10
Vala pedig Czézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből.
Jámbor és istenfélő egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek.
Ez látá látásban világosan, a napnak mintegy kilenczedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne őhozzá, és monda néki: Kornélius!
(Csel 9,25)
Ő pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.
(Csel 4,29-30; Zsid 2,4)
Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek;
(Csel,10 4.)
Ő egy Simon nevű tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja néked, mit kell cselekedned.
(Mát 15,14)
A mint pedig elment az angyal, a ki Kornéliussal beszélt, szólíta kettőt az ő szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak vala.
És elmondván nékik mindent, elküldé őket Joppéba.
(Csel 18,5.1Thess;3,1.2.6)
Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban.
(Csel 3,2-8)
Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla ő reá elragadtatás;
És látá, hogy az ég megnyilt és leszálla ő hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre:
(Ésa 35,6)
Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.
És szózat lőn ő hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél!
Péter pedig monda: Semmiképen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.
(3Móz 11,1.5Móz;14,7.19; Ezék 4,14)
És ismét szózat lőn ő hozzá másodszor is: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.
(Eféz 2,11)
Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe.
(Csel 4,24;17,24;1Thess 1,9)
A mint pedig Péter magában tünődék, mi lehet az a látás, a melyet látott, ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz,
(Csel 17,30; Róm 1,24)
És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson?
(Csel 17,27.28; Róm 1,19.20)
És a míg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged:
(1Móz 1,27.28;5Móz 32,7.8)
Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velök: mert én küldöttem őket.
(2Kor 11,25.2Tim;3,11)
Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött ő hozzá, monda: Ímé, én vagyok, a kit kerestek: mi dolog az, a miért jöttetek?
(Jób 34,4)
Ők pedig mondának: Kornélius százados, igaz és istenfélő férfiú, ki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy hívasson téged házához, és halljon tőled valami dolgokról.
(Róm 1,23; Ésa 40,18-20)
Behíván azért őket, szállására fogadá. Másnap pedig elméne Péter ő velök, és a Joppébeli atyafiak közül is némelyek együtt menének ő vele.
(Csel 11,23;13,43;Máté 10,38.39.1Thess;3,3.4.2Tim;3,12)
És másnap eljutának Czézáreába. Kornélius pedig várja vala őket, egybegyűjtvén rokonait és jó barátait.
(Tit 1,5;Csel 13,3)
És lőn, hogy a mint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá őt.
(Csel 14,11-15; Jel 22,8.9)
Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok.
(Zsolt 14,3;53,2.4)
És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyűlve;
És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:
(Csel 11,3; Ján 4,9.27)
Annak okáért ellenmondás nélkül el is jöttem, miután meghívattam. Azt kérdem azért, mi okból hivattatok engem?
(Róm 16,3.4.1Kor;16,19.2Tim;4,19)
És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig bőjtöltem, és kilencz órakor imádkozám az én házamban; és ímé egy férfiú álla meg előttem fényes ruhában,
(Gal 2,4;1Móz 17,10-14.3Móz;12,3)
És monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt.
(Gal 2,1.2)
Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett: ő, minekutána eljő, szól néked.
(Csel 8,1.14;11,19)
Azonnal azért küldöttem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, a miket Isten néked parancsolt.
(Csel 14,27)
Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten;
(5Móz 10,17; Róm 2,11)
Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik.
(Csel 15,14)
Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura).
(Luk 2,14; Ján 14,27; Róm 5,1)
Ti ismeritek azt a dolgot, mely lőn az egész Júdeában, Galileától kezdve, az után a keresztség után, melyet János prédikált,
(Csel 10,44)
A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele.
(Mát 3,16; Márk 1,10.11; Luk 3,21.22)
És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, a miket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett; a kit megölének, fára feszítvén.
(Gal 2,14-16;5,1)
Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy ő megjelenjék nyilván,
(Csel 1,3; Luk 24,1; Ján 20,1; Ján 21,1)
Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ő vele, minekutána feltámadott halottaiból.
(Luk 24,30.43; Ján 21,12.13)
És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
(Csel 1,8; Márk 16,15;Csel 17,31.2Kor;5,10.2Tim;4,1.1Pét;4,5)
Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját veszi az ő neve által mindenki, a ki hiszen ő benne.
(Csel 4,2.1Kor;1,29.31; Eféz 2,9)
Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, a kik hallgatják vala e beszédet.
(Ámós 9,11.12)
És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, a kik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka.
(Eféz 3,6)
Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter:
(Csel 2,1-4;19,6)
Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképen mi is?
(Csel 8,36;Csel 15,8)
És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig.
(Csel 2,38)
11
Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét.
(3Móz 17,13.5Móz;12,16;1Móz 9,4-5.3Móz;3,17;7,26;17,10-14;19,26.5Móz;12,16.23-25;15,23)
Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének ő vele a zsidóságból valók,
(Csel 16,6)
Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.
(1Kor 1,12; Csel 19,1)
Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván:
(Gal 1,21)
Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből; és egészen hozzám szálla:
(Csel 10,9-16)
Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat.
(1Kor 1,12;3,4.5.6.22;4,6;16,12)
Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél!
(Csel 14,19)
Mondék azonban: Semmiképen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.
(Mát 9,14;11,2; Ján 1,35.41)
Felele pedig nékem a szózat másodszor az égből: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.
Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe.
