ÍTÉLET A NÉPEK FELETT: 13,1-23,18

Ítélet Babilon felett: 13,1-14,23

²2  Kopár hegyen emeljetek zászlót,
kiáltsatok emelt hanggal, intsetek kezetekkel,
hadd vonuljanak be a fejedelmek Babilon kapuin!

³3  Én adtam parancsot megszenteltjeimnek,
és hívtam hőseimet haragomban,
akik ujjonganak fenségemnek.

⁴4  Lárma hangzik a hegyeken, mint sok népé;
királyságok zúgása hangzik, összegyűlt nemzeteké.
A Seregek Ura szemügyre veszi a hadsereget.

⁵5  Jönnek messze földről, az égnek széléről,
az Úr és haragjának eszközei,
hogy elpusztítsák az egész földet.

⁶6  Jajgassatok, mert közel van az Úr napja,
mint a pusztulás, érkezik a Mindenhatótól!

⁷7  Ezért minden kéz lehanyatlik,
és minden emberi szív elcsügged.

⁸8  Megrémülnek, görcs és fájdalom fogja el őket,
mint szülő asszony, vajúdnak;
egyik a másikra bámul:
lángoló arc az ő arcuk.

⁹9  Íme, az Úr napja jön könyörtelenül,
mint bosszúság és izzó harag,
hogy pusztasággá tegye a földet,
és vétkeseit kipusztítsa róla.

¹⁰10  Az ég csillagai és csillagképei
nem ragyogtatják világosságukat;
elsötétül a nap, amikor felkel,
és a hold nem sugározza fényét.

¹¹11  Megbüntetem a földkerekséget gonoszságáért,
és az istenteleneket bűneikért;
megszüntetem a kevélyek gőgjét,
és az erőszakosok büszkeségét megalázom.

¹²12  Ritkábbá teszem a férfit a színaranynál,
és az embert Ofír aranyánál.

¹³13  Ezért megrendítem az eget,
és kimozdul helyéből a föld
a Seregek Urának bosszúsága miatt
izzó haragjának napján.

¹⁴14  Akkor majd, mint űzött gazella
és mint a nyáj, melyet senki sem gyűjt össze,
mindenki a saját népe felé fordul,
és mindenki a maga földjére menekül.

¹⁵15  Mindenkit leszúrnak, akit megtalálnak,
és kard által esik el mindenki, akit elfognak.

¹⁶16  Gyermekeiket szemük láttára zúzzák szét,
kirabolják házaikat,
és asszonyaikat meggyalázzák.

¹⁷17  Íme, én felkeltem ellenük a médeket,
akik ezüsttel nem törődnek, sem aranyat nem kívánnak;

¹⁸18  de íjaik gyermekeket terítenek le,
nem irgalmaznak a méh gyümölcsének,
a fiakon nem könyörül szemük.

¹⁹19  Úgy jár majd Babilon, a királyságok dísze,
a káldeaiak büszke ékessége,
ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát.

²⁰20  Nem laknak ott többé soha,
és lakatlan lesz nemzedékről nemzedékre;
nem üt sátrat ott az arab,
és pásztorok nem deleltetnek.

²¹21  Pusztai vadak tanyáznak ott,
a házaik megtelnek baglyokkal;
struccmadarak laknak majd ott,
és démonok kísértenek.

²²22  Hiénák üvöltenek kastélyaiban,
és sakálok a kényelmes palotákban.
Hamarosan elérkezik az ideje,
és az ítélet napjai nem késlekednek.

¹1  Mert megkönyörül az Úr Jákobon,
kiválasztja még egyszer Izraelt,
és letelepíti őket földjükön.
Az idegenek majd hozzájuk csatlakoznak,
és Jákob házához társulnak.

²2  A nemzetek kézbeveszik őket,
és elviszik lakóhelyükre,
Izrael háza pedig tulajdonává teszi
az idegeneket az Úr földjén,
szolgákká és szolgálókká.
Azokat viszik fogságba, akik elhurcolták őket,
s ők uralkodni fognak sanyargatóikon.

