4
Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait!
A sáfároktól pedig azt kívánják, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.
De a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy esetleg ti vagy más emberi bíróság hogyan ítél meg engem; sőt magam sem ítélkezem önmagam fölött.
Lelkiismeretem nem vádol semmivel, de nem ez tesz igazzá. Fölöttem az Úr ítélkezik.
Tehát egyáltalában ne ítéljetek addig, amíg el nem jön az Úr! Ő majd megvilágítja a sötétség rejtett dolgait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait. Akkor majd mindenkit Isten értékel.
Mindezeket pedig, testvérek, a ti érdeketekben alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg, mit jelent: „ne tovább, mint ahogy írva van”, és hogy senki se fontoskodjék egyikünkre hivatkozva a másik ellenében! Mert ki tesz téged másoknál fontosabbá? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, akkor miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? Ti már el vagytok telve, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok. Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk! Úgy tűnik, hogy Isten minket, apostolokat, utolsóként léptet színre mint halálra szántakat: látványossággá lettünk a világ, az angyalok és az emberek szemében. Mi balgák vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban; mi erőtlenek, ti erősek; ti megbecsültek, mi megvetettek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul élünk és tulajdon kezünkkel fáradunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk; amikor üldöznek, tűrünk; amikor rágalmaznak, szemtől szembe válaszolunk. Úgyszólván a világ szemetévé és mindenki söpredékévé lettünk mind ez ideig.
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy intselek benneteket mint szeretett gyermekeimet. Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium hirdetése által én lettem atyátok. Kérlek tehát titeket, kövessétek példámat! Ezért küldtem hozzátok Timóteust, aki szeretett gyermekem, és hűséges az Úrban. Ő majd emlékeztet titeket arra, hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok valamennyi egyházban. Egyesek azonban úgy felfuvalkodtak, mintha nem készülnénk hozzátok. Pedig ha az Úr akarja, hamarosan eljövök, és meg fogom ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. Mert Isten országa nem a beszéd, hanem az erő révén nyilvánul meg. Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?
5 Az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apja feleségével él. Ti pedig tetszelegtek, nemhogy inkább gyászt hirdettetek volna, hogy eltávolítsátok magatok közül, aki ilyesmit cselekedett? Ami engem illet, én, aki testben távol, de lélekben jelen vagyok, már ítéletet hoztam – mint jelen lévő – afölött, aki így cselekedett. Amikor összegyűltök – s lélekben én is köztetek – a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében s az Úr Jézus erejével, át kell adnunk az ilyet a Sátánnak a test pusztulására, hogy a lélek üdvözüljön az Úr napján. Önelégültségetek nem helyénvaló. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, Krisztus feláldoztatott. Ne régi kovásszal ünnepeljünk hát, ne a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalan kenyerével! Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad paráznákkal kapcsolatot tartani. De nem úgy értettem, hogy általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, aki elfogadja, hogy „testvér”-nek nevezzék, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még asztalközösséget se vállaljatok! Mert mit tartozik rám, hogy a kívülállók fölött ítélkezzem? Nemde a közösség tagjai fölött kell ítélkeznetek? A kívülállókat Isten fogja megítélni. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!
6 Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a kétes hitelű igazságszolgáltatástól, és nem Isten népétől döntést kérni? Vagy nem tudjátok, hogy „a szentek a világ fölött fognak ítélkezni”? És ha ti ítélkeztek a világ fölött, talán nem vagytok illetékesek a hétköznapi ügyekben?
Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor miért ne a mindennapi élet dolgaiban? Ha tehát a mindennapi élet dolgaiban pereskedtek, akkor azokat ültetitek bírói székbe, akik az egyházban semmit sem számítanak? Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat. Ide jutottatok, hogy nincs közöttetek egyetlen „bölcs” sem, aki képes lenne igazságot tenni két testvér között? Sőt testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt? Már maga az is súlyos gyarlóság a részetekről, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? Sőt ti okoztok sérelmet, és ti okoztok kárt, ráadásul saját testvéreiteknek! Vagy nem tudjátok, hogy gonosztevők nem örökölhetik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjelgők, sem fajtalankodók, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Közületek néhányan ilyenek voltak, de megtisztultatok, megszentelődtetek, és megigazultatok az Úr, Jézus Krisztus nevében és Istenünk Lelke által.
