13
Jövendölés Babilonia ellen, a melyet látott Ésaiás, Ámós fia.
(Ésa 46,47)
Emeljetek zászlót kopasz hegyen, kiáltsatok nékik, kézzel intsetek, hogy bevonuljanak a fejedelmek kapuin!
(Ésa 5,26; Jer 50,1-3)
Én parancsoltam felszentelt vitézeimnek, és elhívtam erősimet haragomnak véghezvitelére, a kik én bennem büszkén örvendenek.
(Ésa,13 17. 19.)
Hah! zsibongás a hegyeken, mint nagy néptömegé; hah! összegyűlt népek országainak zúgása; a seregek Ura harczi sereget számlál.
(Róm 11,34; Jób 11,7;28,12.21-28.1Kor;2,16)
Jőnek messze földről, az égnek végéről, az Úr, és haragjának eszközei, elpusztítani mind az egész földet.
(Jer 50,25; Ésa 10,5.6.7)
Jajgassatok, mert közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól.
(Jóel 1,15; Jel 6,17)
Ezért megerőtlenülnek minden kezek, és elolvad minden embernek szíve;
(Józs 5,1;7,5;22,15; Ezék 7,17)
És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek, mint a szülőasszony; egyik a másikon csodálkozik, és arczuk lángba borul.
(Ésa 21,3; Zsolt 48,7; Jer 49,24;50,43)
Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról.
(Ésa 26,21)
Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényöket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti.
(Ésa 34,4; Jóel 2,10; Ámós 8,9; Máté 24,29)
És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom.
(Ésa 10,12; Jer 50,29; Dán 4,27)
Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.
Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedett haragjának napján,
(Agge 2,6)
És mint az űzött zerge, és mint a pásztor nélkül való nyáj, kiki népéhez tér meg, és kiki az ő földére fut;
(Ésa 33,1)
Valaki ott találtatik, átveretik, és valaki megfogatik, fegyver miatt hull el,
(Zsolt 69,24)
Kisdedeiket szemök előtt zúzzák szét, házaikat elzsákmányolják, és feleségeiket megszeplősítik.
(Zsolt 137,9; Hós 10,14;14,1)
Ímé, én feltámasztom ellenök a Médiabelieket, a kik ezüsttel nem gondolnak, és aranyban nem gyönyörködnek;
(Ésa 45,1-4; Jer 51,28)
Kézíveik szétzúznak ifjakat, és nem könyörülnek a méh gyümölcsén, a fiaknak nem irgalmaz szemök:
(2Kir 8,12;15,16)
És olyan lesz Babilon, a királyságok ékessége, a Khaldeusok dicsekvésének dísze, mint a hogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát;
(1Móz 19,25; Ésa 1,9)
Nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségről nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott;
(Jer 50,39; Ésa 34,13)
Hanem vadak tanyáznak ott, és baglyok töltik be házaikat, és struczok laknak ott, és bakok szökdelnek ott;
(3Móz 17,7.2Krón;11,15)
És vad ebek üvöltenek palotáikban, és mulató házaikban sakálok; és ideje nem sokára eljő, és napjai nem késnek.
(Zsolt 103,5.2Sám;1,23)
14
Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja őket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;
(1Móz 25,14.1Krón;1,30)
És felveszik őket a népek, és elviszik őket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja őket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivőik, és uralkodnak nyomorgatóikon.
(Ésa 44,28;45,1-7;46,11; Ezsdr 1,2.7; Jób 41,19-21; Zsolt 18,43)
És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,
E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn!
(Bir 8,5; Jób 6,19.20)
Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.
A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul.
(Ésa 16,14)
Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.
(Ésa 10,19)
Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jő favágó ellenünk.
(Ésa 37,24)
Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait;
Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!
Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók!
(Jób 17,13)
Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!
(Jób 7,10;8,18; Zsolt 103,16)
Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.
(Ésa 10,13;37,24.2Thess;2,4)
Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
(Zsolt 22,7; Jób 25,6)
Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!
(1Kir 7,2)
A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?
(2Krón 32,3.4)
A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza!
A népeknek minden királyai dicsőségben nyugosznak, kiki az ő sírjában,
(Ésa 35,7;30,25;44,3.4; Zsolt 107,35)
Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest!
Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva sem!
(Ésa 22,16; Jób 18,17-21)
Készítsetek öldöklést az ő fiainak atyáik vétkéért, hogy fel ne keljenek, és örökségül bírják e földet, és városokkal töltsék be e földnek színét!
(Ésa 5,9)
És felkelnek ő ellenök, szóla a seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr;
És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprőjével, szól a seregeknek Ura.
