12
Egy nagy jel tűnt fel a mennyben: egy asszony. Öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.
Áldott állapotban van. Szülési fájdalmában és gyötrelmében kiáltozott.
Akkor egy másik jel tűnt fel a mennyben: íme, egy nagy tűzpiros sárkány. Hét feje, tíz szarva, s mindegyik fején korona.
Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, felfalja gyermekét.
Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával pásztorolja mind a nemzeteket. Gyermekét fölkapták, és Istenhez és az ő trónjához vitték.
Az asszony a pusztába menekült, ahol Isten helyet készített számára, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.
Nagy harc tört ki a mennyben. Mihály és angyalai küzdöttek a sárkánnyal. A sárkány és angyalai fölvették a küzdelmet, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra többé hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, akit Ördögnek és Sátánnak hívnak, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. Ekkor harsány hangot hallottam a mennyben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk előtt. De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, és nem kímélték életüket mindhalálig.
Ezért örvendezzetek, mennyek, és ti, bennük lakók! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok ment le az Ördög nagy haraggal. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.”
Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába röpüljön, a helyére, ahol majd a kígyótól távol három és fél időn át táplálják. Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót. A sárkány haragra gerjedt az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, azokkal, aki megtartják Isten parancsait, és kitartanak Jézus tanúsága mellett. És megállt a tenger fövenyén.
13 Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat jön fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név. A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig mint az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét, trónját és nagy hatalmát. Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult.
Az egész föld csodálattal követte a vadállatot, és leborultak a sárkány előtt, mivel hatalmat adott a vadállatnak, és leborultak a vadállat előtt, mondván: „Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?”
Gőgös és káromló szájat kapott és hatalmat, hogy negyvenkét hónapig cselekedjék. Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, és káromolta nevét, hajlékát és a menny lakóit. Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket, és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétől fogva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte.
Akinek van füle, hallja meg! Akinek fogságba kell mennie, fogságba megy; akinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van szükség a szentek állhatatosságára és hitére.
Akkor láttam, hogy egy másik vadállat jön elő a földből. Két szarva volt, mint egy báránynak, de úgy beszélt, mint egy sárkány. Az első vadállat minden hatalmát gyakorolja annak jelenlétében, és ráveszi a földet és lakóit, hogy imádják az első vadállatot, amelyik meggyógyult halálos sebéből. Nagy csodajeleket visz végbe. Még tüzet is képes lehívni a mennyből az emberek szeme láttára. A föld lakóit megtéveszti a csodajelekkel, amelyeket a vadállat jelenlétében véghezvihet. Ráveszi a föld lakóit, hogy állítsanak szobrot a vadállatnak, amelyet megsebzett a kard, de életre kelt.
Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy beszéljen a vadállat szobra, és hogy megölesse mindazokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt. Rávesz mindenkit, kicsit és nagyot, gazdagot és szegényt, szabadot és rabszolgát, hogy egy bélyeget tegyenek a jobb kezükre vagy a homlokukra, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a bélyeget: a vadállat nevét vagy nevének a számát.
Itt van szükség a bölcsességre! Aki értelmes, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat!
14 Láttam, íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén és vele a száznegyvennégyezer, akiknek a homlokára van írva az ő és az ő Atyjának a neve. Aztán hangot hallottam a mennyből. Olyat, mint nagy vizek zúgása vagy mint egy hatalmas mennydörgés robaja. A hang, amit hallottam, olyan volt, mint amikor hárfások pengetik a hárfájukat. Énekelnek valamit, egy új éneket a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Senki sem tudta megtanulni az éneket, csak a föld lakói közül megváltott száznegyvennégyezer. Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek, és követik a Bárányt, bárhová megy is. Ők a megváltottak az emberek közül: a termés zsengéje Isten és a Bárány számára. Ajkukon nincs hazugság: feddhetetlenek.
Aztán láttam, hogy egy másik angyal repül az ég zenitjén. Nála volt az örök evangélium, hogy hirdesse a föld minden lakójának, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. Nagy hangon mondta:
„Féljétek Istent és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája! Boruljatok le a menny, a föld, a tenger és a vízforrások alkotója előtt!” Egy másik, a második angyal követte, aki ezt mondta: „Elesett, elesett a nagy Babilon, aki paráznasága tüzes borával megrészegítette mind a népeket!”
Egy harmadik angyal követte őket, aki nagy hangon mondta: „Aki leborul a vadállat és szobra előtt, és homlokán vagy kezén viseli bélyegét, az inni fog Isten haragjának borából, amelyet hígítatlanul töltött haragja kelyhébe; és kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány előtt.
Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké; és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal azok, akik leborulnak a vadállat és szobra előtt, és viselik nevének bélyegét.”
Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják Isten parancsait és a Jézusba vetett hitet.
Erre hangot hallottam a mennyből: „Írd! Mostantól fogva boldogok a holtak, akik az Úrban haltak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket!”
Ekkor láttam, íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló. A szentélyből egy másik angyal jött ki, és nagy hangon kiáltott a felhőn ülőnek: „Ereszd neki sarlódat, és arass, mert eljött az aratás ideje, és az aratnivaló már érett a földön!”
A felhőn ülő a földre dobta sarlóját, és learatta a földet.
Egy másik angyal jött ki a szentélyből. Nála is éles sarló volt. Egy harmadik angyal, akinek a tűz fölött volt hatalma, előlépett az oltártól, és nagy hangon szólt annak, akinél az éles sarló volt: „Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőfürtjeit, mert beértek a szemek!” Az angyal a földre dobta sarlóját, leszüretelte a föld szőlőjét, és bedobta Isten haragjának hatalmas sajtójába. 20A borsajtót a városon kívül kitaposták, és ezerhatszáz stadiumnyira annyi vér folyt ki belőle, hogy a lovaknak a zablájukig ért.