„Nekem mindent szabad” – de nem minden használ. „Nekem mindent szabad” – de nehogy valaminek a rabjává váljak. 13„A táplálék a gyomorért van, a gyomor meg a táplálékért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni.” De a test nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért.
Isten feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. Nem tudjátok, hogy a testetek Krisztus tagja? Leválasszam hát Krisztus tagjait, és egy parázna nő tagjaivá tegyem őket? Szó sem lehet róla! Nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Hiszen – amint az Írás mondja: ketten egy testté lesznek. Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele. Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit az ember elkövet, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy testetek az Istentől kapott, bennetek lakó Szentlélek temploma, és nem vagytok a magatokéi? Sokba kerültetek! Dicsőítsétek meg Istent a testetekben!
7 Amikről írtatok, azokra ezt válaszolom. „Jó a férfinak asszonyt nem érinteni.” Ellenkezőleg, a paráználkodás veszélye miatt mindenkinek legyen felesége, és minden asszonynak férje! A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt! Nem az asszony az ura a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy nem a férfi az ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután ismét legyetek együtt, nehogy megkísértsen benneteket a Sátán azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. Amit mondok, megegyezés kérdése, nem parancs. Igaz, szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én; de mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől, kinek így, kinek úgy.
A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, ahogy én. Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni. A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével, és a férfi se bocsássa el a feleségét. A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! És ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele élni, ne hagyja el a férjét! Mert a hitetlen férjet megszenteli hívő felesége, a hitetlen feleséget pedig hívő férje; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el! Ebben az esetben a hívő férj vagy a hívő feleség nincs többé megkötve. Isten arra hívott meg titeket, hogy békében éljetek. Asszony, tudod-e, hogy megmentheted a férjedet? Férfi, tudod-e, hogy megmentheted a feleségedet?
Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki; úgy, ahogy Isten meghívta! Minden egyházban így rendelkezem. Valaki körülmetélten kapott meghívást? Ne tüntesse el! Valaki körülmetéletlenül kapott meghívást? Ne metélkedjék körül! A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi. Isten parancsolatainak a megtartása számít. Mindenki maradjon meg úgy, ahogy a meghívást kapta! Rabszolgaként kaptad a meghívást? Ne törődj vele! Ha viszont szabaddá lehetsz, élj a lehetőséggel! Ugyanis az Úrban meghívott rabszolga az Úr szabadosa; ahogy a meghívott szabad Krisztus rabszolgája. Sokba kerültetek. Ne legyetek emberek rabszolgái! Mindenki maradjon meg abban Isten előtt, testvérek, amiben a meghívást kapta!
A hajadonokról nincs rendelkezésem az Úrtól, de elmondom a véleményemet, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. Azt tartom helyénvalónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. Feleséghez vagy kötve? Ne keress válást! Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget! De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban próbatétellel kell majd szembenézniük a mindennapi életben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. Ezt mondom, testvérek: a hátralevő idő rövid. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha az nem volna az övék, és akik a világ dolgaival foglalkoznak, mintha nem merültek volna el bennük, mert e világ jelen formája elmúlik. Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont nős, világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének. Ezért megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen a világ előtt és a Lélekben is. Aki férjhez ment, világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. Ezt a javatokra mondom, nem azért, hogy hurkot dobjak a nyakatokba, hanem hogy feddhetetlenül éljetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. Ha pedig valaki erős szenvedélytől hajtva azt gondolja, hogy nem bánik illő módon eljegyzett menyasszonyával, és ez tűnik helyesnek, tegye meg, amit akar, nem vétkezik! Házasodjanak össze! Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága fölött, és úgy döntött szívében, hogy tiszteletben tartja jegyese szüzességét, jól teszi. Így tehát aki feleségül veszi jegyesét, jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi.
