211 A Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma. 22 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt. 33 Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek. 44 Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem. 55 Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok! 66 Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem. 77 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! 88 Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon. 99 Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsokon. 1010 Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! 1111 Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment. 1212 Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön. 1313 Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! 1414 Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében, mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod! 1515 Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket! 1616 Szerelmesem enyém, és én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet. 1717 Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, mint a gazella vagy a fiatal szarvas!