(1Móz 17,10.11;Gal 3,7)
És ímé, azonnal három férfiú érkezék a házhoz, melyben valék, kik Czézáreából küldettek én hozzám.
(Csel 10,19-25)
Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába:
(1Móz 22,17.18)
És elbeszélé nékünk, mimódon látta, a mint az angyal megálla az ő házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik;
(Csel 10,3-6)
Ő szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe.
Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájok, miképen mi reánk is kezdetben.
(Csel 10,44)
Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni.
(Csel 1,5)
Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?
(Gal 2,16)
Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!
(Csel 17,30; Luk 2,31.32)
Azok tehát, a kik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Fenicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak.
(Csel 8,1.4)
Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.
(Mát 12,27; Márk 9,38; Luk 9,49)
És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén.
Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig.
(Csel 8,14)
Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.
(Csel 13,43)
Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz.
(Csel 5,14)
Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába.
(Csel 9,30)
És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
(Csel 26,28.1Pét;4,16)
Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.
(Jak 1,2-4)
Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lőn Klaudius császár idejében.
(Csel 21,10)
A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:
(1Kor 4,17;16,10; Róm 16,23.2Tim;4,20)
A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által.
(Csel 15,2.4.6;21,18;Csel 12,25)
12
Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül.
Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel.
(1Pét 3,18)
És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, föltette magában, hogy elfogatja Pétert is. (Valának pedig a kovásztalan kenyerek napjai.)
(2Móz 12,18)
Kit el is fogatván, tömlöczbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék őt; husvét után akarván őt a nép elé vezettetni.
(2Kor 5,18)
Péter azért őrizteték a fogságban; a gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek ő érette.
Mikor pedig Heródes őt elő akará vezettetni, azon az éjszakán aluszik vala Péter két vitéz között, megkötözve két lánczczal; és őrök őrizék az ajtó előtt a tömlöczöt.
(Csel. 20,4. 27,2. Kol. 4,10. Filem. 24.)
És ímé az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlöczben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl hamar! És leesének a lánczok kezeiről.
(Csel 16,24-26)
És monda néki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat. És úgy cselekedék. És monda néki: Vedd rád felsőruhádat és kövess engem!
(1Sám 28,7)
És kimenvén, követé őt; és nem tudta, hogy valóság az, a mi történik az angyal által, hanem azt hitte, hogy látást lát.
(Márk 1,24;3,11;5,7)
Mikor pedig általmentek az első őrsön és a másodikon, jutának a vaskapuhoz, mely a városba visz; mely magától megnyílék előttük: és kimenvén, egy utczán előremenének; és azonnal eltávozék az angyal ő tőle.
(Márk 16,17)
És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az ő angyalát, és megszabadított engem Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától.
(Dán 6,22)
És miután ezt megértette, elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan valának egybegyűlve és könyörögnek vala.
(Csel,12 25. Csel 13,5. 13. 15,37. 39. Kol. 4,10. Filem. 1,24. 2 Tim. 4,11. 1 Pét. 5,13.)
És mikor Péter zörgetett a tornácz ajtaján, egy Rhodé nevű szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék:
És megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a kaput, hanem befutván, hírül adá, hogy Péter áll a kapu előtt.
(Gal 3,19)
Azok pedig mondának néki: Elment az eszed. Ő azonban erősíté, hogy úgy van. Azok pedig mondának: Az ő angyala az.
(2Kor 11,25.1Thess;2,2)
Péter pedig szüntelen zörget vala: mikor azért felnyitották, megláták őt és elálmélkodának.
Miután pedig kezével hallgatást intett nékik, elbeszélé nékik, mimódon hozta ki őt az Úr a tömlöczből. És monda: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és az atyafiaknak. És kimenvén elméne más helyre.
(Csel 15,13;21,18; Gal 1,19;2,9.12)
Mikor pedig megvirradt, nem csekély háborúság támada a vitézek között, mi történt hát Péterrel.
(Csel 5,18-19;12,6-10)
Heródes pedig mikor előkérte őt és nem találta, kivallatván az őröket, parancsolá, hogy kivégeztessenek. És lemenvén Júdeából Czézáreába, ott időzött.
(Kol 2,12;Eféz 4,22-24)
Heródes pedig ellenséges indulattal vala a tirusiak és sidoniak iránt; de azok egyakarattal eljövének ő hozzá, és Blástust, a király kamarását megnyervén, békességet kérének, mivelhogy az ő tartományuk a királyéból élelmeztetik vala.
(1Kir 5,9.11.2Krón;2,10.15; Ezék 27,17)
Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székibe ülve nyilvánosan szóla hozzájuk.
(Csel 21,29.2Tim;4,20;Kol 4,7; Eféz 6,21.2Tim;4,12; Tit 3,12)
A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé.
(Csel 2,37.38; Luk 3,10-15)
És azonnal megveré őt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget; és a férgektől megemésztetvén, meghala.
(2Sám 24,15-17.2Kir;19,35;Csel 10,26;14,14.15; Jel 19,10)
Az Istennek ígéje pedig növekedik és terjed vala,
(Csel 6,7;19,20; Ésa 55,10.11; Kol 1,6)
Barnabás és Saulus pedig visszatérének Jeruzsálemből, betöltvén szolgálatukat, maguk mellé véve Jánost is, kinek mellékneve Márk vala.
(Csel 11,29.30)