Az asszony le van kötve, amíg a férje él, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. Boldogabb lesz azonban – legalábbis az én véleményem szerint –, ha nem megy férjhez. Azt pedig hiszem, hogy Isten Lelke van bennem is.
Mindezeket pedig, testvérek, a ti érdeketekben alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg, mit jelent: „ne tovább, mint ahogy írva van”, és hogy senki se fontoskodjék egyikünkre hivatkozva a másik ellenében! Mert ki tesz téged másoknál fontosabbá? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, akkor miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? Ti már el vagytok telve, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok. Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk! Úgy tűnik, hogy Isten minket, apostolokat, utolsóként léptet színre mint halálra szántakat: látványossággá lettünk a világ, az angyalok és az emberek szemében. Mi balgák vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban; mi erőtlenek, ti erősek; ti megbecsültek, mi megvetettek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul élünk és tulajdon kezünkkel fáradunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk; amikor üldöznek, tűrünk; amikor rágalmaznak, szemtől szembe válaszolunk. Úgyszólván a világ szemetévé és mindenki söpredékévé lettünk mind ez ideig.
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy intselek benneteket mint szeretett gyermekeimet. Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium hirdetése által én lettem atyátok. Kérlek tehát titeket, kövessétek példámat! Ezért küldtem hozzátok Timóteust, aki szeretett gyermekem, és hűséges az Úrban. Ő majd emlékeztet titeket arra, hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok valamennyi egyházban. Egyesek azonban úgy felfuvalkodtak, mintha nem készülnénk hozzátok. Pedig ha az Úr akarja, hamarosan eljövök, és meg fogom ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. Mert Isten országa nem a beszéd, hanem az erő révén nyilvánul meg. Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?
5 Az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apja feleségével él. Ti pedig tetszelegtek, nemhogy inkább gyászt hirdettetek volna, hogy eltávolítsátok magatok közül, aki ilyesmit cselekedett? Ami engem illet, én, aki testben távol, de lélekben jelen vagyok, már ítéletet hoztam – mint jelen lévő – afölött, aki így cselekedett. Amikor összegyűltök – s lélekben én is köztetek – a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében s az Úr Jézus erejével, át kell adnunk az ilyet a Sátánnak a test pusztulására, hogy a lélek üdvözüljön az Úr napján. Önelégültségetek nem helyénvaló. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, Krisztus feláldoztatott. Ne régi kovásszal ünnepeljünk hát, ne a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalan kenyerével! Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad paráznákkal kapcsolatot tartani. De nem úgy értettem, hogy általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, aki elfogadja, hogy „testvér”-nek nevezzék, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még asztalközösséget se vállaljatok! Mert mit tartozik rám, hogy a kívülállók fölött ítélkezzem? Nemde a közösség tagjai fölött kell ítélkeznetek? A kívülállókat Isten fogja megítélni. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!
6 Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a kétes hitelű igazságszolgáltatástól, és nem Isten népétől döntést kérni? Vagy nem tudjátok, hogy „a szentek a világ fölött fognak ítélkezni”? És ha ti ítélkeztek a világ fölött, talán nem vagytok illetékesek a hétköznapi ügyekben?
Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor miért ne a mindennapi élet dolgaiban? Ha tehát a mindennapi élet dolgaiban pereskedtek, akkor azokat ültetitek bírói székbe, akik az egyházban semmit sem számítanak? Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat. Ide jutottatok, hogy nincs közöttetek egyetlen „bölcs” sem, aki képes lenne igazságot tenni két testvér között? Sőt testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt? Már maga az is súlyos gyarlóság a részetekről, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? Sőt ti okoztok sérelmet, és ti okoztok kárt, ráadásul saját testvéreiteknek! Vagy nem tudjátok, hogy gonosztevők nem örökölhetik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjelgők, sem fajtalankodók, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Közületek néhányan ilyenek voltak, de megtisztultatok, megszentelődtetek, és megigazultatok az Úr, Jézus Krisztus nevében és Istenünk Lelke által.
