411 Jaj, de megfeketedett az arany, elváltozott a színarany! Szétszórták a drágaköveket minden utcasarkon! 22 Sionnak színaranyat érő drága fiait, jaj, csak cserépedénynek tekintették, fazekas keze munkájának! 33 Még a sakálok is odatartják emlőiket kölykeiknek, és szoptatják őket, de népem leányai oly kegyetlenek lettek, mint a struccok a pusztában. 44 A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt a szomjúság miatt, a gyermekek kenyeret kértek, de senki sem tört nekik. 55 Akik csemegéket szoktak enni, éhen pusztultak az utcákon, akiket bíborban neveltek, a szemétdombon turkáltak. 66 Nagyobb volt népem bűne, mint Sodoma vétke, amely egy pillanat alatt elpusztult, kezét sem mozdíthatta benne senki. 77 Előkelői tisztábbak voltak, mint a hó, fehérebbek, mint a tej, testük pirosabb volt, mint a korall, mintha zafírból metszették volna őket. 88 Testük feketébb lett, mint a korom, nem ismerni rájuk az utcákon, bőrük a csontjukhoz tapadt, elszáradtak, mint a fa. 99 Jobban jártak azok, akiket fegyver ölt meg, mint akik éhen haltak; azok átdöfve múltak ki, ezek pedig azért, mert elfogyott a föld termése. 1010 A gyöngéd lelkű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy legyen táplálékuk népem összeomlása idején. 1111 Szabad folyást engedett haragjának az ÚR, kiöntötte izzó haragját. Lángba borította a Siont, megemésztette még az alapját is. 1212 Nem hitték a föld királyai, sem az egész világ lakói, hogy be tud hatolni az ostromló ellenség Jeruzsálem kapuin. 1313 Prófétáinak vétkei miatt, papjainak bűnei miatt történt ez, akik igazak vérét ontották benne. 1414 Vakon botorkáltak az utcákon, vértől beszennyezve; érinteni sem lehetett az öltözetüket. 1515 Félre az útból, tisztátalan – kiáltoztak feléjük –, félre, félre az útból, meg ne érintsétek! Ha botladozva eljutottak is a népek közé, azok azt mondták: Nem maradhatnak itt tovább! 1616 Maga az ÚR szolgáltatta ki őket, nem tekint rájuk többé. A papok személyét nem tisztelték, a véneknek sem kegyelmeztek. 1717 Már a szemünk is belefáradt, vártuk a segítséget, de hiába; őrhelyünkről lestük a népet, amely nem hozott szabadulást. 1818 Minden lépésünket figyelték, az utcára se mertünk kilépni. Elközeledett a vég, letelt az időnk, eljött a vég! 1919 Gyorsabbak voltak üldözőink, mint sasok az égen. A hegyeken hajszoltak bennünket, a pusztában leselkedtek ránk. 2020 Az ÚR fölkentje, éltető leheletünk, foglyul esett vermükben, pedig azt gondoltuk, hogy oltalma alatt élhetünk a népek között. 2121 Örülj, örvendezz, Edóm leánya, aki Úc földjén laksz! Hozzád is odakerül még a pohár, te is lerészegedsz, és pőrére vetkőzöl. 2222 Véget ért büntetésed, Sion leánya, nem maradsz tovább a fogságban! De a te bűnödet, Edóm leánya, számon kéri az ÚR, és leleplezi vétkeidet.
Ötödik ének: Könyörgés irgalomért
511 Emlékezz, URam, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! 22 Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre. 33 Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek. 44 Vizünket pénzért isszuk, a saját fánkért is fizetni kell. 55 Nyakunkon vannak elnyomóink, fáradozunk pihenés nélkül. 66 Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk. 77 Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordoznunk bűneik terhét. 88 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből. 99 Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve. 1010 Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől. 1111 Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban. 1212 A vezéreket felakasztották, a véneket sem becsülték. 1313 Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak. 1414 Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak. 1515 Odavan szívünk vidámsága, örömtánc helyett gyászolunk. 1616 Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk! 1717 Ezért lett beteg a szívünk, emiatt lett homályos a szemünk, 1818 mert pusztaság lett a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta. 1919 De te, URam, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre. 2020 Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? 2121 Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak! 2222 Vagy talán végképp elvetettél minket, annyira megharagudtál volna ránk?
