Jób harmadik válasza: Csak Isten bölcs és hatalmas
1211 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 22 Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség? 33 Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló nálatok. Ki ne tudna ilyesféléket? 44 Nevetséges lettem barátaim előtt, mert Istenhez kiáltoztam meghallgatásért; bizony, nevetséges lett az igaz és feddhetetlen! 55 A szerencsétlen ember megvetni való – gondolja, aki biztonságban él –, föl kell taszítani, ha megtántorodott! 66 Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik azt hiszik, hogy Istent a markukban tartják. 77 Kérdezd csak meg a jószágokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, majd a tudtodra adják! 88 Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. 99 Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket? 1010 Az ő kezében van minden élőlény élete és minden ember lelke. 1111 Hát nem kell a fülnek megvizsgálni a szavakat, ahogy az íny kóstolja az ételt? 1212 Az öregemberek lennének a bölcsek, és a hosszú életűek mindig a megfontoltak? 1313 Istené a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem. 1414 Ha lerombol valamit, nincs, ki felépítse; ha valakit bezár, nincs, ki kiengedné. 1515 Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden; ha nekiereszti, elpusztul a föld. 1616 Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő. 1717 Tanácsadókat tesz bolonddá, és gúnyt űz a bírákból. 1818 Királyok bilincseit oldja le, és béklyót fon kötélből a derekukra. 1919 Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá. 2020 Megbízhatók fogynak ki miatta a szóból, vének ítélőképességét ragadja el. 2121 Előkelőkre zúdít megvetést, a hatalmasok fegyverét elveszi. 2222 Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat. 2323 Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi őket. 2424 Megfosztja értelmétől az ország népének vezetőit, és engedi, hogy úttalan pusztában bolyongjanak. 2525 Sötétben tapogatóznak világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.
Jób vádolja barátait
1311 Mindezt saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem. 22 Én is tudom, amit ti tudtok, nem vagyok alábbvaló nálatok. 33 Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni, Istennel szemben akarok védekezni. 44 Mert hazugságot koholtok ellenem, mindannyian mihaszna orvosok vagytok! 55 Bárcsak hallgatnátok végre! Legalább ebben bölcsnek tűnhetnétek! 66 Hallgassátok meg védekezésemet, és figyeljetek ajkam ellenvetéseire! 77 Isten érdekében beszéltek álnokságot? Az ő érdekében beszéltek hamisságot? 88 Neki akarjátok pártját fogni, vagy Isten mellett perbe szállni? 99 Jó vége lesz-e, ha megvizsgál titeket? Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok az embereket? 1010 Szigorúan megbüntet titeket, ha titokban személyválogatók vagytok. 1111 Nem ijedtek meg fenséges voltától? Nem fog el benneteket rettegés? 1212 Jeles mondásaitok hamuba írt példázatok, sáncaitok agyagsáncok.
Jób Isten elé akar állni
1313 Hallgassatok már el, hadd beszéljek én, bármi történjék is velem! 1414 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, miért tenném kockára életemet? 1515 Hiszen megöl engem, nem is reménykedem; csak utaimat akarom védeni előtte. 1616 Nekem már ez is szabadítás lenne, hiszen elvetemült ember nem kerülhet elé. 1717 Azért most figyeljetek szavamra, hallgassatok magyarázatomra! 1818 Íme, előterjesztem ügyemet! Tudom, hogy nekem van igazam. 1919 Van-e, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok, és jöjjön a halál! 2020 Csak kettőt ne tégy velem, színed elől akkor nem rejtőzöm el: 2121 vedd le rólam kezed, és ijesztgetéseddel meg ne rémíts engem! 2222 Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem! 2323 Mi a bűnöm, mi a vétkem? Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem! 2424 Miért rejted el arcodat, miért tartasz ellenségednek? 2525 Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl, 2626 hogy ily sok keserűséget róttál rám, és ifjúkori bűneimért fizetsz meg nekem?! 2727 Béklyót tettél a lábamra, szemmel tartod minden ösvényemet, még lábam nyomát is megjegyzed! 2828 Korhadtan mállok szét, mint a molyrágta ruha.
A halál után nincs reménység
1411 Az asszonytól született ember élete rövid, tele nyugtalansággal. 22 Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg. 33 És te még így is rossz szemmel nézed, őt is a törvény elé idézed?! 44 Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem. 55 Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amelyet nem léphet át, 66 akkor légy hozzá elnéző, hogy nyugalma lehessen, míg eljön a várt pihenőnapja, mint a napszámosnak! 77 Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. 88 Ha elöregszik is gyökere a földben, ha elhal is a porban a csonkja, 99 a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a facsemete. 1010 De ha a férfi meghal, oda van egészen, ha kimúlik az ember, hová lesz? 1111 Kifogyhat a víz a tóból, a folyó kiapadhat, sőt ki is száradhat, 1212 de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból. 1313 Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál rám. 1414 Ha meghal a férfiú, életre kelhet-e? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak a fordulat be nem következik. 1515 Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után. 1616 Akkor még lépteimre is vigyáznál, de nem tartanád számon vétkemet. 1717 Lepecsételt zsákban volna minden vétkem, bűneimet pedig eltörölnéd. 1818 De még a hegy is ledől, és szétomlik, a kőszikla is elmozdul helyéről; 1919 a köveket a víz lecsiszolja, árjai elsodorják a föld porát: így teszed semmivé a halandó reményét. 2020 Hatalmaskodol rajta szüntelen, és el kell mennie. Eltorzítod arcát, és úgy bocsátod el. 2121 Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja; ha semmibe veszik őket, nem veszi észre. 2222 Teste csak saját fájdalmait érzi, lelke csak önmagát gyászolja.
