10
1Élt Caesareában egy Cornelius nevű férfi, az úgynevezett cohors italica századosa.
Egész háznépével együtt jámbor és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztott a népnek, és rendszeresen imádkozott Istenhez. Egy délután három óra tájban látomása volt; tisztán látta, hogy Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja:
– Cornelius!
Ő döbbenten nézte, és rémülten mondta:
– Mi az, Uram? Ezt mondta neki:
– Imádságod és alamizsnálkodásod Isten elé jutott, és ő emlékezetben tartja őket. Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz a Péternek is nevezett Simont! Egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.
Miután az angyal, aki beszélt vele, távozott, hívatott két rabszolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik régóta szolgálták. Ezeknek mindent elmagyarázott, és elküldte őket Joppéba.
Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. Közben megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, elragadtatásba esett, és látta, hogy megnyílik az ég, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, ami a négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Benne volt a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. Egy hang így szólt hozzá:
– Péter, kelj fel, öld meg, és egyél!
Péter azonban így szólt:
– Semmi esetre sem, Uram! Soha nem ettem semmit, ami kétséges eredetű és tisztátalan.
De másodszor is szólt hozzá a hang:
– Amit Isten tisztának tekint, azt te ne tartsd tisztátalannak!
Ez három ízben is így történt, azután az egész hirtelen fölemelkedett az égbe. Miközben Péter azon tűnődött, hogy mit jelenthet az iménti látomás, íme, azok a férfiak, akiket Cornelius küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, és bekiáltva érdeklődtek, hogy a Péternek is nevezett Simon vajon ott vendégeskedik-e. Amint Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek:
„Íme, három férfi keres téged. Kelj föl, menj le, és habozás nélkül indulj útnak velük, mert én küldtem őket!” Péter lement a férfiakhoz, és így szólt:
– Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?
Azok így feleltek:
– Cornelius százados, igaz és istenfélő ember, aki jó hírben áll az egész zsidó nép körében, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.
Erre behívta, és vendégül látta őket. Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan. Másnap megérkeztek Caesareába. Cornelius eközben összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket. Amint Péter belépett, Cornelius eléje ment, és leborult a lába előtt. Péter azonban fölemelte, és így szólt:
– Állj fel, én is ember vagyok!
Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve. Ekkor így szólt hozzájuk:
– Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartani vagy hozzá bemenni. Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak biztosan vagy esetleg tisztátalannak. Ezért ellenkezés nélkül jöttem, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg, miért küldtetek értem.
Ekkor Cornelius így szólt:
– Éppen négy nappal ezelőtt, délután három órakor itthon imádkoztam, és íme, egy férfi állt elém fénylő ruhában, és azt mondta: „Cornelius, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidat emlékezetbe idézték Isten előtt. Küldj el Joppéba, és hívasd át a Péternek is nevezett Simont! Simon tímár házában szállt meg a tengerparton.” Nyomban elküldtem tehát érted, és nagyon kedves tőled, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.
Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta:
– Most kezdem igazán megérteni, hogy Isten nem személyválogató, hanem mindenki kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik, bármelyik néphez tartozzék is. Ezt a tanítást küldte Izrael fiainak, amikor a béke örömhírét meghirdette Jézus Krisztus, a mindenek Ura által. Tudjátok, mi történt Galileából kiindulva a János által hirdetett keresztség után. A Názáreti Jézust fölkente Isten Szentlélekkel és erővel, és ő jót tett, bejárta az egész területet, és meggyógyított mindenkit, akiket megnyomorított az ördög, mert Isten vele volt. Mi tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt, akit fára feszítve megöltek, Isten harmadnapon feltámasztotta, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék, de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: nekünk, akik vele együtt ettünk és ittunk, miután feltámadt a halálból. Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk tanúságot arról, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Valamennyi próféta mellette tanúskodik: aki hisz benne, az ő neve által nyeri el bűnei bocsánatát.
Péter még beszélt, amikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik hallgatták az igét. A zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, ámulatba estek, hogy a pogányokra is kiáradt a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták Istent. Akkor Péter ezt mondta: „Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi, hogy megkeresztelkedjenek?”
Úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében. Ők pedig arra kérték, maradjon náluk néhány napig.
11 Meghallották az apostolok és a Júdeában lévő testvérek, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét. Amikor Péter fölment Jeruzsálembe, a zsidó származású hívők megrótták:
– Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.
Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről:
– Joppe városában voltam, és imádkoztam, amikor elragadtatásban látomást láttam. Valami nagy lepedőhöz hasonló szállt le a négy sarkánál fogva aláeresztve az égből, egészen elibém. Döbbenten bámultam, és láttam benne a föld négylábú állatait, vadakat, csúszómászókat és az ég madarait. Aztán hangot hallottam, amely így szólt hozzám:
„Kelj föl, Péter, öld meg, és egyél!” Én azonban így szóltam: „Semmi esetre sem, Uram, mert kétséges eredetű vagy tisztátalan még soha nem volt a szájamban.” De másodszor is megszólalt a hang az égből: „Amit Isten tisztának tekint, azt ne tartsd tisztátalannak!” Ez háromszor így történt, azután az egész újra fölemelkedett az égbe. És íme, abban a pillanatban három férfi állt meg a ház előtt, ahol voltam; Caesareából küldték őket hozzám. A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy habozás nélkül menjek velük. Velem jött ez a hat testvér is, akikkel bementünk annak az embernek a házába. Ő pedig elbeszélte nekünk, miként látta, amint az angyal megáll a házában, és ezt mondja neki: „Küldj el Joppéba, és hívd át a Péternek is nevezett Simont, aki olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által házad népével együtt üdvözülsz.” Amikor pedig beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogy ránk is kezdetben. Ekkor visszaemlékeztem az Úr szavára:
„János – szokta mondani – vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni.” Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy Istent akadályozzam?
Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, és dicsőítették Istent: „Íme, a pogányoknak is megadta Isten az életre vezető megtérést!”
Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és kürénéi férfi is, akik Antiókhiába érve a görögöknek is hirdetni kezdték az Úr Jézust. Velük volt az Úr keze, úgyhogy sokan hittek, és sokan megtértek az Úrhoz. Eljutott ennek a híre a jeruzsálemi egyházhoz, és elküldték Barnabást Antiókhiába. Amikor megérkezett, és látta Isten kegyelmét, megörült, és – mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel – buzdította mindnyájukat, hogy teljes odaadással maradjanak hűek az Úrhoz. Nagyon sokan csatlakoztak az Úrhoz. Ezután Tarzuszba ment, hogy megkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. Egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és nagyon sokakat tanítottak. A tanítványokat Antiókhiában nevezték először keresztényeknek.
Ezekben a napokban Jeruzsálemből próféták jöttek Antiókhiába. Egyikük, név szerint Agabosz felállt, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Claudius idejében. A tanítványok pedig elhatározták, hogy anyagi lehetőségeik szerint segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek. Ezt meg is tették. Barnabás és Saul keze által küldték el a vénekhez.
12 Abban az időben Heródes király üldözni kezdte a gyülekezet néhány tagját. Jakabot, János testvérét karddal kivégeztette. Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Akkor éppen a kovásztalan kenyerek ünnepe volt. Miután elfogatta, börtönbe vetette, és négy, egyenként négy katonából álló rajra bízta, hogy őrizzék, mert a pászkaünnep után akart nyilvános pert indítani. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.
Arra a napra virradó éjszakán, amikor Heródes elő akarta vezettetni, Péter két bilinccsel megkötözve két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök strázsáltak. Íme, megjelent az Úr angyala, és világosság támadt a cellában. Oldalba bökte s fölébresztette Pétert, majd így szólt hozzá: „Kelj fel gyorsan!” Erre lehullottak a bilincsek a kezéről.
Ezt mondta neki az angyal: „Övezd fel magad, és kösd fel sarudat!” Megtette. Ezt mondta neki: „Vedd fel köpenyed, és kövess engem!” Ekkor kiment, és követte, de nem fogta fel, hogy ami az angyal révén történik, valóság, hanem azt hitte, látomása van. Átmenve az első, majd a második őrségen, eljutottak a városba nyíló vaskapuhoz. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, és végighaladtak egy utcán. Akkor az angyal hirtelen eltávozott. Péter erre magához tért, és így szólt: „Most már tényleg tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amire a zsidó nép számított.”