³3  Ez történik majd azon a napon,
amikor az Úr nyugalmat ad neked
szenvedésed és gyötrelmed után,
a kemény szolgaság után, melyben szolgáltál:

⁴4  ezt a gúnydalt fogod zengeni Babilon királyáról:
»Hogy eltűnt a sanyargató,
hogy eltűnt a szorongatás!

⁵5  Összetörte az Úr az istentelenek botját,
a zsarnokok vesszejét,

⁶6  mely népeket vert dühödten
szüntelen veréssel,
nemzeteket igázott le haragjában
kegyetlen üldözéssel.

⁷7  Megnyugodott és megpihent az egész föld,
ujjongásban tört ki.

⁸8  A ciprusok is örülnek miattad,
s a Libanon cédrusai:
‘Mióta ledöntöttek téged,
nem jön fel senki kiirtani minket.’

⁹9  Lent az alvilág megrendült jöttödre;
felriasztja kedvedért az árnyakat,
a föld minden fejedelmét,
felkelti trónjáról a nemzetek minden királyát.

¹⁰10  Valamennyien megszólalnak, és ezt mondják neked:
‘Te is gyenge lettél, mint mi,
hozzánk hasonlóvá lettél.’

¹¹11  Az alvilágba szállt alá kevélységed
és hárfáid zengése;
rothadás alattad a fekvőhely,
és férgek a takaród.

¹²12  Hogyan hullottál le az égből,
te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia?
Lebuktál a földre, nemzetek legyőzője!

¹³13  Te azt mondtad magadban:
‘Az égbe szállok fel,
Isten csillagai fölé emelem trónomat,
leülök a gyülekezet hegyén, a messzi északon.

¹⁴14  Felmegyek a magas felhők fölé,
hasonló leszek a Magasságbelihez.’

¹⁵15  De az alvilágba szállsz alá,
a verem legmélyére!

¹⁶16  Akik meglátnak, rád néznek,
és téged figyelnek:
‘Hát ez az, aki megremegtette a földet,
aki megrendítette a királyságokat?

¹⁷17  Ő az, aki a földkerekséget sivataggá tette,
városait lerombolta,
és foglyait nem engedte haza?

¹⁸18  A nemzetek királyai mind dicsőségben nyugszanak,
mindenki a házában;

¹⁹19  téged azonban kivetnek sírodból,
mint eldobott sarjat,
beborítva meggyilkoltakkal, akik kard által vesztek el,
és leszállnak a verem köveire;
kidobnak, mint eltaposott hullát.

²⁰20  Temetésben nem lesz részed, mint nekik,
mert földedet tönkretetted,
népedet legyilkoltad;
kihal neve mindörökre a gonoszok ivadékának!

²¹21  Készítsetek fiainak vágóhidat,
atyáik bűne miatt,
nehogy felkeljenek, és birtokba vegyék az országot,
s betöltsék a földkerekség színét városokkal!’«

²²22  »Felkelek ellenük
– mondja a Seregek Ura –,
és kiirtom Babilon nevét és maradékát,
sarjadékát és ivadékát – mondja az Úr. –

²³23  Sündisznó odvává teszem, és mocsárrá,
elsöpröm a pusztítás seprűjével«
– mondja a Seregek Ura.

Ítélet a népek felett: 14,24-21,17

²⁴24  Megesküdött a Seregek Ura, és így szólt:
»Bizony, ahogy elgondoltam, úgy lesz,
és amint elterveztem, úgy következik be.

²⁵25  Összetöröm Asszíriát országomban,
és hegyeimen eltaposom őt;
leveszem róluk igáját,
és terhét vállukról leemelem.«

²⁶26  Ez az elhatározott terv az egész föld felől,
és ez a kinyújtott kéz az összes nemzet fölött.

²⁷27  Mert amit a Seregek Ura eltervezett,
ki hiúsíthatja meg?
És ha keze ki van nyújtva,
ki fordíthatja el?

²⁹29  »Ne örvendezz, egész Filisztea,
hogy összetört a botja a téged verőnek!
Mert a kígyó gyökeréből áspiskígyó sarjad,
és kígyó magva csak repülő kígyó.

³⁰30  A szegények elsőszülöttei jóllaknak,
és a szűkölködők biztonságban pihennek;
de a te gyökeredet éhséggel pusztítom el,
és maradékodat megölöm.