Nagy harc tört ki a mennyben. Mihály és angyalai küzdöttek a sárkánnyal. A sárkány és angyalai fölvették a küzdelmet, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra többé hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, akit Ördögnek és Sátánnak hívnak, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. Ekkor harsány hangot hallottam a mennyben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk előtt. De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, és nem kímélték életüket mindhalálig.
Ezért örvendezzetek, mennyek, és ti, bennük lakók! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok ment le az Ördög nagy haraggal. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.”
Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába röpüljön, a helyére, ahol majd a kígyótól távol három és fél időn át táplálják. Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót. A sárkány haragra gerjedt az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, azokkal, aki megtartják Isten parancsait, és kitartanak Jézus tanúsága mellett. És megállt a tenger fövenyén.
13 Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat jön fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név. A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig mint az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét, trónját és nagy hatalmát. Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult.
Az egész föld csodálattal követte a vadállatot, és leborultak a sárkány előtt, mivel hatalmat adott a vadállatnak, és leborultak a vadállat előtt, mondván: „Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?”
Gőgös és káromló szájat kapott és hatalmat, hogy negyvenkét hónapig cselekedjék. Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, és káromolta nevét, hajlékát és a menny lakóit. Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket, és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétől fogva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte.
Akinek van füle, hallja meg! Akinek fogságba kell mennie, fogságba megy; akinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van szükség a szentek állhatatosságára és hitére.
Akkor láttam, hogy egy másik vadállat jön elő a földből. Két szarva volt, mint egy báránynak, de úgy beszélt, mint egy sárkány. Az első vadállat minden hatalmát gyakorolja annak jelenlétében, és ráveszi a földet és lakóit, hogy imádják az első vadállatot, amelyik meggyógyult halálos sebéből. Nagy csodajeleket visz végbe. Még tüzet is képes lehívni a mennyből az emberek szeme láttára. A föld lakóit megtéveszti a csodajelekkel, amelyeket a vadállat jelenlétében véghezvihet. Ráveszi a föld lakóit, hogy állítsanak szobrot a vadállatnak, amelyet megsebzett a kard, de életre kelt.
Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy beszéljen a vadállat szobra, és hogy megölesse mindazokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt. Rávesz mindenkit, kicsit és nagyot, gazdagot és szegényt, szabadot és rabszolgát, hogy egy bélyeget tegyenek a jobb kezükre vagy a homlokukra, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a bélyeget: a vadállat nevét vagy nevének a számát.
Itt van szükség a bölcsességre! Aki értelmes, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat!
14 Láttam, íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén és vele a száznegyvennégyezer, akiknek a homlokára van írva az ő és az ő Atyjának a neve. Aztán hangot hallottam a mennyből. Olyat, mint nagy vizek zúgása vagy mint egy hatalmas mennydörgés robaja. A hang, amit hallottam, olyan volt, mint amikor hárfások pengetik a hárfájukat. Énekelnek valamit, egy új éneket a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Senki sem tudta megtanulni az éneket, csak a föld lakói közül megváltott száznegyvennégyezer. Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek, és követik a Bárányt, bárhová megy is. Ők a megváltottak az emberek közül: a termés zsengéje Isten és a Bárány számára. Ajkukon nincs hazugság: feddhetetlenek.
Aztán láttam, hogy egy másik angyal repül az ég zenitjén. Nála volt az örök evangélium, hogy hirdesse a föld minden lakójának, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. Nagy hangon mondta:
„Féljétek Istent és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája! Boruljatok le a menny, a föld, a tenger és a vízforrások alkotója előtt!” Egy másik, a második angyal követte, aki ezt mondta: „Elesett, elesett a nagy Babilon, aki paráznasága tüzes borával megrészegítette mind a népeket!”
Egy harmadik angyal követte őket, aki nagy hangon mondta: „Aki leborul a vadállat és szobra előtt, és homlokán vagy kezén viseli bélyegét, az inni fog Isten haragjának borából, amelyet hígítatlanul töltött haragja kelyhébe; és kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány előtt.
Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké; és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal azok, akik leborulnak a vadállat és szobra előtt, és viselik nevének bélyegét.”
Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják Isten parancsait és a Jézusba vetett hitet.
Erre hangot hallottam a mennyből: „Írd! Mostantól fogva boldogok a holtak, akik az Úrban haltak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket!”
Ekkor láttam, íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló. A szentélyből egy másik angyal jött ki, és nagy hangon kiáltott a felhőn ülőnek: „Ereszd neki sarlódat, és arass, mert eljött az aratás ideje, és az aratnivaló már érett a földön!”
A felhőn ülő a földre dobta sarlóját, és learatta a földet.
Egy másik angyal jött ki a szentélyből. Nála is éles sarló volt. Egy harmadik angyal, akinek a tűz fölött volt hatalma, előlépett az oltártól, és nagy hangon szólt annak, akinél az éles sarló volt: „Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőfürtjeit, mert beértek a szemek!” Az angyal a földre dobta sarlóját, leszüretelte a föld szőlőjét, és bedobta Isten haragjának hatalmas sajtójába. 20A borsajtót a városon kívül kitaposták, és ezerhatszáz stadiumnyira annyi vér folyt ki belőle, hogy a lovaknak a zablájukig ért.
Jegyzetek
14,20 1 stadium = 185 méter.