6 És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: „Jöjj!” És láttam, íme, egy fehér ló, és a rajta ülő kezében íj. Koszorút adtak neki, s ő győztesként indult el, hogy újra győzelmet arasson.
Amikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény szólt: „Jöjj!” Egy másik, egy tűzpiros ló jött elő. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét – hadd gyilkolják egymást az emberek –, és egy hosszú kardot adtak neki.
Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szólt: „Jöjj!” És láttam, íme, egy fekete ló, s aki rajta ült, mérleget tartott a kezében. Úgy hallottam, mintha a négy élőlény közül hang szólt volna: „Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa egy dénár. De az olajat és a bort ne bántsd!”
Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik élőlény szólt: „Jöjj!” És láttam, íme, egy sárgászöld ló. A rajta ülő neve Halál. Nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyedrésze fölött, hogy karddal, éhínséggel, halállal és a föld vadállatai segítségével öljön.
Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az áldozati oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket Isten szava és tanúságtételük miatt öltek meg. Nagy hangon kiáltották: „Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?” Mindegyikük fehér ruhát kapott, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig legyenek türelemmel, amíg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.
Amikor feltörte a hatodik pecsétet, láttam, hogy nagy földrengés támadt. A Nap olyan fekete lett, mint egy szőrzsák, a Hold pedig olyan, mint a vér.
Az ég csillagai a földre hullottak, mint amikor a fügefa hullatja éretlen fügéit, ha erős szél rázza. Az ég eltűnt, mint egy összecsavart könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és a hatalmasok, minden rabszolga és szabad ember elrejtőzött a barlangokban és a sziklák közt; és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: „Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon ülő és a Bárány haragja elől!
Eljött haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük?”
7 Ezután a föld négy sarkán álló négy angyalt láttam, akik megfékezték a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földre, sem a tengerre, sem semmiféle fára.
Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal jön, akinél az élő Isten pecsétje volt. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: „Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!” És hallottam a megjelöltek számát. Száznegyvennégyezren voltak. Izrael fiainak minden törzséből.
Júda törzséből tizenkétezer, Ruben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, Áser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer, Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszachár törzséből tizenkétezer, Zebulun törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.
Ezek után láttam, íme, egy hatalmas tömeg – amit meg sem lehetett számolni – minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből ott állt a trón és a Bárány előtt fehér ruhába öltözve, a kezükben pálmaággal, és nagy hangon kiáltották: „Az üdvösség Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!” Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és így imádták Istent: „Ámen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.”
Ekkor a vének közül az egyik megszólított: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?”
Így válaszoltam: „Uram, te tudod.” Ezt mondta nekem: „Ezek a nagy szorongatásból jöttek, ruhájukat kimosták, kifehérítették a Bárány vérében.
Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal hódolnak neki szentélyében. A trónon ülő föléjük húzza sátrát. Nem éheznek, és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén áll, a pásztoruk, és élő vizek forrásához vezeti őket, és Isten letöröl a szemükről minden könnyet.”
És láttam, hogy a trón közepén és a négy élőlény, valamint a huszonnégy vén között mintegy megölve ott áll a Bárány. Hét szarva és hét szeme volt: Istennek az egész földre szétküldött hét lelke.
Odament, és átvette a trónon ülő jobbjából.
Amikor átvette a könyvtekercset, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt.
Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel teli aranycsészéje – ezek a szentek imádságai –, és új éneket énekeltek: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véred árán embereket szereztél Istennek minden nyelvből, népből és nemzetből, és Istenünk országává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a földön.”
És láttam meg hallottam sok angyal hangját, az élőlények, a vének és a trón körül. Számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt, és nagy hangon mondták: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.” Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengeren, valamint a bennük lévők ezt mondták: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!”
A négy élőlény így felelt: „Ámen”, a vének pedig leborultak, és imádták.
6 És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: „Jöjj!” És láttam, íme, egy fehér ló, és a rajta ülő kezében íj. Koszorút adtak neki, s ő győztesként indult el, hogy újra győzelmet arasson.
Amikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény szólt: „Jöjj!” Egy másik, egy tűzpiros ló jött elő. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét – hadd gyilkolják egymást az emberek –, és egy hosszú kardot adtak neki.
Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szólt: „Jöjj!” És láttam, íme, egy fekete ló, s aki rajta ült, mérleget tartott a kezében. Úgy hallottam, mintha a négy élőlény közül hang szólt volna: „Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa egy dénár. De az olajat és a bort ne bántsd!”
Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik élőlény szólt: „Jöjj!” És láttam, íme, egy sárgászöld ló. A rajta ülő neve Halál. Nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyedrésze fölött, hogy karddal, éhínséggel, halállal és a föld vadállatai segítségével öljön.
Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az áldozati oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket Isten szava és tanúságtételük miatt öltek meg. Nagy hangon kiáltották: „Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?” Mindegyikük fehér ruhát kapott, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig legyenek türelemmel, amíg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.
Amikor feltörte a hatodik pecsétet, láttam, hogy nagy földrengés támadt. A Nap olyan fekete lett, mint egy szőrzsák, a Hold pedig olyan, mint a vér.
Az ég csillagai a földre hullottak, mint amikor a fügefa hullatja éretlen fügéit, ha erős szél rázza. Az ég eltűnt, mint egy összecsavart könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és a hatalmasok, minden rabszolga és szabad ember elrejtőzött a barlangokban és a sziklák közt; és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: „Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon ülő és a Bárány haragja elől!
Eljött haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük?”
7 Ezután a föld négy sarkán álló négy angyalt láttam, akik megfékezték a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földre, sem a tengerre, sem semmiféle fára.
Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal jön, akinél az élő Isten pecsétje volt. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: „Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!” És hallottam a megjelöltek számát. Száznegyvennégyezren voltak. Izrael fiainak minden törzséből.
Júda törzséből tizenkétezer, Ruben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, Áser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer, Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszachár törzséből tizenkétezer, Zebulun törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.
Ezek után láttam, íme, egy hatalmas tömeg – amit meg sem lehetett számolni – minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből ott állt a trón és a Bárány előtt fehér ruhába öltözve, a kezükben pálmaággal, és nagy hangon kiáltották: „Az üdvösség Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!” Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és így imádták Istent: „Ámen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.”
Ekkor a vének közül az egyik megszólított: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?”
Így válaszoltam: „Uram, te tudod.” Ezt mondta nekem: „Ezek a nagy szorongatásból jöttek, ruhájukat kimosták, kifehérítették a Bárány vérében.
Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal hódolnak neki szentélyében. A trónon ülő föléjük húzza sátrát. Nem éheznek, és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén áll, a pásztoruk, és élő vizek forrásához vezeti őket, és Isten letöröl a szemükről minden könnyet.”