Amikor világossá lett előtte, hogy mi történt, elment Mária, a Jánosnak is nevezett Márk anyja házához, ahol sokan egybegyűlve imádkoztak. Amikor bezörgetett a kapun, egy Rodé nevű szolgáló jött, hogy kinyissa. Amikor megismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. De azok ezt mondták: „Bolondokat beszélsz!” Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: „Az ő angyala az!” Péter azonban tovább zörgetett. Amikor kinyitották a kaput, és meglátták, elámultak. Akkor kezével intett, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki a börtönből az Úr. Majd hozzátette: „Mondjátok ezt el Jakabnak és a testvéreknek!” Azután kiment, és eltávozott.
Amikor megvirradt, nem csekély zavar támadt a katonák között, hogy vajon mi történt Péterrel. Heródes kerestette. Mivel nem találta, kihallgatta az őrséget, és megparancsolta, hogy vessék őket börtönbe. Aztán Júdeából Caesareába ment, és ott tartózkodott.
Heródes nagyon haragudott a tirusziakra és a szidóniakra. Ezek megegyeztek, és együtt jöttek hozzá. Miután megnyerték Blasztoszt, a király kamarását, békét kértek, mivel tartományukat a királyéból élelmezték. Egy kitűzött napon Heródes királyi ruhába öltözött, és bírói székére ülve beszédet intézett hozzájuk. A nép felkiáltott: „Isten hangja ez, nem emberé!” Abban a pillanatban lesújtott rá az Úr angyala, mivel nem Istennek adta a dicsőséget. Férgek ették meg, és meghalt.
Az Úr igéje növekedett, és terjedt.
Barnabás és Saul, miután elvégezték szolgálatukat Jeruzsálemben, visszatértek, és magukkal vitték a Márknak is nevezett Jánost.
Egész háznépével együtt jámbor és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztott a népnek, és rendszeresen imádkozott Istenhez. Egy délután három óra tájban látomása volt; tisztán látta, hogy Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja:
– Cornelius!
Ő döbbenten nézte, és rémülten mondta:
– Mi az, Uram? Ezt mondta neki:
– Imádságod és alamizsnálkodásod Isten elé jutott, és ő emlékezetben tartja őket. Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz a Péternek is nevezett Simont! Egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.
Miután az angyal, aki beszélt vele, távozott, hívatott két rabszolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik régóta szolgálták. Ezeknek mindent elmagyarázott, és elküldte őket Joppéba.
Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. Közben megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, elragadtatásba esett, és látta, hogy megnyílik az ég, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, ami a négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Benne volt a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. Egy hang így szólt hozzá:
– Péter, kelj fel, öld meg, és egyél!
Péter azonban így szólt:
– Semmi esetre sem, Uram! Soha nem ettem semmit, ami kétséges eredetű és tisztátalan.
De másodszor is szólt hozzá a hang:
– Amit Isten tisztának tekint, azt te ne tartsd tisztátalannak!
Ez három ízben is így történt, azután az egész hirtelen fölemelkedett az égbe. Miközben Péter azon tűnődött, hogy mit jelenthet az iménti látomás, íme, azok a férfiak, akiket Cornelius küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, és bekiáltva érdeklődtek, hogy a Péternek is nevezett Simon vajon ott vendégeskedik-e. Amint Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek:
„Íme, három férfi keres téged. Kelj föl, menj le, és habozás nélkül indulj útnak velük, mert én küldtem őket!” Péter lement a férfiakhoz, és így szólt:
– Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?
Azok így feleltek:
– Cornelius százados, igaz és istenfélő ember, aki jó hírben áll az egész zsidó nép körében, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.
Erre behívta, és vendégül látta őket. Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan. Másnap megérkeztek Caesareába. Cornelius eközben összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket. Amint Péter belépett, Cornelius eléje ment, és leborult a lába előtt. Péter azonban fölemelte, és így szólt:
– Állj fel, én is ember vagyok!
Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve. Ekkor így szólt hozzájuk:
– Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartani vagy hozzá bemenni. Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak biztosan vagy esetleg tisztátalannak. Ezért ellenkezés nélkül jöttem, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg, miért küldtetek értem.
Ekkor Cornelius így szólt:
– Éppen négy nappal ezelőtt, délután három órakor itthon imádkoztam, és íme, egy férfi állt elém fénylő ruhában, és azt mondta: „Cornelius, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidat emlékezetbe idézték Isten előtt. Küldj el Joppéba, és hívasd át a Péternek is nevezett Simont! Simon tímár házában szállt meg a tengerparton.” Nyomban elküldtem tehát érted, és nagyon kedves tőled, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.
Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta:
– Most kezdem igazán megérteni, hogy Isten nem személyválogató, hanem mindenki kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik, bármelyik néphez tartozzék is. Ezt a tanítást küldte Izrael fiainak, amikor a béke örömhírét meghirdette Jézus Krisztus, a mindenek Ura által. Tudjátok, mi történt Galileából kiindulva a János által hirdetett keresztség után. A Názáreti Jézust fölkente Isten Szentlélekkel és erővel, és ő jót tett, bejárta az egész területet, és meggyógyított mindenkit, akiket megnyomorított az ördög, mert Isten vele volt. Mi tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt, akit fára feszítve megöltek, Isten harmadnapon feltámasztotta, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék, de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: nekünk, akik vele együtt ettünk és ittunk, miután feltámadt a halálból. Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk tanúságot arról, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Valamennyi próféta mellette tanúskodik: aki hisz benne, az ő neve által nyeri el bűnei bocsánatát.
Péter még beszélt, amikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik hallgatták az igét. A zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, ámulatba estek, hogy a pogányokra is kiáradt a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták Istent. Akkor Péter ezt mondta: „Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi, hogy megkeresztelkedjenek?”
Úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében. Ők pedig arra kérték, maradjon náluk néhány napig.
11 Meghallották az apostolok és a Júdeában lévő testvérek, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét. Amikor Péter fölment Jeruzsálembe, a zsidó származású hívők megrótták:
– Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.
Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről:
– Joppe városában voltam, és imádkoztam, amikor elragadtatásban látomást láttam. Valami nagy lepedőhöz hasonló szállt le a négy sarkánál fogva aláeresztve az égből, egészen elibém. Döbbenten bámultam, és láttam benne a föld négylábú állatait, vadakat, csúszómászókat és az ég madarait. Aztán hangot hallottam, amely így szólt hozzám:
„Kelj föl, Péter, öld meg, és egyél!” Én azonban így szóltam: „Semmi esetre sem, Uram, mert kétséges eredetű vagy tisztátalan még soha nem volt a szájamban.” De másodszor is megszólalt a hang az égből: „Amit Isten tisztának tekint, azt ne tartsd tisztátalannak!” Ez háromszor így történt, azután az egész újra fölemelkedett az égbe. És íme, abban a pillanatban három férfi állt meg a ház előtt, ahol voltam; Caesareából küldték őket hozzám. A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy habozás nélkül menjek velük. Velem jött ez a hat testvér is, akikkel bementünk annak az embernek a házába. Ő pedig elbeszélte nekünk, miként látta, amint az angyal megáll a házában, és ezt mondja neki: „Küldj el Joppéba, és hívd át a Péternek is nevezett Simont, aki olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által házad népével együtt üdvözülsz.” Amikor pedig beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogy ránk is kezdetben. Ekkor visszaemlékeztem az Úr szavára:
„János – szokta mondani – vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni.” Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy Istent akadályozzam?
Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, és dicsőítették Istent: „Íme, a pogányoknak is megadta Isten az életre vezető megtérést!”
Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és kürénéi férfi is, akik Antiókhiába érve a görögöknek is hirdetni kezdték az Úr Jézust. Velük volt az Úr keze, úgyhogy sokan hittek, és sokan megtértek az Úrhoz. Eljutott ennek a híre a jeruzsálemi egyházhoz, és elküldték Barnabást Antiókhiába. Amikor megérkezett, és látta Isten kegyelmét, megörült, és – mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel – buzdította mindnyájukat, hogy teljes odaadással maradjanak hűek az Úrhoz. Nagyon sokan csatlakoztak az Úrhoz. Ezután Tarzuszba ment, hogy megkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. Egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és nagyon sokakat tanítottak. A tanítványokat Antiókhiában nevezték először keresztényeknek.
Ezekben a napokban Jeruzsálemből próféták jöttek Antiókhiába. Egyikük, név szerint Agabosz felállt, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Claudius idejében. A tanítványok pedig elhatározták, hogy anyagi lehetőségeik szerint segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek. Ezt meg is tették. Barnabás és Saul keze által küldték el a vénekhez.
12 Abban az időben Heródes király üldözni kezdte a gyülekezet néhány tagját. Jakabot, János testvérét karddal kivégeztette. Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Akkor éppen a kovásztalan kenyerek ünnepe volt. Miután elfogatta, börtönbe vetette, és négy, egyenként négy katonából álló rajra bízta, hogy őrizzék, mert a pászkaünnep után akart nyilvános pert indítani. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.
Arra a napra virradó éjszakán, amikor Heródes elő akarta vezettetni, Péter két bilinccsel megkötözve két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök strázsáltak. Íme, megjelent az Úr angyala, és világosság támadt a cellában. Oldalba bökte s fölébresztette Pétert, majd így szólt hozzá: „Kelj fel gyorsan!” Erre lehullottak a bilincsek a kezéről.
Ezt mondta neki az angyal: „Övezd fel magad, és kösd fel sarudat!” Megtette. Ezt mondta neki: „Vedd fel köpenyed, és kövess engem!” Ekkor kiment, és követte, de nem fogta fel, hogy ami az angyal révén történik, valóság, hanem azt hitte, látomása van. Átmenve az első, majd a második őrségen, eljutottak a városba nyíló vaskapuhoz. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, és végighaladtak egy utcán. Akkor az angyal hirtelen eltávozott. Péter erre magához tért, és így szólt: „Most már tényleg tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amire a zsidó nép számított.”
Amikor világossá lett előtte, hogy mi történt, elment Mária, a Jánosnak is nevezett Márk anyja házához, ahol sokan egybegyűlve imádkoztak. Amikor bezörgetett a kapun, egy Rodé nevű szolgáló jött, hogy kinyissa. Amikor megismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. De azok ezt mondták: „Bolondokat beszélsz!” Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: „Az ő angyala az!” Péter azonban tovább zörgetett. Amikor kinyitották a kaput, és meglátták, elámultak. Akkor kezével intett, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki a börtönből az Úr. Majd hozzátette: „Mondjátok ezt el Jakabnak és a testvéreknek!” Azután kiment, és eltávozott.
Amikor megvirradt, nem csekély zavar támadt a katonák között, hogy vajon mi történt Péterrel. Heródes kerestette. Mivel nem találta, kihallgatta az őrséget, és megparancsolta, hogy vessék őket börtönbe. Aztán Júdeából Caesareába ment, és ott tartózkodott.
Heródes nagyon haragudott a tirusziakra és a szidóniakra. Ezek megegyeztek, és együtt jöttek hozzá. Miután megnyerték Blasztoszt, a király kamarását, békét kértek, mivel tartományukat a királyéból élelmezték. Egy kitűzött napon Heródes királyi ruhába öltözött, és bírói székére ülve beszédet intézett hozzájuk. A nép felkiáltott: „Isten hangja ez, nem emberé!” Abban a pillanatban lesújtott rá az Úr angyala, mivel nem Istennek adta a dicsőséget. Férgek ették meg, és meghalt.
Az Úr igéje növekedett, és terjedt.
Barnabás és Saul, miután elvégezték szolgálatukat Jeruzsálemben, visszatértek, és magukkal vitték a Márknak is nevezett Jánost.
Jegyzetek
10,1 Itáliából származó római polgárok voltak a tagjai.