68
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke.
Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
(4Móz 10,35)
A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
(Zsolt 58,8.9)
Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
(Zsolt 5,12;33,1)
Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
(Zsolt 116,16)
Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
(Zsolt 146,9)
Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
(1Sám 2,5)
Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.
(2Móz 40,36-38)
A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
(Zsolt 114,4-7.2Móz;19,16-18)
Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
(Ésa 49,6.7; Sof 3,9.10)
Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
(2Móz 15,1-21; Bir 5,1-31)
A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
(1Krón 15,19;25,5)
Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon.
(Bir 9,48)
Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké!
(Zsolt 87,1.2;132,13.14)
Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.
(2Móz 19,18;40,34.35)
Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten!
(Eféz 4,8; Kol 2,14.15)
Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
(Zsolt 86,13;141,7)
Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
(Zsolt 42,8)
Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
(Zsolt 110,6)
Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
(Zsolt 38,11;Zsolt 143,6)
Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
(2Móz 25,17-22)
Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
(2Sám 6,15.16)
A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
(Zsolt 5,4)
Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.
(2Sám 6,1.2)
Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
(Zsolt 72,10.2Krón;32,23)
Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
(Ésa 19,21; Sof 3,10)
E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.
(Zsolt 67,4-6)
A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval.
(Zsolt 115,3; Csel 7,49)
Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.
Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!
(Zsolt 60,11.12.14)
69
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
(Zsolt 40,3)
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
(Zsolt 42,8)
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
(Zsolt 22,3; Jób 17,6)
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
(Zsolt,69 4. 35.)
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
(Jób 9,8)
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
(Zsolt 40,17)
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
(Zsolt 24,1.2;50,12)
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
(Jób 19,13-17)
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
(Zsolt 119,139; Ján 7,17;Róm 15,3)
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
(Zsolt,69 9. Zsolt. 97,2.)
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
(Ésa 2,5)
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
(Zsolt 105,3)
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
(Ésa 49,8)
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
(Zsolt 18,17.18)
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
(2Sám 3,18;Zsolt 78,70.71.2Sám;7,8.9)
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
(1Sám 13,14)
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
(Zsolt 102,3)
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
(Zsolt 22,12)
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
(Zsolt 35,21;41,6.9;Zsolt 42,11)
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
(Zsolt 61,8;Zsolt 132,17.18)
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
(Máté 27,34)
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
(Róm 11,19)
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
(Zsolt 2,7;2Sám 8,12;10,19)
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
(2Sám 7,16;23,5)
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
(Csel 1,20)
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
(Zsolt 109,15.16)
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
(Zsolt 109,15)
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
(Zsolt,69 4. 9.)
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
(Zsolt 51,18.19)
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
(Zsolt 22,27;70,5)
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
(Zsolt 148,1; Ésa 49,13)
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
(Zsolt 51,20)
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.