6811 A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. 22 Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői. 33 Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt. 44 De az igazak örülnek, vigadnak, Isten színe előtt vígan örvendeznek. 55 Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! ÚR az ő neve, vigadjatok színe előtt! 66 Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten szent hajlékában. 77 Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen. 88 Ó, Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela) 99 rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt. 1010 Bőven adtál esőt örökségedre, ó, Isten, és a fáradtat megerősítetted. 1111 Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz az elesettről, Istenem! 1212 Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének: 1313 A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak. 1414 Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal. 1515 Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó. 1616 Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy. 1717 Miért néztek irigyen, ti, sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR örökre! 1818 Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sínairól szentélyébe. 1919 Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten! 2020 Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela.) 2121 Isten a mi szabadító Istenünk, az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is. 2222 Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját! 2323 Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger mélyéről is visszahozom, 2424 hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből. 2525 Látták, ó, Isten, hogyan vonultál be, hogyan vonultál be, Istenem, királyom, a szentélybe. 2626 Elöl mentek az énekesek, hátul a hárfások, középen a doboló nők. 2727 Áldjátok Istent a gyülekezetekben, az URat, akik Izráeltől származtok! 2828 Élükön jön Benjámin kicsiny törzse, Júda vezetői tömegestül, Zebulon vezetői, Naftáli vezetői. 2929 Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz, 3030 jeruzsálemi templomodból: királyok hozzanak neked ajándékot! 3131 Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak! 3232 Egyiptomból követek jönnek, az etiópok Istenhez emelik kezüket. 3333 Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! (Szela.) 3434 Száguld az egeken át, az ősi egeken át. Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja! 3535 Hirdessétek Isten hatalmát, fenségét Izráelen, erejét a fellegekben! 3636 Félelmetes vagy szentélyedben, Isten! Izráel Istene ad hatalmat és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten!
Kesergés szenvedés idején
6911 A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávidé. 22 Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek! 33 Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár. 44 Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam. 55 Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam. 66 Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted. 77 Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek URa! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene! 88 Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat. 99 Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám. 1010 Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak. 1111 Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált. 1212 Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta. 1313 Engem szólnak meg a kapuban üldögélők, rólam szólnak a borivók nótái. 1414 De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg! 1515 Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből! 1616 Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája! 1717 Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám! 1818 Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg! 1919 Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől! 2020 Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet. 2121 A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. 2222 Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. 2323 Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! 2424 Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! 2525 Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! 2626 Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! 2727 Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. 2828 Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! 2929 Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! 3030 De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem! 3131 Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással. 3232 Jobban tetszik ez az ÚRnak a marháknál, az ép szarvú és körmű bikáknál. 3333 Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek! 3434 Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak. 3535 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük mozog. 3636 Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik, 3737 és öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik.
