Jövendölés Babilon pusztulásáról
13 Fenyegető jövendölés Babilon ellen, amelyet látomásban kapott Ézsaiás, Ámóc fia: Jelezzetek a kopár hegyről, hangosan kiáltsatok nekik! Integessetek, hogy vonuljanak be a nemesek kapuin! Én már parancsot adtam megszentelt harcosaimnak, és elhívtam vitézeimet, akik végrehajtják haragomat, és vigadoznak fenségemnek. Zúgás hallik a hegyeken, nagy nép zúgásához hasonló, országok morajlása hallik, összegyűlt nemzetek morajlása. A Seregek URa megszemléli a harcra kész sereget. Jönnek messze földről, az ég széléről: az ÚR és vele haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet. Jajgassatok, mert közel van már az ÚR napja, pusztulás jön a Mindenhatótól. Ezért ellankad minden kéz, megdermed minden ember szíve. Megrémülnek, kínzó fájdalmak fogják el őket, vonaglanak, mint a vajúdó asszony. Riadtan néznek egymásra, és az arcuk ég a szégyentől. Jön már az ÚR napja kegyetlenül, féktelen, izzó haraggal. Pusztává teszi a földet, kipusztítja róla a vétkeseket. Az ég csillagai és csillagképei nem ragyogtatják világosságukat. Sötét lesz a fölkelő nap, nem fénylik a hold világa. Megbüntetem a világ gonoszságát, a bűnösök bűnét. Véget vetek a kevélyek gőgjének, az erőszakosok gőgösségét megalázom. Ritkábbá teszem a halandót a színaranynál, és az embert Ófír aranyánál. Ezért megrendítem az eget, és megindul helyéből a föld a Seregek URának dühétől, izzó haragjának napján. Akkor majd mint a felzavart gazella, és mint a nyáj, amelyet nem terelget senki, mindenki elindul a maga népe felé, mindenki szertefut a maga hazájába. Mindenkit leszúrnak, akit csak elérnek, akit megfoghatnak, karddal ejtik el. Csecsemőiket szemük láttára a falhoz verik, házaikat kifosztják, asszonyaikat megerőszakolják. Íme, ellenük indítom a médeket, akik ezüsttel nem törődnek, és aranyban nem gyönyörködnek. Íjukkal leterítik az ifjakat, és nem irgalmaznak az újszülötteknek; nem szánják meg a gyermekeket. Úgy jár majd Babilon, az országok ékessége, a káldeusok fenséges dísze, ahogyan elpusztította Isten Sodomát és Gomorát. Nem telepszik le ott többé senki, nem lakik ott senki a jövő nemzedékek során. Nem sátoroz ott az arab, nem deleltetnek ott pásztorok, hanem pusztai vadak tanyáznak ott, és baglyokkal telnek meg házaik. Struccok laknak majd ott, és démonok szökdelnek ott. Hiénák üvöltöznek kastélyaikban, gyönyörű palotáikban sakálok. Bizony, hamar eljön ennek az ideje, nem késnek napjai!Gúnydal a babiloni király bukásáról
14 Bizony, megkönyörül az ÚR Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja magának. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak. Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az ÚR földjén mint szolgákat és szolgálóleányokat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon. Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény munkát, amit végeztettek veled, ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Jaj, hogy vége lett a sanyargatónak, vége lett az erőszaknak! Összetörte az ÚR a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját, amely népeket vert dühében szüntelen veréssel, és nemzeteket tiport haragjában, kegyetlenül üldözve őket. Megnyugodott, békés az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek. Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk! Megrendült odalent a holtak hazája, amikor meglátta jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasát, fölkelti trónjukról a népek királyait. Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél! Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród! Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! 13Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez! De a sírba kell leszállnod, a gödör legmélyére. Akik csak meglátnak, rád csodálkoznak, elámulnak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok? Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a foglyokat? A népek királyai mind tisztességben nyugszanak, mindegyik a maga sírboltjában. Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gyomot; elborítanak a legyilkoltak, akiket karddal öltek meg, mint egy eltaposott hullát. Nekik kőhalom alatt lesz a sírjuk, de téged nem temetnek el velük, mert pusztítottad országodat, saját nemzetedet gyilkoltad. Nem emlegetik soha többé a gonosztevők ivadékát! Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne miatt, hogy talpra állva el ne foglalják a földet, és be ne töltsék városokkal a világot!Rájuk támadok – így szól a Seregek URa –, és kiirtom Babilon nevét és maradékát, még az írmagját is – így szól az ÚR. Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel – így szól a Seregek URa.