Megesküdött a seregeknek Ura, mondván: Úgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém:
(Ésa 42,17)
Megrontom Assiriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, és terhe válláról eltávozik.
(Ésa 9,4;10,27)
Ez az elvégezett tanács az egész föld felől, és ez ama felemelt kéz minden népek fölött.
(Ésa 9,12.17.21;10,4;5,25)
Mert a seregek Ura végezte, és ki teszi azt erőtelenné? Az ő keze fel van emelve; ki fordítja el azt?
(Ésa 48,6;43,10.12)
A mely esztendőben meghalt Akház király, akkor lőn e jövendölés.
Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verőnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jő ki, a melytől szárnyas sárkány származik.
(Zsolt 115,4-8)
És legelnek a szegényeknek elsőszülöttei, és a szűkölködők bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik.
(Zak 10,4)
Jajgass kapu, kiálts város! remeg egész Filisztea, mivel füst jő észak felől; és nem marad el seregeiből egy sem!
(Ésa 5,26)
És mit felelnek a népek követei? Azt, hogy az Úr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei.
(Ésa 69,1;50,4)
15
Jövendölés Moáb ellen.
Igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Ar-Moáb; igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Kir-Moáb! (Ésa 51,5) Felmennek a templomba, és Dibon a magaslatokra megy sírni, Nebón és Médebán jajgat Moáb, minden fejen kopaszság, minden szakál lenyírva! (Jer 48,37.38; Ezék 7,18) Utczáin gyászruhába öltöznek, házfedelein és piaczain jajgat minden, és könyekben olvad el! (Ésa 49,6; Jer 50,5; Luk 2,32) És kiált Hesbon és Eleálé, szavok Jáháczig hallatik; ezért ordítanak Moáb vitézei, és lelke reszket. (Luk 4,48; Ésa 47,5;49,9) Szívem kiált Moábért, a melynek végvárai Zoárig, a három éves üszőig nyúltanak; mert Luhith hágóján sírással mennek fel, és mert Horonaim útján romlásuknak kiáltását hallatják. (Jer 48,5.34) Mert Nimrim vizei pusztasággá lesznek, mert elszáradt a pázsit, elfogyott a fű, és semmi zöld nem lészen. (Ésa 43,19) Ezért a mit megmenthettek és jószágukat a fűzfáknak patakja mellé hordják. (Zsolt 96,1;33,3;40,4;98,1;144,9;149,1) Mert kiáltás zengé körül Moáb határát, jajgatása Eglaimig, és Beér-Élimig hallatik jajgatása! (Zsolt 97,1) Mert Dimon vizei megteltek vérrel, mert új romlást hozok Dimonra: Moáb menekültjeire oroszlánt, és a földnek maradékira. 16 Küldjétek a föld Urának bárányát Szelából a pusztán át Sion leányának hegyére. (Ésa 59,16; Zsolt 35,1.2.3.2Móz;15,3) Mert mint a bujdosó madár szétszórt fészek körül, olyanok lőnek Moáb leányai az Arnon gázlóin: Adj tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiűzötteket, és a bujdosót ne add ki! Lakozzanak benned menekültjeim, és Moábnak te légy oltalom a pusztító ellen! Mert vége a nyomorgatónak, megszünt a pusztítás, és elfogytak a földről a tapodók. (Jer 2,6.31; Jób 30,3) És Isten kegyelme megerősített egy ülőszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresője, igazság ismerője. (Mik 5,3.4; Ésa 9,7) Hallottuk volt Moáb kevélységét, a felettébb kevélyét, gőgjét, kevélységét, dühét, és üres kérkedését. (Jer 48,29-31) Ezért jajgatni fog Moáb Moábért, minden jajgatni fog, és nyögtök Kir-Háresethnek romjain egészen megtörve. (Ezék 12,2.5Móz;32,28) Mert Hesbon földei elhervadának, és Sibma szőlőjének drága vesszőit a népek fejedelmei levágták. Jáézerig értek azok, a pusztát bejárták, kacsai szétterjedtek, és a tengeren túlnyúltak. (Ezék 29,12.13; Jer 46,26;49,6.39) Ezért siratom Jáézer siralmával Sibma szőlőjét, megnedvesítlek könyeimmel Hesbon és Eleálé, mert szüretedről és aratásodról a víg éneklés elmaradt. (Jer 48,33) Elvétetett a vígság és öröm a kertből, és a szőlőkben nem vígadnak és nem kiáltanak, bort sajtókban nem nyom a bornyomó, véget vetettem a víg éneklésnek. (Ámós 5,17) Ezért bensőm Moábért, mint a czitera sír, és szívem Kir-Heresért! (Ésa,16 19. 