³¹31  Jajgass, kapu! Kiálts, város!
Reszkess, egész Filisztea!
Mert észak felől füst közeleg,
és nincs szökevény seregeiben.«

³²32  Mit feleljenek a nemzet követeinek?
»Az Úr alapozta meg Siont,
és benne keresnek menedéket népének szegényei!«

Bizony, éjszaka elpusztul, megsemmisül Ár-Moáb,
bizony, éjszaka elpusztul, megsemmisül Kír-Moáb.

²2  Felmegy Díbon leánya sírni a magaslatokra;
a Nébó és Medeba fölött jajgat Moáb.
Minden fej kopasz,
minden szakáll levágva.

³3  Utcáin zsákruhát viselnek,
háztetőin és terein mindenki jajgat,
sírásban tör ki.

⁴4  Kiáltozik Hesbon és Elále,
Jászáig hallatszik a hangjuk;
ezért jajveszékelnek Moáb fegyveresei,
s a lelkük elcsügged.

⁵5  Szívem Moáb felé kiált,
menekültjei Szegorig futnak, Eglát-Selisijjáig;
bizony, a Lúit emelkedőjén sírva mennek felfelé,
és Oronaim útján összetörve kiáltoznak.

⁶6  Mert Nemrim vizei pusztasággá lesznek,
mivel elszárad a fű, elpusztul a növény,
nem marad semmiféle zöld.

⁷7  Ezért amijük megmaradt,
vagyonukat a Fűzfák patakjához viszik.

⁸8  Bizony, körbejárja a kiáltás Moáb határait;
Gállomig hallatszik jajgatása,
és Beer-Elímig jajveszékelése.

⁹9  Bizony, Díbon vizei megtelnek vérrel,
mert Díbonra új csapásokat hozok:
oroszlánt Moáb menekültjeire,
és a föld maradékára.

¹1  Küldjetek bárányt az ország uralkodójának
Szelából a sivatag felé, Sion leányának hegyére!

²2  Akkor majd, mint menekülő madár
és mint fészkükből elkergetett madárfiókák,
olyanok lesznek Moáb leányai
az Arnon gázlóinál.

³3  Adj tanácsot, szolgáltass igazságot,
tedd árnyékodat délben olyanná, mint az éj!
Rejtsd el az elűzötteket, a menekülőt ne áruld el!

⁴4  Hadd lakjanak nálad a Moábból elűzöttek,
légy rejtekhelyük a pusztító elől!
Mert vége lesz az elnyomásnak,
megszűnik a pusztítás,
eltűnik az eltipró az országból.

⁵5  Akkor majd trón készül a kegyelem által,
és azon hűségben ül Dávid sátrában
a bíró, aki keresi a jogot,
és gyors az igazságtevésben.

⁶6  Hallottunk Moáb gőgjéről:
büszke nagyon;
kevélységéről, gőgjéről és haragjáról,
üres kérkedéséről.

⁷7  Ezért jajgatnak a moabiták Moáb miatt,
valamennyien jajgatnak;
Kír-Heresz kalácsai után
sóhajtoznak bizony leverten.

⁸8  Mert Hesbon szőlőültetvényei elhervadnak,
és Sibma szőlőtője is;
a nemzetek urai levágják vesszőit,
pedig Jázerig értek,
szerteszét kúsztak a pusztában;
indái kiterjeszkedtek,
túlnyúltak a tengeren.

⁹9  Ezért siratom Jázer sírásával
Sibma szőlőtőjét;
elárasztlak könnyeimmel,
Hesbon és Elále,
mert szüretedkor s aratásodra
csatakiáltás hangzott.

¹⁰10  Eltűnt az öröm és ujjongás a gyümölcsöskertből,
és a szőlőkben nem vigadnak, nem kiáltoznak.
Bort a sajtóban nem tapos a taposó,
az örömkiáltás megszűnt.

¹¹11  Ezért zokog bensőm Moábért, miként a citera,
és szívem Kír-Hereszért.

¹²12  Ezek után, ha Moáb megjelenik,
ha fáradozik a magaslaton,
és bemegy szentélyébe, hogy imádkozzék,
nem ér el semmit.