Jövendölés Asszíria ellen
Megesküdött a Seregek URa: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam. Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el. Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher. Ezt terveztem el az egész földdel szemben, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen. Ha így határoz a Seregek URa, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza?A filiszteusokat utoléri az ítélet
Áház király halála esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz. A legszegényebbek jól élnek, és a szegények bizton heverésznek, a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom, maradékodat meggyilkolom. Jajgass, kapu, kiálts, város, rettegjetek, ti filiszteusok! Mert füst gomolyog északról, senki se hagyja el a kijelölt helyét! Mit szólnak majd ehhez a népek követei? Azt, hogy az ÚR vetett a Sionnak alapot, és oda menekülnek népe szegényei!Jövendölés Móáb ellen
15 Fenyegető jövendölés Móáb ellen: Éjnek idején elpusztul, elnémul Ár-Móáb! Éjnek idején elpusztul, elnémul Kír-Móáb! Fölmennek a templomba, zokog Díbón a magaslatokon, Nebó és Médebá miatt jajgat Móáb. Minden fejet kopaszra nyírtak, és levágtak minden szakállt. Az utcákon zsákruhában járnak, a háztetőkön és a tereken mindenki jajgat, könnyeit hullatva. Segítségért kiált Hesbón és Elálé, hangjuk Jahacig hallik. Ezért riadoznak Móáb fegyveresei, riadozik lelke. Szívből kiáltok Móáb miatt. Cóarig, Eglat-Selisijjáig jutottak menekültjei. Sírva mennek föl a Lúhít-hágón, Hórónajim útján összetörve jajveszékelnek. Pusztasággá válnak Nimrím vizei, elszárad a fű, kiég a legelő, nem marad zöld növény. Ezért amijük megmarad, amit csak meg tudnak őrizni, átviszik a Nyárfa-patakon. Körös-körül jajveszékelnek Móáb határain, Eglajimig hangzik a jajgatás, Beér-Élímig hangzik a jajgatás. Bizony, megtelnek vérrel Dímón vizei! Más veszedelmet is hozok Dímónra: oroszlánt Móáb menekültjeire és földjének maradékára.Móáb népe Júdában talál menedékre
16 Küldjetek bárányokat az ország uralkodójának Szelából a pusztaságon át Sion leányának hegyére! Bujdosó madárhoz, földúlt fészekhez hasonlítanak Móáb leányai az Arnón gázlóinál. Tartsatok tanácsot, hozzatok döntést! Tedd árnyékodat fényes délben olyanná, mint az éjszaka! Rejtsd el az elűzötteket, ne jelentsd föl a bujdosókat! Hadd lakjanak nálad az elűzött móábiak! Légy rejtekhelyük, ha jön a pusztító! Mert vége lesz az erőszaknak, megszűnik a pusztítás, eltűnnek az ország eltiprói. Kegyelem által készül egy trón. Megingathatatlanul ül azon Dávid sátrában a bíró, aki törődik a joggal, és szorgalmazza az igazságot. Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy milyen gőgös, fennhéjázó, dölyfös és öntelt, hazugságokkal hencegő. Ezért jajgatni fog egyik móábi a másikért, mindenki jajgatni fog. Nyögni fogtok összetörten Kír-Hareszet aszú szőlőjéért, mert elhervadtak Hesbón szőlőhegyei, Szibmá szőlőtőkéi. A népek urai lemetszették vesszőit, pedig Jazérig értek, befutották a pusztaságot; hajtásai szétágaztak, a tengeren túlra nyúltak. Ezért elsiratom Szibmá szőlőtőkéit, ahogyan sirattam Jazért. Elárasztlak könnyeimmel, Hesbón és Elálé, mert szüretedről és aratásodról elmaradt a kurjantás. Odalett az öröm és a vigadozás a gyümölcsöskertben, nem ujjonganak a szőlőkben, nem kiáltoznak. Nem tapos bort sajtókban a taposó, a kurjantást megszüntetem. Ezért, mint a citera, zeng a bensőm Móábért, és a keblem Kír-Hereszért. És ha megjelenik Móáb az áldozóhalmon, bárhogyan fáradozik, még ha szentélyébe megy is imádkozni, nem érhet el semmit.Ezt az igét mondta az ÚR Móábról már régen. De most így szól az ÚR: Három esztendőn belül, amelyek úgy telnek majd neki, mint egy napszámosnak, megalázzák Móáb előkelőit és hatalmas köznépét is mind; kevés lesz a maradéka, kicsiny és erőtlen.
Jegyzetek
14,13 Az istenek hegye szó szerint: a találkozás hegye. Az ősi keleti néphit szerint itt találkoztak az istenek
A Magyar Bibliatársulat híreiből:
- A Bibliatársulatok Világszövetségének 2024-es terjesztési jelentése (6 napja)
- A Csillagpont Fesztiválon és a Művészetek Völgyében jártunk (18 napja)
- Keresd a Bibliatársulatot a református Csillagpont Fesztiválon! (1 hónapja)
- Ökumenikus bibliafordítás az Ünnepi Könyvhéten (1 hónapja)
- Eredményt hirdettünk tavaszi bibliaismereti játékunkon (2 hónapja)