25.) És lesz, hogy meg fog tetszeni, hogy Moáb a magaslaton elfáradt, és hogy templomába megy imádkozni, de nem mehet! Ez a beszéd, a melyet szólott az Úr Moáb felől már régen. (Ésa 10,16) És most szól az Úr, mondván: Három esztendő alatt, melyek, mint napszámos esztendői, megaláztatik Moáb dicsősége egész nagy népével együtt, és maradéka kicsiny, kevés és erőtelen lészen. (1Móz 4,11.3Móz;26,15)
Igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Ar-Moáb; igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Kir-Moáb! (Ésa 51,5) Felmennek a templomba, és Dibon a magaslatokra megy sírni, Nebón és Médebán jajgat Moáb, minden fejen kopaszság, minden szakál lenyírva! (Jer 48,37.38; Ezék 7,18) Utczáin gyászruhába öltöznek, házfedelein és piaczain jajgat minden, és könyekben olvad el! (Ésa 49,6; Jer 50,5; Luk 2,32) És kiált Hesbon és Eleálé, szavok Jáháczig hallatik; ezért ordítanak Moáb vitézei, és lelke reszket. (Luk 4,48; Ésa 47,5;49,9) Szívem kiált Moábért, a melynek végvárai Zoárig, a három éves üszőig nyúltanak; mert Luhith hágóján sírással mennek fel, és mert Horonaim útján romlásuknak kiáltását hallatják. (Jer 48,5.34) Mert Nimrim vizei pusztasággá lesznek, mert elszáradt a pázsit, elfogyott a fű, és semmi zöld nem lészen. (Ésa 43,19) Ezért a mit megmenthettek és jószágukat a fűzfáknak patakja mellé hordják. (Zsolt 96,1;33,3;40,4;98,1;144,9;149,1) Mert kiáltás zengé körül Moáb határát, jajgatása Eglaimig, és Beér-Élimig hallatik jajgatása! (Zsolt 97,1) Mert Dimon vizei megteltek vérrel, mert új romlást hozok Dimonra: Moáb menekültjeire oroszlánt, és a földnek maradékira. 16 Küldjétek a föld Urának bárányát Szelából a pusztán át Sion leányának hegyére. (Ésa 59,16; Zsolt 35,1.2.3.2Móz;15,3) Mert mint a bujdosó madár szétszórt fészek körül, olyanok lőnek Moáb leányai az Arnon gázlóin: Adj tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiűzötteket, és a bujdosót ne add ki! Lakozzanak benned menekültjeim, és Moábnak te légy oltalom a pusztító ellen! Mert vége a nyomorgatónak, megszünt a pusztítás, és elfogytak a földről a tapodók. (Jer 2,6.31; Jób 30,3) És Isten kegyelme megerősített egy ülőszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresője, igazság ismerője. (Mik 5,3.4; Ésa 9,7) Hallottuk volt Moáb kevélységét, a felettébb kevélyét, gőgjét, kevélységét, dühét, és üres kérkedését. (Jer 48,29-31) Ezért jajgatni fog Moáb Moábért, minden jajgatni fog, és nyögtök Kir-Háresethnek romjain egészen megtörve. (Ezék 12,2.5Móz;32,28) Mert Hesbon földei elhervadának, és Sibma szőlőjének drága vesszőit a népek fejedelmei levágták. Jáézerig értek azok, a pusztát bejárták, kacsai szétterjedtek, és a tengeren túlnyúltak. (Ezék 29,12.13; Jer 46,26;49,6.39) Ezért siratom Jáézer siralmával Sibma szőlőjét, megnedvesítlek könyeimmel Hesbon és Eleálé, mert szüretedről és aratásodról a víg éneklés elmaradt. (Jer 48,33) Elvétetett a vígság és öröm a kertből, és a szőlőkben nem vígadnak és nem kiáltanak, bort sajtókban nem nyom a bornyomó, véget vetettem a víg éneklésnek. (Ámós 5,17) Ezért bensőm Moábért, mint a czitera sír, és szívem Kir-Heresért! (Ésa,16 19. 25.) És lesz, hogy meg fog tetszeni, hogy Moáb a magaslaton elfáradt, és hogy templomába megy imádkozni, de nem mehet! Ez a beszéd, a melyet szólott az Úr Moáb felől már régen. (Ésa 10,16) És most szól az Úr, mondván: Három esztendő alatt, melyek, mint napszámos esztendői, megaláztatik Moáb dicsősége egész nagy népével együtt, és maradéka kicsiny, kevés és erőtelen lészen. (1Móz 4,11.3Móz;26,15)