„Nekem mindent szabad” – de nem minden használ. „Nekem mindent szabad” – de nehogy valaminek a rabjává váljak. 13„A táplálék a gyomorért van, a gyomor meg a táplálékért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni.” De a test nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért.
Isten feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. Nem tudjátok, hogy a testetek Krisztus tagja? Leválasszam hát Krisztus tagjait, és egy parázna nő tagjaivá tegyem őket? Szó sem lehet róla! Nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Hiszen – amint az Írás mondja: ketten egy testté lesznek. Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele. Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit az ember elkövet, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy testetek az Istentől kapott, bennetek lakó Szentlélek temploma, és nem vagytok a magatokéi? Sokba kerültetek! Dicsőítsétek meg Istent a testetekben!
7 Amikről írtatok, azokra ezt válaszolom. „Jó a férfinak asszonyt nem érinteni.” Ellenkezőleg, a paráználkodás veszélye miatt mindenkinek legyen felesége, és minden asszonynak férje! A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt! Nem az asszony az ura a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy nem a férfi az ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután ismét legyetek együtt, nehogy megkísértsen benneteket a Sátán azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. Amit mondok, megegyezés kérdése, nem parancs. Igaz, szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én; de mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől, kinek így, kinek úgy.
A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, ahogy én. Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni. A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével, és a férfi se bocsássa el a feleségét. A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! És ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele élni, ne hagyja el a férjét! Mert a hitetlen férjet megszenteli hívő felesége, a hitetlen feleséget pedig hívő férje; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el! Ebben az esetben a hívő férj vagy a hívő feleség nincs többé megkötve. Isten arra hívott meg titeket, hogy békében éljetek. Asszony, tudod-e, hogy megmentheted a férjedet? Férfi, tudod-e, hogy megmentheted a feleségedet?
Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki; úgy, ahogy Isten meghívta! Minden egyházban így rendelkezem. Valaki körülmetélten kapott meghívást? Ne tüntesse el! Valaki körülmetéletlenül kapott meghívást? Ne metélkedjék körül! A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi. Isten parancsolatainak a megtartása számít. Mindenki maradjon meg úgy, ahogy a meghívást kapta! Rabszolgaként kaptad a meghívást? Ne törődj vele! Ha viszont szabaddá lehetsz, élj a lehetőséggel! Ugyanis az Úrban meghívott rabszolga az Úr szabadosa; ahogy a meghívott szabad Krisztus rabszolgája. Sokba kerültetek. Ne legyetek emberek rabszolgái! Mindenki maradjon meg abban Isten előtt, testvérek, amiben a meghívást kapta!
A hajadonokról nincs rendelkezésem az Úrtól, de elmondom a véleményemet, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. Azt tartom helyénvalónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. Feleséghez vagy kötve? Ne keress válást! Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget! De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban próbatétellel kell majd szembenézniük a mindennapi életben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. Ezt mondom, testvérek: a hátralevő idő rövid. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha az nem volna az övék, és akik a világ dolgaival foglalkoznak, mintha nem merültek volna el bennük, mert e világ jelen formája elmúlik. Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont nős, világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének. Ezért megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen a világ előtt és a Lélekben is. Aki férjhez ment, világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. Ezt a javatokra mondom, nem azért, hogy hurkot dobjak a nyakatokba, hanem hogy feddhetetlenül éljetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. Ha pedig valaki erős szenvedélytől hajtva azt gondolja, hogy nem bánik illő módon eljegyzett menyasszonyával, és ez tűnik helyesnek, tegye meg, amit akar, nem vétkezik! Házasodjanak össze! Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága fölött, és úgy döntött szívében, hogy tiszteletben tartja jegyese szüzességét, jól teszi. Így tehát aki feleségül veszi jegyesét, jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi.
Az asszony le van kötve, amíg a férje él, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. Boldogabb lesz azonban – legalábbis az én véleményem szerint –, ha nem megy férjhez. Azt pedig hiszem, hogy Isten Lelke van bennem is.
Jegyzetek
6,13 Az idézőjelbe tett részek valószínűleg a korintusi gyülekezet bizonyos tagjai által használt szlogenek. A 7,1-ben szintén.